Statisztika
Tagok : 4Tartalom : 1183
Webcímek : 44
Tartalom találatai : 2322918
A Szibériai Husky – sportkutya, show kutya vagy akár mindkettő? |
A Szibériai Husky – sportkutya, show kutya vagy akár mindkettő?
TÖRTÉNELMI FOTÓ 1932-BŐL
CHINOOK'S ALLADDIN OF ALEYSKA 1946
MONADNOCK KENNEL BIS GYŐZTES TENYÉSZCSOPORTJA AZ 50-ES ÉVEKBEN A növekvő szervezetek, amelyek a szánhúzó sport köré fonódtak, az időszakosan megjelenő szánhúzó versenyekkel kapcsolatos kiadványok, az új és új utak épülése, a bővülő utazási lehetőségek egyre több alkalmat nyújtottak a versenyzőknek, hogy versenyre szelektált, hibrid kutyákkal bővítsék állományaikat. Adták, vették a kutyákat egymás közt, újabb és újabb almok születtek, ami a versenyre szelektált kutyák terjedését jelentette. A keleti part környéki Szibériai Husky kennelek sarokba szorítva érezték magukat, tudva, hogy két út áll előttük: vagy elfogadják ezt az utat és tisztavérű Szibériai Huskyaikat keresztezik bármilyen kutyával, amely gyors és szívesen dolgozik, és ezzel gyakorlatilag egy új fajta kialakulását segítik elő vagy ragaszkodnak meglévő, frissen regisztrált fajtához képest homogén állományukhoz. A sprinter kutyák terjedésének egyéb dolog is kedvezett. Az új utak felszabdalták a korábbi végtelen tundrát és hómezőket, melyre a verseny szervezetek a pályák megkurtításával reagáltak. A korábbi 30-50 mérföldes versenypályák helyett 10-15 mérföldes versenyeket rendeztek. A kitartás, az energiatakarékosság, az időjárás állóság, amelyek a Szibériai Husky legbecsesebb tulajdonságai, értéküket veszítették… A standardról Az első standard megjelenésekor a Szibériai Huskyk még elsősorban versenyzők kezében voltak. Így a fajta igen szerencsésnek mondható abból a szempontból, hogy az eredeti fajta standardot olyan emberek alkották meg, akik ott voltak, amikor fajta megjelent az Amerikai kontinensen, munkakutyaként használták kutyáikat, látták a korai kutyákon előforduló különböző színezeteket, mintázatokat, megfigyelhették a típusjegyeket, méreteket, arányokat ezeken a sokoldalú atlétákon. Az első standard 1932-es megjelenése után öt revíziót volt képes lényeges változtatás nélkül „túlélni” ami egyértelműen az eredeti változatba fektetett alapos munkára vall. „A Szibériai Husky közepes termetű munkakutya, gyors és elegáns mozgású. Mérsékelten tömör felépítésű és dús szőrzetű teste, álló füle és bozontos farka is északi származásra utal. Jellegzetes testtartása meglehetősen könnyed. Eredeti funkciója szerint hámban kiválóan dolgozik, könnyű terhet közepes sebességgel hatalmas távolságokra elhúz. Testalkata és formája híven tükrözi eredendő erejét, sebességét és állóképességét. Kissé ferde szemeinek élénk és barátságos kifejezése a jó társ alkalmazkodó tulajdonságaira utal. A kanok megjelenése erőteljes, de sohasem durva, a szukák vékonyabbak a testfelépítmény törékenysége nélkül. Megfelelő kondícióban, jól fejlett és feszes izomzatnál a Szibériai Huskyn nincs (nem lehet!) túlsúly.” A Standard-et olvasva nyilvánvaló, hogy a Szibériai Husky NEM SPRINTER! Ezek a kutyák nem arra lettek kitenyésztve, hogy rövidtávú versenyek sztárjai legyenek. Nem hiába használnak manapság a gyorsasági versenyekre agár vagy pointer keverékeket. A Szibériaiak maratoni futók, állandó, kiegyensúlyozott tempóban dolgoznak végtelen kilométereken át, minden időjárási körülmény közt. Amennyiben a maratoni futóval szemben egy sprinter kutyát szeretnénk faragni a Huskykból, akkor olyan kutyát keresnénk, amelynek íveltebb az ágyéka, levegős, vékonyabb felépítésű, rövidebb a szőre, hogy elkerülje a test túlhevülését, vállai meredekebbek, kitűnő vágtázó, hiszen ez a kutya leggyorsabb jármódja. A Szibériai Husky eredeti funkciója szerint nem a másodpercekkel, hanem az északi sarki elemekkel és hatalmas távolságokkal versengett. Ezt kell szem előtt tartanunk, amikor Szibériai Husky-t tenyésztünk, bírálunk, vagy sportversenyen veszünk vele részt még akkor is, ha a mai Huskyknak már nem áll módjukban extrém időjárási körülmények közt dolgozni. Napjainkban elenyészőnek mondható azoknak a fajtatiszta Szibériai Huskyknak a száma, akik rendszeresen dolgoznak, szánt húznak. Nagy felelősséget jelent a tenyésztők számára, hogy ennek ellenére megőrizzék a fajta atlétikus megjelenését, munkakedvét és ne csak szép kutyákat tenyésszenek. Tovább nehezíti az ügyet, hogy a kiállításokon gyakran a szép fej és a szép szőr győz. Nem igazán szolgálja a fajta jövőjét, ha nem keressük a felszín alatt lévő munkakutyát, ha figyelmen kívül hagyjuk azokat az anatómiai jellegzetességeket, amelyek a fajta eredeti funkciójából, eredetéből adódnak. A manapság rendezett rövidtávú szánhúzó versenyek, amelyekre nem igazán jellemző a sarki klíma egyértelműen a sprinter kutyáknak kedveznek, amelyek még így is gyakran különböző kabátkákban és csizmácskákban versenyeznek. Ezen versenyek győztes fogatai azonban nem biztos, hogy megállnák a helyüket mínusz 40-50 fokban, metsző szélben, 1150 mérföldes távon…az Iditarodon. SHOW TÍPUS VERSENY KÖZBEN Wayne Curtis 1995-ben rekordidőt futott az Iditarod-on Szibériai Huskykból álló fogatával. A fogatban számos „show” Husky futott, köztük CH Stormwatch’s Montana, aki 1998-ban az Amerikai Szibériai Husky Klub Speciális kiállításán BOS, legjobb ellenkező nemű kutya címet nyert 1350 nevezett kutya közül. A fej fontos meghatározója a típusnak, és mint más fajtában is talán legfontosabb jellemzője a fajtának. Sokan gondolják úgy, hogy a fülek mérete, tűzése, szőrözöttsége, a szem formája, állása, a stop definiáltsága pusztán divat vagy kozmetikai dolog. Hogyan is élnék túl a Szibériaik a sarki klímát azon tulajdonságaik nélkül, amelyek kifejezetten e klíma miatt alakultak ki? Ha nagy füleik lennének, netán gyengén szőrözöttek, sokkal inkább ki lennének téve a fagyás lehetőségének. A Huskyk szeme sem minden ok nélkül mandulavágású és ferde metszésű, hiszen így kevesebb látszik ki a szemgolyóból, ezáltal kevésbé van kitéve a jeges szélnek. Az ideális Husky kivonatosan Michael Jennings olvasatában: Megfelelő testarányok, a testhossz a vállbúbtól a farcsontig valamelyest, (kb. 9:10 arányban) meghaladja a kutya marmagasságát. A mellső lábak hossza meghaladja a mellkas mélységét (kb. 4:5 arányban). A fej mérete arányos a testmérethez viszonyítva, az orrhegy és a stop közötti távolság ugyanakkora, mint a stop és a nyakszirt között mért. A nyak izmos, közepesen hosszú és finoman illeszkedik a hátvonalhoz, utalva a jó vállakra. A vállak jól felhúzottak, 30-40 fokos szöget zárva be a talajra bocsátott merőlegessel. A felsővonal erős, a far enyhén lejtős, a farok a felső vonal alatt tűzött. A mellkas se nem túl széles, se nem túl mély. Szikár, viszonylag rövid ágyék (kb. négy, enyhén nyitottan tartott ujjnyi). A lapocka és felsőkar közel azonos hosszúságú, erős ovális mancsok, enyhén lejtősen álló, erős csüd. Egy erős, izmos atléta, amely szinte hangtalanul úszik mozgásban, arckifejezése rókára emlékeztető, kíváncsi, nyitott, mindazonáltal okos, munkára kész és kiváló temperamentummal rendelkezik. (Michael Jennings több mit 30 éve áll a fajta szolgálatában, elismert tenyésztő, fogathajtó, író, és bíró, célja mindig is a fajta munkaképességének, eredeti funkciójának megőrzése volt) Szibériai Husky mindig is kiváló elegye volt az erőnek, kitartásnak, gyorsaságnak, munkakészségnek, egyidejűleg jelentve a szépséget és az elbűvölő vérmérsékletet. „Közepes termetű munkakutya, gyors és elegáns mozgású. Jellegzetes testtartása meglehetősen könnyed. Eredeti funkciója szerint hámban kiválóan dolgozik, könnyű terhet közepes sebességgel hatalmas távolságokra elhúz.” Szeressük, tenyésszük, bíráljuk őket és dolgozzunk velük ennek megfelelően. Zajáné Nagy Teodóra - Nordica kennel Képanyag: Dér Andrea, Márton Zsuzsa és Zajáné Nagy Teodóra |