A ketrec
 
 

A kiállítási ketrec (szoba-kennel) sokak számára idegen dolog. Sokan kegyetlenségnek tartják, fõleg azok az emberek akik hagyományos körülmények között, pl. a hátsó udvarban tartják kutyáikat.  Emiatt szeretném most bemutatni, hogy mennyire sokoldalú eszköz lehet egy ilyen ketrec abban, hogy kutyáink élete és saját életünk könnyebb, biztonságosabb és boldogabb legyen.
De miért is vált általánossá a ketrec használata mostanában?  A legáltalánosabb ok az, hogy kutyáink életünkben betöltött szerepe is változik. Manapság már nem elfogadható, hogy a kutyák  szabadon bolyongjanak az utcákon. Az emberek egyre érzékenyebbé válnak a kutyák nem megfelelõ viselkedésére. A ketrec egy nagyon sokoldalú eszköz, amelyet arra használhatunk, hogy kutyánkat kényelmes és kontrolált körülmények között tartsuk.  Rövid idõre korlátozhatjuk általa a kutya szabad jövés-menését a lakásban, vagy a kertben. Ha kétségeink vannak kérdezzünk meg errõl egy tenyésztõt vagy handlert.

Figyeljük meg egy olyan kutya viselkedését amely ketrechez lett szoktatva, láthatóan élvezi a nyugalmat és a  magánéletet. Engem a látvány mindig a gyerekekre emlékeztet akik erõdöt építenek maguknak asztallapokból és takarókból, és azt játszák, hogy az az õ otthonuk. A ketrec, megfelelõen használva, egy olyan kedvelt hellyé válhat a kutya számára, ahol összegömbölyödve, a külvilágot kizárva bármilyen körülmények között pihenhet, legyen az a lakás, a kocsi vagy bármely más hely.
Szükségtelen mondani, hogy az életét ketrecben leélni egy  kutya sem szeretné - bár sok esetben a kiállítási kutyák annyira megszokják és élvezik az utazást, a kiállítást, hogy szívesebben töltik idejüket benn mint kinn. Otthon, egy lakásban tartott kutyát pár órán át tarthatunk a ketrecben. Például ha néhány percre vagy órára magára hagyjuk a lakásban, vagy ha más okból kifolyólag nem kívánatos, hogy szabadon szaladgáljon körülöttünk: ha vendégek jönnek-mennek a házban akik esetleg nyitva felejtik az ajtót vagy esetleg nem nagyon szeretik a kutyákat. A ketrec használatával ilyen esetben sem kell kutyánkat  kitiltanunk a lakásból. Így a kutyák részt vehetnek abban ami körülöttük történik.
Kutyánk így még véletlenül sem tudja kiszolgálni magát a konyha asztalról, nem tudja felvillanyozni az életét az elektromos vezetékek megrágcsálásával. A gazda nyugodt lehet hisz kutyája kényelemben és biztonságban van. Mondanom sem kell, hogy utazás közben a ketrec a legbiztonságosabb hely kutyánk számára. Sok esetben a ketrecben utazó kutya sértetlenül került ki komoly autóbalesetekbõl. Ez csak elővigyázatosság kérdése!

Egy Husky számára a 90x60x53 cm-es ketrec bõven elég. Egy kölyök vagy egy felnőtt kutyát ketrechez szoktatni  a pórázon vezetés tanításához hasonlítható. Csak egy kis érzéket, türelmet és kitartást igényel. Vannak kutyák akik szinte rögtön elfogadják a ketrecet, főleg ha benn kapnak valami rágcsálnivalót is. De még azok a kutyák akik először vonakodnak a ketrecbe bemenni, hamarosan összegömbölyödnek és elalszanak akár egy repülõgépen is. Ne legyünk túl engedékenyek a tiltakozó kutyával szemben, ne gügyögjünk hozzá, ne nyissuk ki a ketrec ajtaját. Folytassuk nyugodtan a munkánkat, mintha mi sem történt volna, így  kutyánk hamarabb felfogja, hogy nincs miért bánkódnia. Ha elkezdjük õt sajnálni -  szegény kicsi kutyának abban a csúnya ketrecben kell maradnia!  -  a kutya egybõl észre fogja venni gyengeségünket és bizony ki is használja. Elsõ alkalommal rövid idõn belül térjünk vissza a  kutyához, dicsérjük meg és engedjük ki. Arra figyeljünk, hogy csak akkor küldjük a kutyát a ketrecébe ha már könnyített magán és amúgy is késznek látszik egy kis pihenésre. Folyamatosan növeljük a ketrecben eltöltött idõt pár óra hosszú idõtartamra.

Ha valami puha anyaggal kibéleljük a ketrecet, hogy kutyánk számára még komfortosabbá tegyük, ne felejtsük el ellenõrizni nehogy széttépje a kutya vagy rágcsálja, mert lenyelve veszélyesek lehetnek az ilyen anyagok. Rendkívül hasznos eszköznek tartom a ketrecet szobatisztaság elérésében. A husky csak kivételes esetben szennyezi be saját alvóhelyét. Viszont csak abban az esetben hagyhatjuk a kiskutyát a ketrecben ha hallótávolságon belül vagyunk, vagy ha ellenõrizni tudjuk kis idõközönként. Azt ajánlom, hogy  tenyésztõtõl hazavitt kölyök elsõ éjszakáit a hálószobánkban elhelyezett ketrecben töltse. Ezzel erõsítjük a kölyök kötõdését és nem fogja magát olyan magányosnak érezni. Gyakran engedjük ki, hogy elvégezhesse a dolgát (igen, éjjel 3-kor is!). A rendszerességhez hamarosan alkalmazkodni fog a kölyök és egyre ritkábban fogja igényelni, hogy éjjel is kiengedjük. Soha ne használjuk a ketrecet kibúvónak a kötelezettség alól, főleg úgy ne, hogy hallótávolságon kívül helyezzük el a ketrecet. Csúnya dolog ilyet tenni egy kölyökkel, mivel így nincs más lehetősége mint bemocskolni saját fekhelyét. Ha nem akarjuk vállalni az éjjeli ügyeletet a kiskutya mellett, akkor olyan helyet biztosítsunk számára, ahol könnyíteni tud magán és távolabb tiszta fekhelyet is talál.

Hogy még kedvesebb hely  legyen a ketrec kutyáim számára, gyakran ott etetem meg õket, vagy egy finom csontot adok nekik és rájuk csukom az ajtót. Ezzel a módszerrel bármikor csak megzörren a ketrec  egybõl odarohannak és egymást félrelökve próbálnak elsõként a ketrecbe bújni. Az odúösztön érvényesül itt: ez az én helyem!  Ha még ezek után is viszolyogsz a ketrec vagy kennel használatától elmondom, hogy az a tõlünk származó, elveszett kölyök még mindig gazdáival lenne ha õk is elfogadták volna a ketrec rutinszerû használatát. E helyett felügyelet nélkül hagyták õt egy bekerített területen két órára és mikor hazaérkeztek csak a kerítés alá ásott kis lyuk árulkodott a történtekrõl. Jót akartak tenni vele, azzal, hogy szabadon hagyták, de ez a Huskynál nem mûködik. A jóakarat nem mindig éri el célját. Ha a ketrecet egy kutya szemével vizsgálom, akkor az egy kényelmes, biztonságos hely a kutya életében ami egyszerûbbé teszi az együttélést egy olyan ember-, társaság- és kényelemszeretõ kutya számára mint a Szibériai Husky.

A cikk szerzõje Cynthia Nist - Synordik Szibériai Husky Kennel. A kisebb szövegbeli változtatásokat Jamesa Maulden (Syntary Szibériai Husky kennel) végezte.

Fordította -  Zajáné Nagy Teodóra –  Nordica Szibériai Husky kennel

Fotók: Mészáros Lilla