A szibériai husky első 30 éve Amerikában 1909-1939

Az egyik SHCA National Specialtyn Bob Thomas tartott írásvetítős előadást a szibériai husky korai történetéről, ebből válogattam néhány képet, amelyek jól illusztrálják a fajta őseinek (az eredetileg Szibériából importált szánhúzó kutyáknak) akkori változatosságát. Különösen a mintázatuk volt sokféle, nem véletlen, hogy a standard minden színt és mintát megenged. A vörös (barna pigmenttel) nem volt túl gyakori (én speciel egyről sem hallottam), inkább ordasszürkék, fekete/barna/fehér rajzosak vagy teljesen fehérek voltak ezek a kutyák.
Gyakran jó hosszú füleket viseltek a fejükön, ellentmondva a fagyelméletnek (a hideg égövi állatok fülei kicsik, mert a kiálló testrészek könnyen lefagynak). A csontozatuk közepes, se nem vékony, se nem vastag. Igaz, hogy teljes bundában vaskosnak tűnnek, vedlésben viszont jól látható a középerős lábszár. A hátuk nem túl hosszú, a lábuk nem túl rövid. Az eredeti import kutyák persze formailag is jobban különböztek egymástól, de Leonhard Seppala igyekezett az új fajtát a jobb versenyteljesítmény elérése érdekében egységesíteni. Az általa tenyésztett kutyák között már ebben az időszakban felbukkantak olyan mutatós egyedek, akik akár ma is megállnák a helyüket a kiállítási ringben, például a csinos Fritz.
Amikor a kiállítási kontra versenykutya vita időről-időre fellángol, én mindig ezekhez a régi fotókhoz térek vissza, innen merítem az alapokat a számomra ideális, típusos szibériai husky képének kialakításához. Ezek a szánhúzók egyszerű munkakutyák voltak, nem szupergyors rövid távú sprinterek, hanem kitartó, fáradhatatlan és hihetetlenül igénytelen állatok, ezen tulajdonságaik tették őket legyőzhetetlenné azokban az időkben. Nem látom sok értelmét a mai gyors keverékkutyákkal versenyeztetni őket, mert ahhoz, hogy versenyképesek legyenek, felépítésben, kinézetben ugyanolyanná kellene válniuk (a „forma követi a funkciót” elv alapján), tehát elveszítenék eredeti vonzó északi szánhúzókutya külsejüket.
A képek minősége sajnos hagy némi kívánnivalót maga után, ezek valójában kis felbontású filmkockák, mivel csak videózni tudtam a vetítés alatt (totál sötét volt a teremben). Ráadásul némelyik aljára belóg egy magasabb nézőtársam feje búbja, de azért remélem, mások is érdekesnek találják ezeket a történelmi fotókat!

Koryak kutyák 1912-ből	Kolyma, vezérkutya, szibériai import
Fox Ramsey csapata 1910-ből	Csodálatos fotó egy nemes fejű szánhúzóról
„Kis szibériai patkányok” 1911-ből	Little Creek Express (vonatpótló járat! :o)
A Little Creek Express eleje közelebbről	11-12 éves kutyák még versenyeznek
A régi musherek nagyon szerettek a kedvenc kutyáikka fényképezkedni	Fehér kan
Rajzos kan (Russky)	Leonhard Seppala saját tenyésztésű kölykökkel
Seppala lánya fiatal szibériai huskykkal	Matte, lebicsakló fülű kan. Érdekes módon azért lóg a füle, mert túl vaskos a szövete
Dolly, szibériai import szuka, a fajta egyik ősanyja	A jobb oldali világos kutya Fritz, meglehetősen kopasz
Fritz egy kissé jobb szőrben	A híres Togo, mellette jobbra Jare, mögöttük a fehér Czarina
Suggen, Togo apja	Sugruk
Seppala és a csinos, hófehér Czarina	Kutyafogat-bemutató a városiaknak
Elizabeth Ricker az idős Togóval	Huskyfejek (a jobb oldali Nurmi)
Tiszta farkaspofa (Mukluk)	Ember és kutya
	A világ legnyerőbb kutyafogata az 1930-as években: Bonzo (vezér), Smoky, Sneegriff, Kingeak, Bijou, Nurmi, Silver. Az első standard-et róluk írták

Márton Zsuzsanna
www.kakastavihusky.com