A samoyed tenyésztése:

Beszélgetés Birgit Hillerby-vel, a világhírű volt Explorer’s Samoyed kennel tulajdonosával.


Bemutatná nekünk tenyésztői pályafutását?

1970-ben szereztem első samoyedemet, Ch. Brålandets Nossi-t, rajta keresztül ismertem meg az ’igazi’ kutyás világot. Ő volt az első championom, és az Explorer’s samoyed kennel alapító szukája.


A hetvenes években rendkívül szigorú szabályok voltak Svédországban a kennelnév regisztrálásra. Először is két alomból legalább egy olyan kutyát kellett felmutatni, mely egy kiállításon első díjra érdemes minőséget mutatott. A kennel klub ellenőrizte a kutyák tartási körülményeit, továbbá ajánlást kellet kapni két kutyás embertől. Ezek után a tenyésztő szervezet irodájában írásbeli vizsgát kellett tennünk a fajtánk történetének és standardjának ismeretéről, egy átlag kutya anatómiájáról, genetikai alapfogalmakról, egészségügyi problémákról és egy ellés menetéről.Ha még egy fajtát szerettünk volna tenyészteni, újra vizsgát kellett volna tennünk az új fajta történetéből és standardjából. Ezek talán kissé kemény szabályok voltak, de arra késztették a tenyésztőket, hogy minél több és pontosabb ismerettel rendelkezzenek a kutyákról. A nyolcvanas évek közepén a tenyésztőszervezet eltörölte ezt a szabályzatot, azóta bárki regisztráltathat kennelnevet.

1976-ban került regisztrálásra az én kennelnevem, az Explorer’s. A névválasztás természetesen a samoyedek történetén és felfedezőiken alapult.


1973-ban érkezett meg az első amerikai importom Kauzjas Cochise of Snowcliff, akiből nagyon gyorsan INT és NORD CH lett. Cochise pár alkalommal engedelmességi és szánhúzó versenyre is lett nevezve. Néhány évvel később egy szuka is érkezett hozzánk az Egyesült Államokból, ő volt Shatazah of Antares.

Cochise kiváló fedezőkannak bizonyult, és 26 champion apja lett. Tudomásom szerint ez még mindig rekordnak számít a skandináv samoyedek között. Tizenhét alkalommal nyerte meg az utódcsoportot 1975 és 1981 között.

1977-ben született meg Cochise leghíresebb kölyke INT NORD CH Explorer’s Ice Stars, egy szuka, akit már életében legendaként tartottak számon a tenyésztők.
Az 1977-es év mindenképpen különleges volt számomra, mert Shatazah -Cochise egyik fiától, Ch.Hoymarkens Don Geronimo-tól, a Svéd Sarkikutya Klub BIS győztesétől- életet adott két szintén fantasztikus szukának: INT NORD CH Explorer’s Lady Jane-nek, és INT NORD CH Explorer’s Lady JoAnn-nak. Hat hónapos korukban úgy néztek ki, mint egy ikerpár. Minden tenyésztő tudhatja mit éreztem, mikor láttam együtt felnőni ezt a három kitűnő szukát, és tervezgettem, hogy hova és mikor vigyem őket kiállításra.

 

Jane egy kicsit könnyebb felépítésű volt és később érő. Fajtagyőztes egy speciálkiállításon. 6 champion kölyök anyja.

 

JoAnn váltotta be először a hozzá fűzött reményeimet. Fajtagyőztes lett egy Speciálkiállításon, és háromszor nyert utódcsoportot. JoAnn 8 champion anyja, köztük a dán BIS győztes INT. DK. Ch. Explorer’s Quality Choise-nak.

Star bontakozott ki legkésőbb. Az első kiállítására csak azért vittem el, hogy gyakorlatot szerezzen, és itt csak ’másodosztályú’ minősítést kapott. De nagyon hamar felnőtt a nevéhez, és soha többé nem lett úgy kiállítva, hogy legalább champion minőségűnek ne nyilvánították volna.

Nem mindenkinek adatik meg, hogy egy Starhoz hasonló kiállítási kutya gazdája legyen. Szerencsés voltam, hogy tenyésztője és tulajdonosa is lehettem ennek a páratlan szukának. Egy szukának sosem elég, hogy ugyanolyan jó legyen, mint a kanok, hogy fajtagyőztes címet szerezzen egy komolyabb versenyben. Egyszerűen jobbnak kellett lennie ahhoz, hogy nyerhessen. Egy kannak általában sokkal több az energiája, és látványosabbak is a ringben. Nem beszélve az általános kondícióról, és hogy egy tenyészszukának kell egy kis felesleget hordoznia a testén. Nem csoda hát, hogy a kiállítási toplisták élén mindig kanok szerepelnek a világon mindenütt.

Star 44 alkalommal lett kiállítva, és 23 BOB (Fajtagyőztes) és 7 BOS (Legjobb ellenkező Nemű) címet szerzett. Minden alkalomal csoporthelyezett is lett. Három alkalommal szerzett fajtagyőztes címet fajtaspeciál kiállításon, köztük a tíz év ünneplésén együtt néhány másik klubal, ahol szintén BIS címet nyert.

1987. Decemberében, a majdnem 11 éves Star megnyerte 4. csoportgyőztes címét Stockholmban, és negyediknek választották a BIS-ben, erre a kiállításra közel 5000 kutyát neveztek. Továbbá az Év kutyája versenyben 6. helyre sorolták Svédországban, azután, hogy csak 3 kiállításon vett részt abban az évben. Egy évvel később 11 és fél évesen veterán BIS lett, és a rendes BIS-ben is 2. helyezett lett. Egy bíró a következőt mondta róla: Olyan szép volt, hogy könnyek szöktek tőle a szemeimbe. Senki nem tudja megismételni vagy helyettesíteni őt a Svéd Samoyed történelemben.

Star volt az anyja a BIS győztes INT NORD CH WWB-89 Explorer’s Wonderful Star nevű szukának, és a multi csoport győztes INT NORD CH Explorer’s Victorionak.


Egy kép mikor még nem voltak kutyaboxok Svédországban. Mikor a kutyák egy takarón pihenhettek míg sorra kerültek a ringben.




Az utolsó alom 1991-ben született, negyvennél is több champion kutya tenyésztése után. Harmincszor állítottam ki tenyészcsoportot, és soha nem tudtak legyőzni a fajtán belül. De ez már csak történelem, és én nem szoktam gyűjtögetni a régi felvételeket, épp csak szerencsém volt, hogy megőriztem egy régi újságot, ahol egy kutyatáp hirdetéshez mellékelve ezt a képet találtam.
 


Büszke vagyok rá, hogy 1997-ben a Svenska Samoyed körnek én lehettem az első tiszteletbeli tagja.

Hogyan sikerült elérned ezeket a fantasztikus eredményeket, mi a titka annak, hogy ilyen fantasztikus kutyák születtek nálad?

Először is, van néhány ember a tenyésztői sikereim mögött, ők segítettek megérteni, hogy mitől jó egy kutya, mit kell rajta keresni. Fontos meghallgatni azokat az embereket, akik már rendelkeznek tudással és tapasztalattal is, és nem csak a levegőbe beszélnek. Mivel rengeteg általános érvényű dolog van a tenyésztésben, a tanácsadónak nem kell feltétlenül ugyanazzal a fajtával foglalkoznia.

A tenyésztés célja nem az, hogy minden alomban legyen egy-egy champion, hanem hogy az összes kölyök kiemelkedő minőséget képviseljen, és generációkkal későbbre kell tervezni. Mikor fedeztetek egy szukát, próbálok több generációra előre gondolkodni.

A kennel erősségei a szukák, mindig találsz egy jó kant, ami illik egy jó szukára. Az is nagyon fontos, hogy a szuka is egészséges legyen, mivel a kölykök élete az ő testében kezdődik.  Legyen jó temperamentuma, mivel viselkedése nagy befolyással lesz a kölykeire.

Mikor megvettem Cochiset az Egyesült Államokból a tenyésztője, Mrs. Kauzlarich azt mondta nekem igazán reméli, hogy tetszeni fog nekem a típusa, amennyiben nem így lenne azt tanácsolta, hogy semmiképp ne használjam a tenyésztésben, mert utódaiban nagy valószínűséggel önmagát fogja hozni.. Szülőhazájában az ő típusa dominánsnak bizonyult a többi amerikai típus felett. A legfontosabb Cochise-l kapcsolatban, mint fedezőkan, hogy habár nem volt minden kölyke olyan kiváló minőségű, mint ő maga, de anyjukat mind felülmúlták, így általa gyorsan javult az állomány.  Mielőtt megvettem Cochise-t elvégeztem a ’házi feladatom’: rengeteget olvastam az Egyesült Allamok beli vérvonalakról. A The Complete Samoyed évekig a ’bibliám’ volt.

Aztán néhány évvel később a Ward család ellátogatott hozzám Svédországba, és Bob segített nekem kiválasztani Ice-Stars-t az akkori alomból. Akkor legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy ilyen jövője lesz, de egyértelműen ő volt a legjobb kölyök az alomban.

Bob és Dolly meglepődtek, hogy milyen kiemelkedő genetiaki háttérrel rendelkezik Cochise és Shatazah. Bob megkérdezte, hogy tisztában vagyok-e vele, hogy mim van. Azt válaszoltam persze, hisz olvastam a könyved. Erre ő kifejtette, hogy az amerikai topkutyák krémjének nevei állnak a kutyák törzskönyveiben, és a különböző viszályok miatt nem volt olyan amerikai kennel ebben az időben, ami hasonlót tudott volna felmutatni.


A legjobb tanács, mikor azt tervezed, hogy megtartasz egy kölyköt, hogy próbálj őszinte lenni magadhoz. Biztos, hogy ez egy minőségi kölyök? Annyira jó, hogy egy tenyésztőtársadat is megkérdeznéd eladó-e? Olyan minőséget képvisel, hogy akkor is megvennéd, ha egy ellenséged lenne a tenyésztője? Ha igen, akkor megvan a következő top-kutyád.

Most megvan a topkutyád, és itt az idő, hogy a jövőben minden tudásodat és erődet beletedd ennek a kutyának a nevelésébe.  Kiállítási és tenyészkutya lesz belőle, a kezdetektől fogva ennek megfelelően kell bánni vele.  Előfordulhat, hogy mégis csak rosszul választottad ki a kölyköt, és nem az lesz belőle, amit vártál,  de ez a plusz törődés és kiképzés akkor sem fog ártani neki. Viszont ha egy kölyköt elhanyagolnak, később mégis kiváló kutyának bizonyul,  nem lesz könnyű bepótolni vele mindazt, amit kiskorában veszített.

Én edzettem a kutyáimat szán előtt is, elsősorban hogy megfelelő kondícióban tartsam őket, és persze azért is, mert szerették.  Cochise és Geronimo- együtt a szibériai huskynkal, az ex-férjem irányítása alatt- voltak az első samoyedek, akiket szánhúzó versenyre neveztek Svédországban. Az exférjem sok nordic-stílusú egy kutyás versenyre nevezett Geronimo-val. Ő egy nagyszerű munkakutya volt, és anyja CH Bell-Amie szintén kitűnően szerepelt Norvégiában, egy főként grölandi kutyákból álló fogatban. Cochise számos ősét használták szánhúzásra az Egyesült Államokban.

Ice-Stars nevét rosszul írták a törzskönyvben, a neve természetesen Ice-Star lett volna. Ez olyan volt számomra, mint egy előjel, később is előfordult párszor, hogy rosszul gépelték a törzskönyvi neveket, de sosem küldtem őket vissza javításra, és ők mind valamivel többek lettek.

Ha figyelemmel kíséred még a samoyedeket, elmondanád mi a véleményed a fajta helyzetéről?

Továbbra is sok samoyedes barátom van, és természetesen figyelemmel kisérem őket. Úgy érzem nincs már mindenütt az az átfogó top-minőség a fajtában mint néhány évvel ezelőtt volt. Szeretném, ha a samoyed elegánsabb lenne, és nem nehéz. Meglátogattam a Mjaerumhogdas kennelt Norvégiában előző nyáron, és láttam egy kitűnő fiatal szukát aki igazán megérintette a szívem, évek óta a legjobb szuka amit láttam.

Szerinted mire kellene ügyelniük a mai tenyésztőknek?

A tenyésztőknek gondolniuk kéne a jövőre, hogy a fajtát olyannak őrizzék meg, a következő generáció számára, amilyen volt, illetve javítsanak rajta. Jobban kellene törekedniük arra, hogy ne próbáljanak holmi kiállítási kutyát faragni a fajtából, hanem fogadják el úgy, ahogy van.

Mikor a Samoyed tenyésztéséről beszélünk, a tenyésztőknek sosem szabadna elfelejtenie a fajta sarkvidéki múltját, legyen szó akár kiállítási, akár szánhúzó kutyáról. A Samoyed továbbra is az a fajta, ami történelmet írt a sarki expedíciók során. A Samoyed is egy azon kevés fajták közül, melyeknek egy közel száz éves képére tekintve könnyedén meg tudod állapítani milyen fajtát ábrázol.  Még akkor is, ha csak egy kiállítási kutyáról van szó, aki életében még sosem dolgozott, testének akkor is egy erős, életképes sarki élőlény képét kell mutatnia, aki képes elvégezni a feladatát, ha gazdája arra kéri.

A TV-ben százféle műsort láthatunk arról, hogy milyen fontos megvédenünk a különböző állatfajokat, mekkora a felelősség, hogy megőrizzük őket a következő generációk számára. Véleményem szerint ugyanezt a felelősséget kellene éreznünk a Samoyeddel kapcsolatban is. Napjainkban az északi törzsek a nyugati világba költöznek, és lehet, hogy egy nap már csak a sarki kutyák maradnak meg a történelmükből.

A szánhúzás a fajta egyik alapvető feladata volt. Számos fajtát ismerek, amelyek napjainkban jobb versenykutyának számítanak a samoyednél, de mikor rendkívüli hidegben való munkáról van szó, ezek a fajták mind használhatatlanokká válnak. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy a fajta megőrizze a munkaképességét.

Egyes országokban nagy hangsúlyt fektetnek a szőr hosszúságára, mennyiségére, mit gondolsz erről? Te milyennek képzeled el az ideális szőrköntöst?

A régi képek közt van olyan, ami nagy szőrű kutyát ábrázol, és van, ami nem. Nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mekkorának is kéne lennie a bundának, jómagam nem szeretem a túlzottan nagy szőrt. A szőr minősége sokkal fontosabb a hosszánál, nem csak azért, mert én ezt találom szebbnek, hanem mert a kutyát is jobban védi az időjárás viszontagságaitól. A szőrnek keménynek kell lennie, és az egész testen, a fejet kivéve persze, elállónak. Ez nem valósulhat meg egy túlságosan hosszú, vagy puha szőr esetében. Úgy gondolom a legegyszerűbb válasz a szőr helyes hosszúságának kérdésére: Nézd meg egy sarki farkas bundáját.

Egy samoyed szőrének mindig tükröznie kell a kutya felépítését. Egy jó kondícióban lévő kutya testének ki kell körvonalazódnia a szőrköntösön keresztül. A bunda adja a test kontúrját.

Egy samoyednek jól szőrözött manccsal kell rendelkeznie, mivel ez is a fagy elleni védelem része. Ugyanezt megtalálhatod a sarki farkasoknál, vagy a jegesmedvéknél. Napjainkban a melegebb éghajlatokon ez csak gondot jelent, rárakódik a piszok, és szánhúzásnál jéggalacsinok keletkezhetnek a mancson. Én mindig megnyírtam a kutyáim mancsát, ezzel biztosítva jó talajfogást nekik a csúszós talajon. A szőrt mindig csak a mancs vonaláig szabad levágni az ujjak között, és sosem a bőrig.

Van-e olyan tulajdonság, amit az elmondottak után még kiemelnél?

A samoyednek sötét, ferdén metszett szeme kell, hogy legyen, sűrű szempillákkal védve. El tudok fogadni egy világos szemű kutyát, mert a szín önmagában nem tölt be védelmi funkciót, de a gombszemeket ki nem állhatom. A temperamentum szintén nagyon fontos, ez egy olyan fajta, aminek tudnia kell falkában élni és dolgozni.

Thank You Birgit!

Összeállította:
Fazekas Emese
http://iceblazer.fw.hu
http://samindex.fw.hu