Információk és ötletek a kutya laza pórázon vezetéséhez
Információk és ötletek a kutya laza pórázon vezetéséhez

Egy közös séta akkor kényelmes, ha laza pórázon vezetett kutyával lehet menni – anélkül, hogy a kutya húzna, vagy állatokkal, kerékpárosokkal való találkozáskor ugrálással, vagy egyéb viselkedéssel reagálna.

Mindenki számára biztosan ismerős a következő jelenet: Először meglátjuk az előre húzó, szagolgató, ziháló kutyát – azután jön egy feszes póráz (sőt rossz esetben egy rugós póráz!) – és azután jön a póráz másik végén egy teljesen megviselt ember, akinek a karját mindig  hosszabbnak  látjuk és  aki sok esetben a kutyájának különféle „képtelen” utasításokat  kiabál, ami ebben az esetben természetesen hatástalan. A póráz állandó visszahúzása is legtöbbször azt eredményezi, hogy a kutya még jobban húz – egy szabályos ”Erőmérő” keletkezhet belőle.

 Alapvető ok rendszerint mindig az, hogy a kutya egyszerűen nem tanult meg rendesen menni laza pórázon. Tulajdonképpen  erre  már kölyök kortól  meg kell kezdeni a tanulást, de sok kutyatulajdonos  nem veszi  elég komolyan ennek a pontosan a kölyök korban való gyakorlásának a fontosságát. Viszont amikor a fiatal kutya vagy a felnőtt négylábú nagyobbá és erősebbé vált és még mindig húz, mint egy szánhúzó kutya  versenyzéskor,  akkor egyre nehezebb lesz a kutyát a pórázon való vezetéshez nevelni. Sőt van olyan kutyatulajdonos is, aki egészségi károsodást („teniszkar” stb.) szenvedett a kutyájának a húzásától!

Emellett elvileg egyáltalán nem olyan nehéz a kutyát – a legjobb kiskortól – arra szoktatni, hogy húzás nélkül menjen a pórázon. Fontos,  hogy a kutya elvileg sohasem „rossznak” ismerje meg a pórázt. Tehát feltétlenül  pozitív helyzetként kell tapasztalnia a póráz használatát és ezzel kapcsolatos a mottó, ami szerint „a póráz jó dolog”, amivel sétára mehet ki és már a kölyöknek is dicséretnek számít a nyakörv vagy a pórázra kötés is.

Ha a kutya a pórázon húz,  azonnal meg kell állni  és  egy centimétert sem szabad tovább engedni – mindegy milyen erősen kezd a kutya rángatni. Minél izgatottabb a kutya, annál  nyugodtabb maradjon az ember. Hívja fel magára a kutya figyelmét és menjen tovább a helyes módon, laza pórázzal. Amint a póráz feszes  lesz, ismét nyomban  meg kell állni és  mindig más  különféle irányváltással kell tovább menni ,  egyszer cikk-cakkban,  máskor ívben, nyolcas vonalban vagy változó tempóban, amivel a kutya megtanulja hogy hozzánk kell igazodnia. Továbbá azt is megtanulja, hogy kivétel nélkül csak akkor mehet tovább, amikor hozzánk igazodik és nem húz, vagyis
                                 húzással SOHASEM mehet tovább !  
 
Fontos! Az idejét múlt pórázrántás legtöbbször félelmet és stresszt vált ki, mivel egyáltalán nem tud a kutya a tényleges gyakorlatra koncentrálni és a megrántással sem kap érthető információt, hogy mit csináljon másképpen. Azonkívül tartós károsodás is megállapítható a kutya nyakcsigolyája és gerincoszlopa tájékán, amely a pórázrángatás miatt keletkezhet!

Kezdjük tehát elölről, ha a kutya húz, ne  szidjuk, ne  is  húzzuk vissza a  pórázzal, különben ezt a kutya ellentétesen értelmezi, sőt ez a továbbiakban a pórázon való agresszív viselkedést válthat ki belőle.

Például: Az ön megkötött kutyája meglát egy másikat és szeretne kapcsolatba kerülni vele. Elkezd húzni, hogy a másik négylábúhoz menjen. Ha az ember   ilyen helyzetben  rákiált és  visszahúzza,  akkor  pont  abban  a pillanatban, amikor a kutya a  másikhoz akart menni, egy azzal ellenkező tapasztalatot kellett   szereznie.
Így gyakran megtörténhet, hogy  a  kutya  a  másikra  többé  nem  reagál barátságosan, mivel a kutya  a gazda kellemetlen  rántását és szidását nem   kapcsolja össze a pórázhúzással, hanem azzal, hogy  TALÁLKOZOTT a másik kutyával. Tehát mindig amikor egy társához akarna menni - kap egy ellenkező hatást, amit ő a másik kutyával hoz kapcsolatba. Ezért a másik kutyával való találkozást óvatosan kell venni, mert nem tudjuk előre, hogy a mi négylábúnk félelemmel vagy agresszióval fog-e reagálni.
Jobb egy ilyen helyzetben, amikor a kutya húzza a pórázt, a figyelmét elvonni egy – előre megismert – hangjelzéssel, (pl. csettinteni a nyelvünkkel, stb.) és nyomban a laza pórázon való menésre kell a figyelmét irányítani.  Agresszív viselkedésnél idejekorán, még mielőtt a kutya a másikra vagy egyéb okokra  reagálna, a gazda vonja el a figyelmét és egy előre begyakorlott egyéb más alternatív viselkedési formát  kell elkezdeni.

Ebben az összefüggésben szeretnék a „ Nyakörv vagy hám” témára rátérni.
Még mindig uralkodó nézet, hogy a kutya  csak nyakörvön tanulja a pórázvezetést és egy hámmal pedig húz automatikusan. Személyes tapasztalatomból – felnőtt kutyákkal, akik a pórázt erősen húzták és ezért a jöttek tréningre a gazdájukkal – ezt én egyáltalán nem tudom megerősíteni. Ugyanis a kutya a  modern kutyanevelésben a pórázvezetést nem csak „Segédeszközzel” tanulja, hanem a gazdája KÖVETKEZETESSÉGE által, (lásd a fentnevezett módszert). Így sok kutyát ismerek, akik a nyakörv ellenére (sőt a visszataszító „fojtó nyakörv” ellenére) olyan erősen húznak, hogy egészségi probléma támadt belőle (nyakcsigolya oszlop  sérülések, krónikus gégefő gyulladás, stb.). Ilyen esetben kell hámot használni és következetes póráztréninggel kiutat találni. A pajkos kölyköknél is, akiknek először a helyes pórázvezetést kell megtanulni, egy jó alternatíva a mellhám a nyakörvhöz képest – amikor a kicsik féktelenül ugrálnak a pórázzal (főleg ha másik kutya közeledik) és egy hirtelen nyomás a gégefőre ill. a nyakcsigolya oszlopra sérüléseket okozhat. És ha megfontolják, hogy a vakvezető kutyák és mentőkutyák is hámot hordanak a munkában, akkor ez jól igazolja azt a tényt, hogy jó pórázvezetés következetes tréninggel érhető el – nem valamilyen bizonyos nyakörv vagy hám révén.

Teljesen tabu a „Flexipóráz” (Kihúzódó póráz) használata, amikor ezzel törekszik valaki megszabályozni egy húzó kutyát. Se  nem futhat szabadon,  se nem mehet a normál pórázon (1,5 – 2m)   – a rugós póráz mint „Közbülső megoldás” teljesen alkalmatlan erre.

Ehhez még egy megjegyzés a Halti használatához. Ezt a speciális „Fejtartót” csak konkrét kivételes esetben alkalmazzuk. Ezt csak – ha egyáltalán szükséges – feltétlenül csak szakirányítás mellett és csupán csak mint nevelési segédeszközt szabad alkalmazni. A Halti semmi esetre sem alkalmas „tartós megoldásra” és helytelen használat mellett a problémát még csak fokozza. Ugyanis van kutya, amelyik félve vagy bizonytalanul reagál erre a „Fejtartóra” – ezért kérem valóban csak kivételes helyzetben és egy kompetens trénerrel külön megbeszélve alkalmazzák!

Egyébként a fenti módszerrel  a kutyának a pórázvezetés minden életkorban megtanítható. Állatotthoni kutyáknak is, akik kennelben, alomban élnek és soha egy pórázuk sem volt, vagy az évek óta „notórius pórázhúzóknak” is megtanítható. Fontos, hogy a tréninget gyakorlatot zavaró figyelemelterelés nélkül és rövid egységekben alakítsuk. Aztán szépen lépésről lépésre lassan kibővítjük és csak ha jól funkcionál akkor  már szórakozva is végezhetjük.

Nem szabad elfelejteni: Türelmet és teljes következetességet követel!

Andrea Eder

Fordította: Molnár László 
 
sitemap