Gondolom senkinek sem ismeretlen ez a sport, ha valaki netán mégsem hallott róla, annak röviden: a kutyának különböző akadályokat kell leküzdeni (ugrás, kúszás, mászás, stb.) meghatározott sorrendben úgy, hogy a gazdája mellette fut, aki csak kéz és hangjelekkel irányíthatja, egyszóval: igazi csapatmunka.
Világszerte egyre népszerűbb a samoyedesek körében is, de hazánkban kevesen próbálkoztak eddig északi kutyát kiképezni ere a sportra.
Mikor idén tavasszal vége lett a szánhúzó versenyszezonnak akkor döntöttem úgy, hogy kipróbáljuk ezt is.  Eleinte a saját kertünkben felépített „házi” agility pályán gyakoroltunk, de mivel a hely szűkös volt, a kutyák meg ügyesek úgy döntöttem, hogy legalább egy szamival kipróbáljuk magunkat egy rendes pályán is. A végtelenül nyugodt, éles eszű, ám annál lustább Sam-re esett a választásom, vele és a Border Colliemmal, Nidhogg-gal indultunk el első igazi agility edzésünkre, ahol igy alkalmam nyílt összehasonlítani, hazánkban az agilityben kevésbé ismert samoyed és egy, erre a sportra egyik legalkalmasabbnak tartott fajta képességeit.
Az ugróakadály egyiküknek sem okozott nehézséget, a különbség csak annyi volt, hogy Sam lassan és megfontoltan vette az akadályokat, kínosan ügyelve arra, nehogy feleslegesen dolgozzon, míg Nidhogg sokszor többet teljesített, mint kellett volna, és nagy igyekezetében néha le-le sodorta a léceket.

A kúszóra sem egyformán reagáltak, Nidhogg egy percig sem tartott tőle, de Sam-nek eleinte össze kellett tolni, és míg egyik oldalon fogta valaki, a másik oldalán jutalomfalattal csalogattam. Gyorsan rájött, hogy nem kell tartania ettől a csőtől, de míg Nidhogg átsuhan rajta, ő inkább csak üget benne.

A zsákos kúszó lényegében majdnem ugyanaz, mint a kukac, csak éppen nehezítve azzal, hogy a rövid bemeneti nyílás után az alagút egy zsákban folytatódik, és a kutyának a zsákot az orrával emelve kell áthaladnia. Ha az átmenetelek számát nézzük, akkor a két kutya egyforma idő alatt tanulta meg hogyan kell leküzdeni ezt az akadályt, de Sam itt is lényegesen lassabb volt.

Ugróakadályként szerepel a karika. Ezt már otthon is gyakoroltuk, mégsem ment rögtön. Nidhogg itt is túlpörgött, és sokszor nem figyelt arra, hogy hol ugrik. Sam viszont most is pontosságra törekedett, volt olyan, hogy a karika előtt megtorpant, és csak miután megfelelően betájolta, akkor ugrotta át.
A zónás akadályok már korántsem voltak ilyen könnyűek. (Zónás akadálynak nevezzük a palánkot, a pallót és a hintát, mert a két végükre egy-egy sáv van felfestve, amiket a kutyának legalább egy lábbal érinteni kell.)
A palánkot szintén gyakoroltuk már otthon, de a mi házi palánkunk kb. feleakkora volt, mint az igazi, így aztán Sam és Nidhogg is félúton le akart ugrani róla. De a jutalomfalat, és a csipogós labda itt is megtette hatását, és nagyon hamar felbátorodtak. Sam-nél, lévén, hogy természeténél fogva egy óvatos kutya, sosem volt gond a zónával, Nidhogg viszont szeret rajta átugrani…

A pallóra is elég nehéz volt őket rávezetni, hisz ilyennel otthon még nem találkoztak. Eleinte ketten hárman vigyáztuk őket, hogy le ne lépjenek, vagy ugorjanak a keskeny deszkáról, utána lassacskán elég volt az elejére rávezetni őket. Mostanra már parancsra is felmennek. Sam-et lassúsága miatt könnyű volt vezetni, de Nidhogg olyan gyorsan végigszáguldott és ugrotta át a végén a zónát, hogy a gazdi nem bírta szusszal. Ezt a hibát fektetéssel próbáltuk kiküszöbölni (úgy hogy a kutya a zónára fekszik) többé-kevésbé sikerült is…

A hinta hasonlít valamelyest a pallóhoz, azzal nehezítve, hogy mikor átbillen, a kutyának egy pillanatra meg kell állnia. A hintával körülbelül ugyanaz volt a helyzet, mint a pallóval, tanulási időt nézve is, és a későbbi végrehajtásokat.
A szlalomot sokszor mumusként emlegetik az agilityben. Sam-ék gyorsan megtanulták magát a szlalom mozgást, ezt otthon is gyakoroltuk elég sokat, viszont elkövettem azt a hibát, hogy mindig csak baloldalról vezettem őket, és később mikor megpróbáltam jobbról kissé megzavarodtak…

Az egyes akadályok megtanulása után ezek összekapcsolása következett, először csak 3-4 akadály egyszerűbb vonalakban, később az akadályok száma és vonalvezetésének nehézségi foka is nőtt. Mostanában már egész pályákat is teljesítgetünk… Látva a kutyák ütemes fejlődését gyorsan megértettem az agility lényegét: nemcsak egy egyszerű elfoglaltság unatkozó szánhúzónknak, de kitűnő koncentráló képesség fejlesztő, agytorna, edzés, segít elmélyíteni kapcsolatod a kutyáddal, hiszen igazi csapatot kell alkotnotok, és nem utolsó sorban jó mulatság;)
Szívből ajánlom minden kutyának és gazdijának.

Fazekas Emese
http://iceblazer.hu