A hullámzó tollbokréta

Gyakran mondják, hogyha egy fajta különleges ismertetőjele kezd eltűnni, vélemények formálódnak, hogy ez a jellegzetesség már nem is olyan fontos.
Az alaszkai malamutnál a farok tűzés és tartás olyan gyakori problémává vált, hogy már az sem szokatlan, ha csak egy-két korrekt farkat lehet látni 25 vagy több kutya között a ringben. A ringszéli megfigyelők, köztük néhány leendő bíró, gyakran kérdeztek, hogy bizonyos kutyának mi a probléma a farkával, mint az egyetlen olyat, aki felfedezte, hogy a kérdéses kutya az egyetlen korrekt, hullámzó tollbokrétával.

A standard szerint a farok mérsékelten tűzött, és a tövénél a gerinc vonalát követi. A hát fölött hordott, nem törik meg vagy csavarodik szorosan a hátra. Ezenkívül, nem rövid szőrzetű mint egy rókafarok. A faroknak gazdagon szőrözöttnek kell lennie és egy hullámzó tollbokréta megjelenését kell mutatnia. Az 1935-ös standardben a farok 10 pontot kaphatott a 100-ból a fontossági skálán, 1982-ben a farok leírását pontosították, de a számszerű alakját 5 pontra csökkentették. Visszatekintve úgy érzem, hogy ez nem volt egy okos döntés, mivel azt jelezte a tenyésztőknek és a bíróknak, hogy a faroknak a legkisebb a fontossága. A helyes standard többé nem használ pontskálát, de a leírás teljes és könnyen érthető.
Gyakori farok hibák, hogy szorosan kunkorodik, sőt duplán kunkorodik, hogy laposan fekszik a kutya hátán, és hogy erősen az egyik oldalra lóg. Továbbá sok faroknál hiányzik az elegendő hosszúság, sok túl alacsonyan vagy magasan tűzött ahhoz, hogy helyesen hordott lehessen. Sajnos másik közkeletű probléma a túl rövid vagy zömök farok. Némelyik fél-farok benyomását kelti. Sok ilyen rövid farok egyáltalán nem tud a hát fölé kunkorodni.
Az ideális malamut farok szépen a hát fölé kunkorodik és csak a hegyén a szőr érintheti kissé a hátat. Természetes állásban a farok lelóghat. Ez nem a rossz farok tartás jele, hanem épp az ellenkezője. Inkább a kedv kinyilvánítása, ha a kutya unatkozik, fáradt vagy pihen. Mozgás közben a malamut hordhatja fent a farkát mint egy hullámzó tollbóbitát vagy úszhat utána a farka. Szán- vagy súlyhúzás közben, ha keményen koncentrál, gyakran úszik utána a farka vagy alacsonyan hordja. A farok a kormány szerepét is betölti, ha erős fordulókat tesz vagy egyenetlen terepen mozog. Ha kétségei vannak, figyeljen meg egy idősebb malamutot, akinek gyengébb már a hátsó fele, és nehezebben mozog. Változatlanul a farkát fogja kormánynak használni az egyensúly és az irányítás érdekében.
A malamut farkát fontos, a túléléshez szükséges jellegzetességnek tartják. A hosszú, jól szőrözött farok szigetelőként szolgál a hideg ellen. Általában úgy vélik, hogy a faroknak legalább olyan hosszúnak kell lennie, hogy elérje a csánkot vagy kissé hosszabbnak, hogy helyesen és hatékonyan teljesítse funkcióját. Elegendő hosszúság és szőrzet nélkül a malamut nem tudja megfelelően használni a farkát, hogy védje az orrát és más létfontosságú szerveit kemény, hideg hőmérsékleten. Extrém hidegben a farok a hátsó lábak közé vagy alá hajtható, ezután a kutya összegömbölyödik és az orrát meg a szemét betakarja a farkával. A farok a kedv jelzésére és kommunikációs eszközként is szolgál: jelezhet félelmet, játékos kedvet, boldogságot, idegességet és agressziót. Semmi sem bájosabb mint egy malamut, mely körbefut a ringben korrekt, hullámzó, csóváló farokkal a szélben.
A magyarázat, hogy „nem húznak kocsit a farkukkal”, nem érdemleges, azt is mondhatnák, hogy a malamut nem húz szánt a szőrével, füleivel, szemeivel, harapásával vagy a fejével, míg minden ezek közül kombinálva korrektül adják a malamut fajta jellegét és fontos elemek a tökéletesség standarjében.

V. Jones / Vykon Kennel

Lefordította: Romoda Csilla