Különleges megjegyzések nem-tenyésztő samoyed bírók részére
Különleges megjegyzések nem-tenyésztő samoyed bírók részére

A fajtastandard jelzi, hogy a teljesen fehér, a fehér-biscuit (keksz), a krém, vagy a teljesen biscuit elfogadott színek. A fajtát újonnan bírálók néha tanácstalanok a „biscuit” meghatározásával kapcsolatban. A biscuit váltakozhat egy nagyon híg barnássárga színtől egy egészen mély narancs-barna színig. Gyakran változik a kutya korával, tehát kijelenthetjük, hogy a mély biscuit szín a test egy kiterjedt területén inkább valószínű a veterán mint a kölyök osztályban. A biscuit leginkább a fülön tűnik fel, de szeplőként az arcon, maszkként a szem körül vagy foltokban a test más részen is előfordulhat. Korlátozódhat az aljszőrzetre vagy színezheti a fedőszőrt, vagy mindkettőt. A fedőszőrünkön kiterjedt biscuittel rendelkező kutyák tipikusan egy kicsit különböző szőr struktúrát mutatnak a biscuit foltoknál – egy olajosabb, érdesebb struktúrát, amely rendkívül vízhatlan. Történelmileg, a krém vagy biscuit Samoyedek hordozták a jobb orr és száj pigmentet, tehát ezeknek a színeknek a bevétele a fajta standardba egy fontos szerepet játszott. A fajtához új emberek néha összekeverik a biscuit vagy krém színt a folttal. Egy Samoyed bundája bepiszkolódhat krém vagy biscuit színűvé különféle okok miatt, mint pl. gyakori érintkezés kosszal, vagy játék közbeni érintkezés más kutyákkal, amely egy nyálas folthoz vezet a bundán. A folt általában nem terjed ki minden módon az aljszőrzet tövéig, tehát a kutyák sárgás szőrvéggel, de fehér szőrrel a tőnél valószínűleg foltosak (vagy elhalt szőrzetük van, amely napégette vagy vedlés közelében vannak). Folytonos nyáladzás vagy könnyezés, vagy folyamatos érintkezés kemény felületekkel, mint pl. cement, pirosas-barnává változtathatják az érintett területeket.
Másodszor, hadd ismételhessük meg a nyomaték kedvéért a korábbi megjegyzéseket a szőr hosszúságáról és struktúrájáról. Emlékezz, hogy nem csak a szőr hosszúságáról van szó; egy jó, időjárásnak ellenálló bunda lehet rövid vagy hosszú, olyan hosszú, amelyhez megfelelő aljszőrzet társul és jó egyenes külső bunda, amely egyenesen eláll a testtől. Továbbá, hadd adjunk magyarázatot a kölykök bundájával kapcsolatban, mivel a megjegyzések néha kérdéseket ébresztenek az új bírók körében. A kölykök bundája gyakran puhább, mint a felnőtteké és elbűvölő lehet a szemünknek. A kölykök szőre a fülük körül néha sokkal bolyhosabb, ami miatt a fülek sokkal kisebbnek látszanak, mint a típusos felnőtteké. A sok éves tenyésztési munkánk alatt nem állapítottuk azt meg, hogy a jó és dús kölyök szőrzet mindig jó felnőtt szőrzeté válik; gyakran tényleg úgy tűnik, hogy van egy kis összefüggés. A bolyhos fülek vagy a szokatlanul dús bunda nélküli kölyöknek is lehet végül ugyanolyan jó szőrzete, mint annak a kölyöknek, amelynek megvannak ezek a jellegzetességei.
Harmadszor, hadd adjunk magyarázatot az orr, az ajak és a szemszél pigmentációjához. A standard azt írja, hogy a „fekete orr előnyben részesítendő, de a barna, máj vagy Dudley színű nem büntethető. Az orr színe néha a korral és az időjárással változhat.” Wisconsinban élve az utóbbit tanúsíthatjuk. Nem volt számunkra különleges tapasztalat megállapítani, hogy azok a kutyák, amelyeket délre küldtünk, megtartották a csodálatos fekete pigmentációjukat egészen idős korukig, de azok az alomtársaik, amelyeket Wisconsinban tartottunk, gyakran elvesztették a fekete orr-pigmentációjukat néhány éves korukra. Néhány bíró látszólag nem ismeri a Dudley meghatározását, hibának számítja a hús-színű orrot (majdnem egy „Rudolf a vörös-orrú rénszarvas” szín a hideg téli időben), amelyet néhány Samoyeden láthatunk, és a standarddal ellentétesnek talál. A „Dudley” egy húszínú orrnak határozható meg, amely olyan rózsaszínűnek is látszódhat, mint a kutyán máshol található bőr.

A pigment vonatkozásában a meghatározandó pont, hogy a standard jelzi, hogy a fekete pigmentáció előnyben részesítendő, de különösen tiltja az előnyben részesítendő színtől való eltérés büntetését, nagymértékben talán mivel történelmileg a fehér bunda öröklődése a fajtában látszólag összeköttetésbe került a gyengébb pigmentációval. Ezért, ha adott minden más vonatkozásban két azonos minőségű állat, a pigmentáció szerepet kaphat, mint egy döntő faktor a helyezések eldöntésében. Viszont, előbbre helyezni egy Szamit, amelynek egyébként gyengébb a minősége egy olyannal szemben, amelyik jobb minőségű csak az orr pigmentáció miatt, nem elfogadható, a fajtastandardban meg vannak adva a prioritások.
Nem ritka, hogy a száj pigmentációban is törések találhatóak, amely a tenyésztői tapasztalatunk alapján nincs kapcsolatban a pigmentáció erősségével máshol (kutyák erősen fekete orrpigmentációval, és erős fekete ajak pigmentációval, ahol az ajkak pigmentáltak, mindamellett rendelkezhetnek töréssel az ajkakon pl.). A fajtabírálatnál ezeket nem kezelnénk a fentiekben az orrpigmentációval kapcsolatban említettektől különbözően: a standard a feketét az elsőbbség egy pontjának jelzi, és nem jelzi a hiányát komoly hibának. Van viszont egy finom vonal, ha a szem és az ajkak pigmentáltságának hiánya olyan kiterjedt, hogy komolyan érinti az összhatást, a döntésben nagyobb szerepet kell játszania, mint különben.
Negyedszer, a méret témájára visszatérve, kínosan közönséges bírókra nézve, akik úgy tekintenek egy nagy méretbeli eltérésekkel rendelkező fajtára, hogy feltételezik, a nagy kutyák a megfelelőek, a kicsik pedig a standard alatt vannak. Semmi sem tudja a kiállítókat jobban felbosszantani, mint egy bíró, aki azt mondja nekik, a kutyájukat a kis méretük miatt büntetik, miközben a standard közepén vannak. Tehát hadd ismételjük meg, hogy olyan ritka egy méreten aluli kutyát látni a ringben, hogy ez az előítélet a nagy kutyák irányában felülvizsgálatra szorul. Emlékezz arra, hogy a Szibériai Husky, amelyeket tipikusan kiállításokon lehet látni, mivel egy mérhető fajta diszkvalifikációval, általában nagyon közel van ahhoz a méretskálához, amelyet a Szib. standard megkövetel. A Szami nem mérhető fajta, mivel a standard nem tartalmaz méret-diszkvalifikációt, de a standard megköveteli ugyanazt az alsó és felső határt a kanoknál mint a Szib Husky standard a kanoknál. Ha egy kan Szami úgy néz ki, hogy megfelelne a Szib. ringben tipikusan látható mérethatároknak, egészen jó jelzést kapsz a megfelelő méretről. Ha úgy néz ki, hogy versenyezhetne a malamute ringben, tudod, hogy egy jelentősen túlméretes kutyád van. A Szami szukáknak ugyanaz az alsó mérethatáruk mint a Szib. Huskynak, de a Szib. szukák lehetnek egy hüvelykkel magasabbak a standardjuk szerint mint a Szamik. Tehát egy olyan Szami szuka, amelyik magasabbnak néz ki, mint a  Szib. szukák versenyében tipikusan látott méret, minden bizonnyal a standardnál nagyobb. Tartsd fejben természetesen, hogy mivel a méret a Szamiknál nem diszkvalifikációs tényező, csak mint az eltérés nagyságát kell figyelembe venni.   
Ötödször, hadd tegyünk tömören megjegyzést a fajta temperamentumáról, mivel kapcsolódik a kiállításhoz. A Szamik aktív, érdeklődő kutyák, amelyek általában nem egyeztethetőek össze olyan kívánalmakkal, hogy jelentős ideig maradjanak szoborszerű testtartásban, és azok a bírók, aki ilyen viselkedést várnak vagy akik büntetik azt, aki az ilyen kívánalmaknak nem felel meg, elfelejtették a kiállítás célját, olyan Szamik kiválasztását, amelyek a fajta tipikus jellemvonásait mutatják be. A dolgos személyiségük miatt az sem biztos, hogy a Szamik folyamatosan lelkesedni fognak. Az eszük más dolgokon jár, könnyen unottá válnak vagy (kanok esetében) egy szukára koncentrálnak a show hevében vagy otthon, és minden mást elfelejtenek; elvárni non-stop lelkesedést, újra, a fajtatipikus kutyák kiválasztása tényleges céljának kudarca. Türelem, a fajta bírójának jó erénye lehet, különösen kölykökkel, mivel játszhatnak vagy hülyén viselkedhetnek a gazdájuk befektetett gyakorlása ellenére.

Ezekkel a megjegyzésekkel kapcsolatban az elsődleges megfigyelésünk a farokkal kapcsolatban, hogy mindig a hát fölött van. Azok a kutyák, melyek pihennek, melegük van vagy unatkoznak, leengedhetik a farkukat. Nem csak természetes, de azt is mutatja, hogy a farok nem olyan szűken hordott, hogy ne lenne könnyen leengedhető. Emlékezz, az ideális farok laza és mozgékony.
 
sitemap