Tenyésztésről – mi mennyibe kerül egy külföldi fedeztetésnél

Tenyésztésről – mi mennyibe kerül egy külföldi fedeztetésnél

Sokan azt hiszik, hogy milyen könnyű tenyészteni, csak egy kan kell hozzá és egy szuka, ki kell várni a tüzelés idejét, megejteni a fedeztetést, és 2 hónap múlva már babusgathatjuk is a kiskutyákat, kereshetjük a leendő gazdikat. Hogy mennyire nem egyszerű tenyészteni, azt szeretném elmesélni mindenkinek.


Az igazi tenyésztő mindig alaposan eltervezi, hogy milyen típus, vérvonal után kíván haladni, mit szeretne létrehozni, hogy kennelében minél szebb és standardhoz közelebb álló, később a kiállításokon sikeres és győztes kutyák szülessenek. Ezért sokszor nem országon belül keressük a szukánkhoz típusban vagy vonalban illő, vagy általunk vérfrissítésként kinézett kanokat, hanem külföldön, más országban. Ehhez viszont utazni kell és fizetni, sokat, nagyon-nagyon sokat. A laikusok elképednek, amikor egy-egy tenyésztő egy bizonyos árat kér a kiskutyáért. Minél olcsóbban akarnak hozzájutni a kutyához, és azt hiszik, hogy mi, tenyésztők ebből jól megélünk, meggazdagodunk. De mit gondolnak, hogy nekünk semmi sem kerül pénzbe, a tenyésztés ingyen van?

Sokan nem tudják, hogy egy külföldi fedeztetés 1.000 euronál kezdődik, ami most 280.000 forint. Igen, ennyi, és ettől felfelé és lefelé is van eltérés, de ez az 1.000 euro az alap szinte mindenhol. De hogy ezt az 1.000 eurot ki is fizessük a fedeztetésért, ahhoz el kell utaznunk oda, ahol a kan van. Ismerve a magas benzinárakat, az utazás már nem olcsó nem csak kiállításokra járás szempontjából, hanem mindenhogyan. Az autópályadíjakat még nem is említettem. Persze most lehet, hogy csóválják a fejüket azok, akik életükben még nem tettek két lépést emiatt külföldre, de majd megtapasztalják, ha eljutnak idáig, és majd elgondolkodnak, hogyha fogyatkozni fog a pénztárcából az euro és a forint.

Induljunk el mondjuk Olaszországba, ami legalább 1200 km oda, és ugyanannyi vissza. Viszont útközben meg is kell szállni, aludni is kell valahol, nem lehet alvás nélkül oda-vissza vezetni és még a fedeztetést is megoldani. Erősebb túlélők aludhatnak kocsiban is, nyomoroghatnak, vagy aludhatnak sátorban, hogyha a fedeztetés nyáron van, nem pedig ősszel vagy télen a legnagyobb esőben vagy hidegben.
A külföldi szállások 60 eurónál kezdődnek, ahol nem engednek be kutyát a szállodába (vannak kivételek), de kutyával már 80-100 euroért lehet szállást találni Olaszországban. Tehát akkor egy éjszakáért is kifizetünk 25-30 ezer forintot. De minimum 2 éjszakát célszerű aludni valahol, ami aztán 60.000 forint is lehet. Persze pár euro, pár ezer forint eltérés lehetséges, mind felfelé, mind lefelé.
Megtörtént a fedezés, kifizettünk 280.000 forintot, elutaztunk 80.000 forintot autópályadíjjal együtt, és aludtunk 60.000 forintért. Ez összesen 420 ezer forint, de még nincs kiskutya, nem született meg az alom. De mi van, ha üres marad a szuka? Hát, sokszor bizony előfordul, és előfordulhat mindenkivel, csak erre sokan nem gondolnak.
Ha mégis sikerünk van, és megszületik a „420 ezer forintos alom”, akkor újabb súlyos 10 ezreket költhetünk oltásra, féreghajtásra, törzskönyvekre, tetoválásra vagy mikrochippekre, takarmányra. Vegyünk egy 4 kutyás almot. Törzskönyv 18.000 forint, féreghajtás 2 hetente 2 hónapos korig 4.000 forint, a minimum 2 oltás 24.000 forint (3.000/oltás/kutya), takarmány pedig 10.000 forint/20 kg-s minőségi táp, és abból 2 zsákkal megesznek a kiskutyák 1 hónap alatt.
De összegezzünk: 420.000 forint a fedeztetés, 48.000 a törzskönyv, féreghajtás, oltások, és 20.000 forint a takarmányozás. Összesen 488.000 forint.
Mi van akkor, ha 1 kiskutya születik ennyi pénzért, vagy 2 vagy 3? Ki tudja megmondani előre, hogy mennyi lesz belőle? Senki.
A külföldi fedeztetésnél a tenyésztő általában megtart magának 1 kutyát, mert igazából ez volt a célja, de a többit is szeretné jó helyre eladni, és nem osztogatni ajándékként darabját, mert ahhoz ez túl drága mulatság lenne.
Ezek után jönnek a telefonálások, hogy 20.000 forintért, 30.000 forintért vennének kiskutyát, és meglepődnek, hogyha nem ennyit mond nekik a tenyésztő, hanem jóval többet. Ha egy 4 kutyás alomban minimum 100.000 forintért adnám el a kiskutyák darabját, akkor sem jönne vissza a rá fordított pénzem, hiszen 88.000 forint mínuszban lennék, nem számítva az elveszett napokat, utazást és egyéb hercehurcát, a kiskutyák felnevelését, plusz munkákat. Viszont mindenki azt hiszi, hogy milyen jó tenyészteni, mert meggazdagszik belőle az ember.
Ha egy érdeklő rászánja magát, hogy tőlünk akar kiskutyát, akkor is 100-szor meggondolom, hogy pont neki fogom eladni, hogy képes-e ugyanolyan körülményeket biztosítani a kutyának, kiskutyának, mint amilyeneket mi nyújtunk számukra. Én azt szeretem, ha a tőlem származó kutyáknak nem szó szerint, de „kinyalnák a fenekét”, és a kölyöknek élete végéig boldog élete lenne az új gazdijánál.
Sokan sietnek, hogy minél hamarabb „eltünjön” a kennelükből a kiskutya, és már a kezükben érezzék a pénzt. Nem is egy ilyet ismerek, sajnos.

De nem mindig sikerül úgy a fedeztetés, ahogy gondolnánk. Nem egyszerű, nem megy minden simán. Lehet, hogy csak kék szeműre lesz érdeklődő, vagy barna szeműre, de éppen nincs olyan. Lehet, hogy születik félherés kiskutya is az alomban, vagy rejtett heréjű, amiről senki nem tehet, és különböző rejtett genetikai problémákat is bevihetünk a vérvonalba anélkül, hogy tudtunk volna róla, mert ott lappangott a kutyákban. Szóval a tenyésztés igazából egy lutri is hála a természetnek és a genetika útvesztőinek. De ha nem próbáljuk meg, soha nem fogjuk tudni, hogy mi történt volna, ha…
Tavaly kétszer tettem meg az utat Olaszországba, két különböző szukával, kétszer fizettem borsos árat fedeztetésért, utazásért és szállásért, és született 2, azaz KETTŐ darab kiskutya 1 szukától, mert a másik szuka nem vemhesült meg. Persze ilyenkor meg lehet később ismételni 1x a fedeztetést azzal a szukával, amelyik üres maradt, de az újabb ezrek kiadása utazás, szállás, autópályadíj és kapkodás, hogy ugyan időben érjünk oda abban a pár napban, míg tüzel a szuka. Mert ugye az a 4 vagy 5 nap, amikor ideális a szuka a megtermékenyülésre lehet, hogy éppen munkahelyi gondokat, problémákat okoz, és a főnökünk lehet, hogy nem enged el minket szabira, hogy elmehessünk fedeztetni ahhoz a kutyához külföldre, akit kinéztünk magunknak.

Ezek után érdemes elgondolkodni kedves „tenyésztő” sporttársak, laikusok, leendő tenyészteni vágyó fiatalok, hogy egy igazi tenyésztő mennyi összeget fordít arra, hogy egy új vonal, vagy új típus kerüljön az országba. Nem lenézni, nagyképűnek kell tartani ezeket az embereket, hanem megbecsülni és elismerni, mert tesznek valamit a fajtáért, legyen az samoyed, malamut, husky vagy bármilyen más fajtájú kutya.

Antal Gábor – Snowy Grove szibériai husky kennel

 
sitemap