Interjú Rafael Garcia Parrondoval és Carmen Navarro Guisadoval, a Villaodon kennel tulajdonosaival

A kennel samoyed, husky, malamut és amerikai akita tenyésztéssel foglalkozik. Tulajdonosai mind a ketten küllembírók, és többek között bírálnak huskyt, malamutot és samoyedet is.

Rafael Garcia Parrondo 2006. szeptember 9-én a MEOE Szánhúzó és Északi Kutyások Klubja klubkiállításán fog bírálni, Kecskeméten.


Rafa, mióta foglalkozol Samoyedekkel?

Rafa: Megközelítőleg 18 éve.

Hogyan kezdődött?

12 éves koromban egy családi kirándulás alkalmával láttam először Samoyedet. Attól kezdve mindig ilyen kutyát szerettem volna, és minden fellelhető anyagot elolvastam a Samoyedekről.


Carmen, te hogyan kerültél kapcsolatba a kutyákkal?

Carmen: Én egészen másként kezdtem el. Rafa családjának mindig is voltak kutyái, akik velük éltek, az ágyon aludtak stb. Az én családomban viszont csak vadászkutyák voltak. Őket nem házi kedvencnek tartottuk, hanem munkára, ezért nem is érdekeltek különösebben a kutyák.
Azután volt egy rossz élményem tizenéves koromban, néhány barátom azzal próbált megijeszteni, hogy elhitették velem, a kutyájuk meg akar támadni. Elkezdtem futni és csúnyán megvágtam a lábam egy törött üveggel, az eset műtéttel végződött. Ettől kezdve féltem a kutyáktól, egészen addig, míg találkoztam Rafa-val és összeházasodtunk, ekkorra leküzdöttem a félelmemet és rájöttem, mennyi élvezet van egy ilyen gyönyörű fajta tartásában.

Rafa, hogy érted el, hogy Carmen-t is érdekeljék a samoyedek?

Rafa: Mikor összeházasodtunk, gyorsan megtanítottam neki mindent, amit csak a fajtáról tanultam, és ő ugyanúgy a fajta rajongójává vált, mint én. Mint a legtöbb ember, mi is úgy vásároltuk első Samoyed szukánkat, hogy nem voltunk tisztában azzal, hogy ő kedvenc minőségű. És megint csak, a legtöbb kezdőhöz hasonlóan tenyészteni szerettünk volna vele. Találtunk egy fedezőkant, és ebből az alomból meghagytunk egy szuka kölyköt, amit ki szerettünk volna állítani. Ugyanebben az időben elkezdtem kant keresni, és sok kiállításokon is megforduló tenyésztőt kerestem fel. Ekkor kezdtem megérteni a kedvenc és a kiállítási kutya közötti különbséget.

Tartottatok meg kiállításra ezekből az első kutyákból?

Nem. Élték velünk az életüket kb. 11 évig, de rájöttünk, hogy ők nem kiállítási kutyák, szóval nem kerültek be a későbbi tenyésztési programunkba. Néhány barátunknak köszönhetően tenyésztői munkánk szerencsésen kezdődött.

Mikor kezdtetek el kiállításokra járni?

Rafa: Először is különböző kiállításokon vettünk részt szerte Spanyolországban, köztük az 1983-as Világkiállításon, ami épp Madridban volt. Próbáltunk minél többet megtanulni erről a sportról, és hogy hogyan lehetünk sikeresek egy ilyen megmérettetésen.

Ki volt az alapító szukátok?

Rafa: Egy angol tenyésztésű szuka, White-Ball of Swardle. Egy amerikai tenyésztésű kutyával fedeztettük: Sp.Ch. El-Al’s Elegant Prince Charly-val. Ebből az alomból két champion kutya került ki.

Megközelítőleg hány alom volt összesen a kenneletekben?

Rafa: Körülbelül 30 vagy még több Samoyed alom.

Van olyan alom, amelyik szerintetek a legjobb volt?

Rafa: Talán a legjobb alom kennelünkben a második alom volt, ami 1990 környékén született. Ez volt az az alom, amiről az imént beszéltem, Swardle és az Amerikai kan. Ebből az alomból két kan: Multi BIS BISS Sp./Port/Int.Ch. Bogart De Villaodón és BISS Sp/Gibrl/Int. Ch. Blanco-Lobo De Villaodón kitűnő eredményeket ért el. Azóta voltak olyan almaink, amiből négy, sőt öt kölyökből is champion lett. De az 1990-es almunkat tartom a legjobbnak, hiszen Bogart szinte minden mai ’Villaodón’ kutya törzskönyvében benne van, csakúgy, mint rengeteg spanyol és más európai, valamint észak- és dél-amerikai championéban.

Carmen: Egyetértek. Ch. Bogart tíz évig élt, 1999 decemberében halt meg. De nagyszerű tulajdonságait jól átörökítette a mostani állományunkra.

Rafa: Egy másik sikeres alom a kennelünkből egy Zinka de Garcibravo nevű szukától született, akit egy spanyol tenyésztőtől vásásroltunk.  Tőle született Sp. Ch. De Villaodón Jake-Matte és Sp. Ch. Oso-Blanco de Villaodón a korai 1990-es években.

Megtudjátok mondani, hogy körülbelül hány champion kutya született nálatok?

Rafa: Mostanáig megközelítőleg 100, többségük Spanyolországban él, de van közöttük portugál, perui, venezuleai, kanadai, uruguayi, brazil, francia, olasz és gibraltári champion is.  Összesen 19 tőlünk kikerült kutya büszkélkedhet különböző országokban szerzett BIS címmel.

Melyik kutyátokat tartjátok legjobbnak a tenyészetetekben. Melyikük nyert a legtöbbet?

Rafa: Erre könnyű válaszolni, természetesen Ch. Bogart-ot, Best in Show és Best in Speciality Show győztes és top tenyészkan.

Hogyan választottátok a Villaodon kennelnevet és mit jelent?

Rafa: A Villaodon név Madrid egyik külvárosi részét jelzi, ahol mi lakunk. Az igazi neve Villaviciosa de Odón. Ezt rövidítettük Vilaodon-ná, ami igazából ennek a közösségnek a neve volt a 19.században.

Mely kutyák és milyen tényezők voltak legnagyobb befolyással a tenyésztési programotokra?

Rafa: Két amerikai tenyésztő rengeteg segítséget nyújtott és nagy befolyással volt a tenyésztési programunkra: Lynette Hansen (Polar Mist kennel) és Mardee Ward-Fanning (Hoof N’ Paws).

Carmen: És természetesen Mardee szülei. Robert és a későbbi Doly Ward. Ami minket illet a szamik tekintetében az ő könyveik és újságcikkeik a legfőbb mérvadóak. Minden írásukat újra és újra elolvastunk.

Hány kutyátok van jelenleg otthon?

Rafa: Jelen pillanatban 20 kutyánk van. Ebből 14 Samoyed, 2 Szibériai Husky, 2 Alaszkai Malamut és 2 Amerikai Akita (vagy ahogy az FCI országokban nevezik Nagy Japán Kutya). Ezen kívül még van kb. 20 kutyánk társtulajdonban, más országokban élőknél. (pl. Venezuelában, Portugáliában és Peruban).

Van valamilyen rendszeretek a kutyák elnevezésére?

Rafa: Az első alomtól kezdve az ABC éppen soron következő betűje lesz az alomban lévő kölykök nevének kezdőbetűje.  Spanyolországban nincs megszabva a betűk számának felső határa, olyan hosszú nevet adhatunk, amilyet csak akarunk. Természetesen, ha a kutya neve a katalógusokban is meg fog jelenni a hosszú neveket rövidítik.

Mi a helyzet a törzskönyvekkel Spanyolországban, lehet hinni a tartalmuknak?

Rafa: Lehet, hogy van pár pedigree ami hamisított, de azt hiszem a többség a kutya igazi adatait közli, és lehet bízni a tartalmukban.

Mikor elkezdtétek, akkor hány szamit állítottak ki átlagosan egy Spanyol kiállításon? És manapság?

Mikor elkezdtük nagyon kevés szamit neveztek egy-egy kiállításra, talán 5-6 volt átlagosan. Manapság, különösen a speciálkiállításokon, nem ritkán 100 Samoyedet is látni.

Mit tartotok legfontosabbnak: a típust, az egészséget, a temperamentumot? És milyen sorrendet állítanátok fel ezek között?

Rafa: Mint tenyésztő, a jó külleműt keresem a kiállítási ringben, de fontosnak tartom az egészséget és a temperamentumot is.

Carmen: Mind a három, küllem, egészség és temperamentum egyformán fontos. Mint tenyésztő azt mondanám, hogy a küllem fontosabb az egészségnél. Ha van egy kutyám, amelyik ugyan egészséges, de semmi köze a fajtához, nem építeném bele a tenyésztési programomba. Másrészről, ha egy kutya nagyszerű küllemmel rendelkezik, de félős, vagy rossz a természete, nem valószínű, hogy nagy kiállítási karriernek néz elébe, vagy hogy használnánk a tenyésztésben. Mind a három tulajdonságnak meg kell lennie.

Szerintetek ki lehet nevelni a félénkséget vagy az agressziót egy samoyedből?

Rafa: Nem, habár a rendszeres gyakorlás segíthet egy félénk kutyán valamicskét.

Milyen hibák fordulnak elő leggyakrabban a mai Spanyol samoyed állományban?

Carmen: A spanyol állomány problémái az angol hatásra vezethetőek vissza. Rövid láb és nyak, miközben a bundák a földig érnek. De ez a probléma szinte egész Európában jelen van, mivel az eredeti állományt Angliából importálták.

Van különbség a spanyol és az angol Samoyedek között?

Rafa: Európában manapság két csoportja van a samoyed tenyésztőknek. Néhányan, ahogyan mi is, megpróbálják ötvözni az amerikai és az angol kutyákat, míg mások kizárólag az angol típust részesítik előnyben: kedves fejeket és nagy szőrt, még akkor is, ha nem tudnak rendesen mozogni. Már-már hosszúszőrű fehér Chow-Chow-ukra emlékeztetnek. A probléma magva az angol standardból adódik, ami megengedi, hogy a kanok minimális marmagassága csupán 56cm legyen, ami alatta van a régebbi angol standard megengedett határának, és a mai FCI és amerikai standard által meghatározott értéknek is. Ezzel a csökkenéssel a test többi része kiegyensúlyozatlanná vált. A lapocka és a hátsó szögellések meredekké váltak. A nyak rövidebb lett, a test arányában hosszabb, a mozgás pedig mesterkélt.

Milyen színű Samoyedeket látni Európában?

Rafa: Az európai bírók többsége hófehér angol kutyákat szeretne látni, holott a standard világosan és egyformán engedélyezi a fehér alapszínű biszkvit foltos, a biszkvit színű és krémszínű kutyákat. Mi úgy gondoljuk, hogy a biszkvit színű kutyák használata a tenyésztésben fontos a megfelelő minőségű bundához. A mi személyes tapasztalatunk az, hogy a fehér bunda sokszor túl puha, a fedőszőröket sokszor nem is lehet megkülönböztetni az aljszőrtől, és ez hibás.

Van olyan szín, amit előnyben részesítetek?

Rafa: Egyik színt sem részesítem előnyben, ha a bunda minősége megfelelő.

A tenyésztés során beltenyésztést, vonaltenyésztést vagy vérfrissítő keresztezéseket alkalmaztatok inkább?

Rafa: Mindhármat használtuk. Gyakorlati okokból, jó néhány évvel ezelőtt, mikor még kis állománnyal dolgoztunk használtunk rokontenyésztést: apát lányával, és néhányszor anyát a fiával, hogy rögzítsük a már meglévő jó tulajdonságokat. A későbbi generációkban vonaltenyésztést, sőt vérfrissítő keresztezéseket is alkalmaztunk, hogy olyan új vérvonalakat vigyünk a tenyésztésbe, melyek segítségével javíthatunk a már meglévő állományon és elérhetjük a célunkat.

Milyen kutyákat használtatok a vérfrissítő keresztezések során?

Rafa: időnként más spanyol kutyákat, de olyanokat is, amiket ismertünk, vagy láttunk kiállításokon Franciaországban vagy Olaszországban. Ezek nem voltak teljes kikeresztezések, hiszen volt néhány közös ősük a 3. v. 4. szülői generációban. Szóval azt hiszem teljes kikeresztezést sosem használtunk, inkább rokon és vonaltenyésztést.

Hisztek abban, hogy egy teljesen új Samoyed vérvonalat alapítottatok? Hogy írnátok körül ezt?

Rafa: Spanyolországban, és a legtöbb Európai országban a Samoyedek angol vérvonalúak, az erre jellemző hatalmas bundával. Mi úgy próbáltunk egy új típust létrehozni, hogy megmaradjon ez a szőr, ugyanakkor a minőségét is számításba vettük. Angliából két szukát importáltunk, a Novaskaya és a Karazoe vonalakból. És nagyon fontos, hogy vásároltunk amerikai kutyákat a standard által előírt közepesen hosszú lábak, és a jól ívelt nyak miatt. Így az évek során egy olyan vonalat hoztunk létre, ami alapvetően 25 százalékban angol, 75 százalékban amerikai vonalakon alapszik, ezért a kutyáink kinézete nem mondható általánosnak a legtöbb európai kiállításon, de ez az a típus, ami szerintünk korrekt, és ezt részesítjük előnyben.

Carmen:  A komoly tevékenységünk akkor kezdődött, mikor ez a típus formát öltött a képzeletünkben. Akár elértük már, akár csak dolgozunk rajta, reméljük, hogy a tenyésztők, a kiállítók és a bírók látják, hogy a Villaodon samoyedek megfelelnek a standardnek.

Mi kenneletek hosszú távú célja?

Rafa: Nos, az egyetlen dolog, amit szeretnék, megőrizni azt a típust, amit kialakítottunk, azzal a fejformával, ami szerintem ideális, és továbbra is segíteni a fajtánk helyes irányba történő fejlődését. Szeretnénk továbbra is az eredeti céljuknak megfelelő munkakutyákat tenyészteni, olyan küllemmel, amilyet a standard megkíván, és ragaszkodó, intelligens, alkalmazkodó és barátságos természettel.

Carmen: Továbbra is szeretnénk jó kutyákat tenyészteni, remélhetőleg minden új generációval egyre jobbakat. Kutyákat jó kiállítási adottságokkal, melyek továbbra is champion címeket nyernek a gazdájukkal, a világ bármely táján.

Hogyan képzelitek el az eszményi Samoyedet?

Rafa: A Samoyed egy közepes méretű kutya, minden tekintetben szélsőségek nélkül. A fej széles, szabályos háromszöget formáz a fülektől a stoppig. Összességében szép, és a fajtajellegnek megfelelő kifejezéssel rendelkezik, melyet a szemek, a felálló, kissé lekerekített háromszög alakú fülek, és az enyhén felfelé ívelt ajkak (samoyed mosoly) együttesen alakítanak ki. Ügetés közben a mellső lábak jól nyújtanak, a mellső lábak az orr vonalában érik el a talajt. A hátsó lábak nagy tolóerővel rendelkeznek.

Ha pontoznotok kellene a standardot 1-től 100 pontig, mennyit osztanátok ki a fej kinézetére?

Rafa: Egy időben a standard pontokat adott a kutya egyes testtájaira, de ez már nincs érvényben. Nem bizonyos pontokat részesítek előnyben, úgy gondolom, hogy egy kutyát összegészében kell megítélni, nem pedig bizonyos részek kombinációjaként.

Mi a helyzet a szemszínnel? A kék szem Európában is kizáró hiba?

Rafa: Igen, a kék szemszín kizáró hiba. Volt egy kis probléma a világos szemű kutyákkal egy ideig, de a legtöbb samoyed tenyésztő észrevette ezt, így a világos szemek ma már nem mondhatóak túl gyakorinak.

És a harapás? Vannak problémák hiányzó fogakkal?

Rafa: Nem, ez nem olyan fajta, aminek jelentős problémák lennének a fogaival, vagy a harapásával. Az ollós harapás a kívánatos.

Meddig kell érnie a mellkasnak?

Rafa: A mellkasnak a könyökig kell érnie, ha nem még lejjebb. De egy ilyen nagyszőrű kutyánál a mellkas mérete megtévesztő lehet. A bírónak ki kell tapintania a testet a szőr alatt. A bordák jól íveltek, de az oldalakon ellaposodnak, hogy ne akadályozzák a mozgást.

Mennyire fontos a szőr a győzelemhez? Nyerhet egy olyan kutya, aki nincs teljes szőrben?

Rafa: A győzelemhez, vagy a jó általános megjelenéshez a nagy bunda kívánatos, de az időjárás-álló szerkezet fontosabb, mint a mennyiség. Azonban, ha egy kutya nagyon levedlett, jobb nem nevezni addig kiállításra, míg vissza nem nő a szőre. Természetesen, egy kitűnő küllemű és megjelenésű kutyát, akinek győzelméhez nem férhet kétség, mindenképpen ki kell állítani.

Milyen első és hátsó szögelléseket igyekeztek kialakítani?

Rafa: Habár nehéz elérni, szeretnénk, ha a váll dőlésszöge elérné a 45 fokot, valamint a lapockacsont és a felkar találkozásánál befogott szög a 90 fokot. A comb meghosszabbításából származó vonal ugyancsak 45 fokos szöget zár be a talajjal. Nagyon fontos, hogy a lábak közepesen hosszúak, a földtől a könyökig a marmagasság 55%-át teszik ki.

Carmen: Ezért nem szeretjük a rövid lábú kutyákat.

Rafa: A legtöbb európai kiállításon a vállak szögellése sokszor még a 40 fokot sem éri el és a lábak hossza sem megfelelő. 55% helyett többnyire inkább 50%, sőt elég gyakran csupán 45%.

Mi a helyzet a farokkal?

Carmen: A faroknak a medence végénél kell elhelyezkednie, nem túl alacsonyan vagy magasan. Közepesen hosszú, megint ez a szó – közepes- vagy mérsékelten hosszú a legjobb. A hát fölött hordott vagy az egyik oldalra fekvő, de nem túl szorosan a háthoz símuló.

Rafa: És ha már a hosszról beszélünk, a legtöbb bíró elfelejti ellenőrizni a farok hosszát. Az a helyes, ha a farok utolsó csigolyája eléri a csánkok vonalát. A rövid farok olyan probléma, amit a legtöbb európai bíró figyelmen kívül hagy.

Mekkora a kanok és szukák helyes mérete?

Rafa: Szerintem egy kannak kb. 57 egy szukának kb. 54 cm magasnak kell lennie, de az arányok fontosabbak, mint a magasság. Ebben a fajtában a kanok quadratikus felépítésűek, a testhossz mindössze 5 %-kal haladja meg a marmagasságot, a szukák valamivel hosszabbak. Egy 55cm magas, korrekt arányokkal rendelkező kant előnyben részesítenék egy aránytalan, 57cm magas egyeddel szemben. A jelenlegi FCI standard a kanoknak 57 +/- 3cm-t, a szukáknak 53 +/- 3cm-t ír elő.

És a lábak?

Rafa: Jól ívelt lábujjakat szeretnék látni nyúl típusú mancsokon, melyek nagy kiterjedésűek, de nem ellaposodóak. Jelenleg nézeteltérések vannak a mancs nyírásával kapcsolatban a spanyol Samoyed tenyésztők között. Egyik oldalról vannak, akik szerint a mancsokat nem szabad nyírni, azzal indokolva (ami szerintem abszurd), hogy a nyírás megváltoztatja a mancs formáját, ami miatt a nyúl mancsból macskamancs lesz. Véleményem szerint, ha a mancson meghagyják a szőrt, az csak arra jó, hogy elrejtse annak hibáit. Egy ügyes nyírás segít megőrizni a jó alakú nyúlmancsot, a bírók láthatják, mi van a szőr alatt.

Miért emeled ki a nyúlmancsot?

Rafa: Mert ezek olyan kutyák, amik havon és jeges talajon közlekedtek. Nyúlmancsra volt szükségük a mozgáshoz, valahogy úgy, ahogyan a cross-country síelők manővereznek a havas vidékeken. Összegészében a lábak nagyon fontosak ennek és más fajtáknak a bírálata során is. Amire egyszer egy külföldi bíró felhívta a figyelmünket, amire a bíró leginkább odafigyel a bírálat során: a lábak, és a mozgásuk.

Milyen temperamentumot tartotok ideálisnak?

Rafa: Élénk, barátságos, de óvatos kutyákat szeretnénk, melyek nem bizalmatlanok vagy félénkek, és semmiképpen sem agresszívek. Sohasem volt problémánk a kutyáink temperamentumával, talán azért mert nem vontunk tenyésztésbe olyan kutyát amely hiányosságot mutatott ezen a téren. A kutya jellembeli tulajdonságainak nagyrésze öröklött, ezért nem érdemes rossz természetű kutyát tenyésztésbe vonni, még akkor sem, ha küllemileg egyébként megfelelő.
A legtöbb ember a fajta gyönyörű fehér bundájába szeret bele, amit egy kiállításon vagy egy fényképen láttak. De miután megvásárolják az első kölyköt, és együtt élnek vele 6-8 hónapig, rájönnek, hogy nem a kutya színe fontos, hanem a személyisége. A Samoyedek vidám bohócok, akik mindig keresik a mókát.

Carmen: Ez így van! Kedvesek, ragaszkodóak, mindenkinek a tetszését elnyerik. Még azok is, akik nem szerették a kutyákat, de találkoztak egy szamival, szeretnének ilyen kutyát. Sokan, akik tőlünk vették első Samoyedjüket egy másodikat is vásároltak.

Jónak találjátok a Samoyed standardet? Van benne olyasmi, amit megváltoztatnátok?

Az FCI standard jó úgy, ahogy van. Semmi szükség megváltoztatni. Habár vannak részei, melyeket bővebben is ki lehetne fejteni, de ez minden fajta standardjére igaz.

Melyek a kizáró hibák?

Rafa: Minden, a fehértől, biszkvittől és krémtől eltérő szín, valamint a kék szemek. A kék szem elrontaná a szamikra jellemző kedves arckifejezést.

Ha egy kutya megszerzi a ch címet, szerintetek folytassa a kiállítási karrierjét, vagy maradjon otthon?

Rafa: Mi gyakran kiállítjuk a champion kutyáinkat is, de van, hogy egyes kutyákat, akik nem szeretnek kiállításra járni a megfelelő címek megszerzése után nyugdíjazunk.

Van valamiféle rangsorolási rendszer Spanyolországban?

Rafa: Jelenleg csak a klubon belül van rangsorolás. Az utolsó minden fajtára vonatkozó verseny 1993-ban volt a Purina támogatásával, ahol a mi Bogart-unk lett az első helyezett.

Szerinted előnyös egy Samoyedhez hasonló fajta számára, ha népszerűvé válik?

Rafa: A népszerűségnek van előnye is, de hátránya még több. A pozitívumok közé sorolnám, hogy egyfajta büszkeséggel tölti el a fajta szerelmeseit. És talán segítséget nyújt a tenyésztői munkádban azzal, hogy több almot hozhatsz le, mert van hova elhelyezni a kölyköket. Ám a negatív hatások ennél sokkal erősebbek. A népszerűséggel együtt megjelennek a szaporítók is, akik minél kevesebb kiadással minél több kölyköt próbálnak létrehozni, kizárólag pénzszerzés céljából.
Szerencsére a fajta már csak mérsékelten népszerű Spanyolországban, ellentétben az 1990-es évek közepével, mikor nagy divat volt. Akik most szamit akarnak venni, azok szeretik a fajtát, és nem csak valami divat hóbortból vásárolnak kölyköt.

Mint bírók milyennek találjátok a mai kiállítókat? Hozzáértők és udvariasak?

Rafa: Nos, ez úgy van, mint a bíróknál, vannak jók, és vannak nem olyan jók. Vannak, akik tudják, hogyan kell bemutatni egy kutyát, ismerik a kiállítási szokásokat, és vannak olyanok, akiknek még tanulni kell. Vannak olyanok is, akik minden trükköt kipróbálnak, hogy elrejtsék a kutyájuk hibáit.

Mint kiállítók, a specialista bírókat, vagy az all-roundereket szeretitek jobban?

Rafa: Jobban szeretünk specialistánál kiállítani, mivel ők sokkal jobban ismerik a fajtastandardet, és az általunk tenyésztett fajta jellegzetességeit. Másrészről, az all-rounder bírókra is szükség van, hogy ne ragadjunk le egy-egy specialista vesszőparipáinál. A fajtaklub általában specialistát hív bírálni, míg az összes fajta klubja all-roundereket. Az Egyesült Államokkal ellentétben Európában elég kevés olyan bíró van, akit specialistának lehet nevezni: Például Spanyolországban csak három van: én, Carmen és még egy úriember. Ez az oka, hogy sokszor Amerikából hívunk specialistát.

A tulajdonosok sokat reklámozzák a győzelmeiket Spanyolországban? Szerinted az ilyen hirdetések befolyásolják a bírókat?

Rafa: Szoktunk reklámozni az újságokban, és felmerül a gyanú, hogy talán néhány bíróra ez befolyással van. De a legtöbb hirdetésünk olyan Villaodon Samoyedet reklámoz, amely a világ egy másik táján nyert champion címet. Ezeket a kutyákat pedig nem állítják ki Spanyolországban.

Szoktak profi handlereket használni Spanyolországban?

Rafa: Körülbelül négy évvel ezelőttig sosem láttunk hivatásos handlert Spanyolországban. De manapság egyre többet látni belőlük. Ha egy kiállítási minőségű kölyköt adunk el, mindig megpróbáljuk az új gazdid betanítani, hogy hogyan kell felkészíteni a kutyát. De vannak olyan emberek, akik képtelenek elsajátítani ezeket a dolgokat, nekik szoktuk javasolni, hogy inkább forduljanak profihoz.

Hogyan képezitek ki a kölyköket a kiállításra?

Rafa: Ha van egy ígéretes kiskutyánk, már 2 hónaposan megkezdjük a kiképzését: bevisszük a házba, megismertetjük a különböző helyiségekkel, és a család tagjaival. Miután ezeket az ingereket megszokta, elvisszük sétálni a szomszédságba, aztán zsúfolt helyekre, hogy megtanulja figyelmen kívül hagyni a hangokat és a tömeget.
Otthon bevezetjük a fürdetés rejtelmeibe, hozzászoktatjuk a fésülő asztalhoz, és a szőrápoláshoz, a kertben pedig a pórázhoz.

Szoktátok a kölyköket kutyaiskolába vinni?

Rafa: Néhány kihelyezett kutyánkat el szokták vinni a tulajdonosok kiállítási kiképzésre, de mi ezt magunk végezzük. Mivel már elég rég óta állítunk ki kutyákat, jól tudjuk, hogyan kell.

Milyen tanácsot adnátok egy újdonsült kiállítónak, aki maga szeretné bemutatni a kutyáját?

Rafa: Nos, azt hogy menjen el kiállításokra, nézze meg hogyan készítik fel a kutyákat a ringbe lépés előtt, hogyan mutatják be őket a bírónak. Azt javasoljuk, hogy kérdezzenek ki minél több tenyésztőt és kiállítót, menjenek el minél több kiállításra és figyeljenek meg mindent.

Szoktál fogatozni a kutyáiddal?

Rafa: Már eltelt pár év azóta, hogy utoljára hámot adtunk a kutyáinkra, de sohasem űztem ezt a sportot versenyszerűen, egyszerűen ki akartam próbálni milyen. Azonban néhány tőlünk kikerült kutya versenyez szánhúzó csapatban Spanyolországban, Finnországban és más országokban is.

Ha valaki kutyát szeretne tőletek venni, mire vagy kíváncsi?

Rafa: Ha valaki kutyát szeretne tőlünk venni, igyekszünk minél többet megtudni az illetőről. Ugyanakkor próbáljuk őt ellátni a lehető legtöbb információval a fajtáról, így eldöntheti, tényleg szamit szeretne-e. A következő pár napban eldöntjük, hogy alkalmas-e a jelentkező arra, hogy rábízzunk egy kutyát. A legtöbb esetben szerencsések voltunk. És néhány esetben a jelentkezők mégis egy másik fajta mellett döntöttek. Továbbá mindig ragaszkodunk ahhoz, hogyha a tulajdonos nem akarja, vagy tudja tovább tartani a tőlünk kikerült kutyát, akkor hozzánk kerüljön.

Természetes úton szoktatok fedeztetni, vagy használtok mesterséges termékenyítést is?

Rafa: Ez idáig minden fedeztetésünk természetes úton folyt le. Időnként le kellett fogni a szukát, hogy nehogy kárt tegyen a kanban, de eddig sohasem használtunk mesterséges termékenyítést.

Mennyibe kerül Spanyolországban egy fedeztetés?

Rafa: Körülbelül 500$ (U.S.A.)

Volt már hogy visszautasítottatok egy fedeztetésre bejelentkező szukát?

Rafa: Néhány alkalommal előfordult. Ha a szuka dysplasia gyanús volt, vagy valamilyen örökletes szembetegséget hordozott, esetleg a minőségét nem ítéltük megfelelőnek. Attól függ milyennek találjuk a szuka megjelenését, genetikai hátterét és egészségi állapotát. Természetesen a rossz temperamentumú szukák fedeztetését sem vállaljuk.
Vannak olyanok is, akik csak azért akarnak a mi (vagy más) kanjainkkal fedeztetni, mert győztes kutyát akarnak a kutyájukhoz, figyelmen kívül hagyva, hogy mennyire illik össze a két kutya típusa és törzskönyve. Ennek semmi értelme.

Fedeztettetek külföldi kutyával is?

Rafa: Igen, használtunk olasz és francia kanokat, csakúgy mint az amerikai és kanadai importjainkat.

Hányszor szoktatok egy szukát fedeztetni? És hány éves korukig tenyésztetek velük?

Rafa: Egy jó szukát 3-4 alkalommal fedeztetünk 7 éves koráig.

Mennyi kölyök van nálatok egy alomban átlagosan?

Rafa: Körülbelül almonként 5 kölyök.

Segítetek a szukának az elléskor?

Rafa: Igen, ott vagyunk elléskor. Elvágjuk a köldökzsinórt, ha a szuka nem teszi meg, megszárítjuk a kölyköket és elektromos fűtéssel rendelkező takaróra tesszük őket, valamint meggyőződünk róla, hogy az anyjuk gondozza őket. Az egész családunk tudja mit kell tenni, én, Carmen és a két lányunk is.

Szoktátok tápszerrel etetni a kölyköket?

Carmen: Lekopogom, de eddig még sohasem volt szükség erre. 15-20 napos korukban kínáljuk meg először a kölyköket forró vízben 15 percig áztatott táppal, de emellett egy hónapig folytatják a szopást. Ekkora teljesen átérünk a tápra, habár a reggelt és az estét az anya a kölykökkel tölti.

Milyen márkájú tápot etettek?

Carmen: Purina Pro Plant. A kutyáinknál nagyon jól bevált.

Milyen korban szoktátok elválasztani a kölyköket?

Rafa: 2 hónapos korukban.

Mennyibe kerül nálatok egy Samoyed kölyök?

Rafa: Egy kedvenc minőségű kölyök 500$ egy kiállítási 1000$.

Milyen korban adjátok el a kölyköket?

Rafa: Általában 2, - 2,5, - 3 hónapos korukban.

Van mikor csak bizonyos feltétellel adtok el kölyköt?

Carmen: Előfordul, hogy van olyan szuka, akit nem szeretnénk eladni, de nincs helyünk megtartani. Ilyen esetben csak úgy adjuk el, ha kapunk vissza egy kölyköt tőle, és egy általunk kiválasztott kantól.

Mi a helyzet a többi általatok tenyésztett fajtával? Ők milyen vonalakból származnak?

Rafa: A Szibériai Huskyjaink Kathleen Kanzler Innisfree kenneléből, vagy az ő vonalából valók, a Malamutjaink Nancy Russel Storm Kloud kenneléből származnak.

Van valami amit még szeretnél elmondani?

Rafa: Nem, azt hiszem ez minden.

Ez az interjú a ’Samoyed Quarterly’ című amerikai magazin 2001-es nyári számában megjelent cikk alapján készült, az eredeti interjút Dan Fleitas készítette, és fordította spanyolból angolra.

www.villaodon.com

fordította: Fazekas Emese
 www.iceblazer.hu