Az elsővel semmi gond, a második kis kényes,
A harmadik hipp-hopp jön, a negyedik édes,

Az ötödik kész csoda, a hatodik lúdbőr,
Már egy háznyi lenne ebből a kis dögből?

És mééégegyet vállalnál? Van arcodon bőr?
Jó, nem olyan vészes, de nagy ég: a szőr !

Kutyák a heverőn, kutyák az ágyadban,
A konyhádban boxok... ne sírj! Ezt akartad.

Tényleg nincs zűr velük, okosságuk meglep,
Mit számít még négy mancs és egy újabb ketrec?

A heverő csupa szőr, az ablak meg nyálas,
Mancsnyomok borítják a családi ágyat.

A háztartás romokban, de kit érdekel,
Hisz mancs és orr és szőr kel ellene fel!

Szerezz hát új kutyát, helyet majd csak találsz,
És sűrűbben forgatsz majd partvist s törlőruhát!

Nincs is már határ, egy mindig besurran,
Megválni egytől is? Ettől könnyed csurran.

Mind-mind egyéniség, oly hasznos, oly kedves,
Lógsz a lódokinak és a kajaszámlád necces.

A haverok eltűntek, sehol a sok barát,
(Csak hasonlók jönnek, csupa őrült kutyás.)

A huzat már nyuzat, a fikusz is kinyúlt,
A hétvégét kitölti a banda és a kis út.

Spéci kutyakaja, porcra-por és pép, vitamin
apasztja a gazdi készpénzkészletét!

Úristen, megéri? Vagy az egész egy nagy csapda?
De hopp, Kedvenc az öledben, és a képedet nyalja.

"Szuper vagy!" néz fel rád, és te máris tudod,
Megtartod már mindet, a számlákat meg bukod.

A téli séta gázos, de a kutyáid imádják,
Vörös orral szipogsz, mint egy fagyasztott királyrák.

Eljő a késő éj, végre ágyba dőlnél, de mily rémes,
Már ott alszik - s bár sikítsz - rád se ránt az édes!

A kutyák és a kölykök, a rumli és a lárma,
Meló és törődés, a nyomás, a sok számla.

Mégis, úgy tűnik, megéri. Az életed az állatod.
Nélkülük már a többi kétlábút sem állhatod.

Az életed más lett, semmi sem ugyanaz mára,
Ők rád haraptak és te rájuk: így lettél a kutyák vacsorája!