Az amerikai Polar Mist kennel világszerte híres, elismert samoyed kennel, tulajdonosa, Lynett Blue pedig 1996 óta bírálja is a fajtát.


Be tudnád mutatni kenneled történetét?

Első samoyedemet 1965-ben vásároltam kedvencnek, és nemsokára eldöntöttem, hogy szeretném tenyészteni ezeket a csodálatos kutyákat. Kennelemet 1971-ben alapítottam, eleinte a már meglévő kutyáimmal próbáltam tenyészteni, de hamar rájöttem, hogy gondosan tenyésztett, minőségi kutyákra van szükségem a kezdéshez, ahhoz, hogy fel tudjam venni a versenyt a kiállítási ringben.

Néhány próba és csalódás után, végül vásároltam két szukát, két különböző vonalból. Az egyik, Ch. MCkenzies Polar Mist Nikki lett az első champion kutyám, ő a régi Draylane vonalból származott. A másik, Polar Mist Bearstone Nishka törzskönyve pedig a Gro-Wil és Bearstone vonalakra épült.

Ez a két alapító szukám némileg különböző típust képviselt. Az egyiknek hosszabb lábai voltak, valamint csodálatosan könnyed és szabad mozgása. A másik viszont sokkal szebb és típusosabb volt. A standard egy típusos, szép és jó mozgású kutyát kíván meg, ezért a célom a kezdetektől fogva az volt, hogy olyan kutyákat tenyésszek, melyek egyesítik magukban ezeket a tulajdonságokat.

Ez a két szuka a ma élő összes Polar Mist kutya törzskönyvében megtalálható, vagy az egyik, vagy a másik, vagy mindkettő. A szukáimat bárhova elvittem egy jó fedezőkanhoz, tenyésztési programomat sohasem korlátoztam a helybéli kutyákra, vagy a saját kanjaimra.

A kezdeteknél meghatározó kan volt Peggy McCarthy (Misty Way kennel) BIS Ch. Silver Raffles of Misty Way nevű kutyája. Egy másik kutya, ami nagy befolyással volt a tenyészetemre Bobbie és Mike Smith BIS győztes, a fajta történetében mindmáig top fedezőkan Ch. Ice Way’s Ice Breaker-e. Az első alomból, ami tőle született a kennelemben minden kölyök champion lett, sok közülük csoport helyezett, és egy National Speciality győztes. Az anyának Am.Can.Ch. Polar Mist Ain’t She Foxy-nak (Raffles lánya) összesen 17 champion kölyke született Breakertől, ebből 15 amerikai champion.

 Am.Can.Ch.Polar Mist Ain't She Foxy, (Top Tenyésszuka, 17 champion kölyke született, 15 Amerikai és 2 Kanadai)

Raffles egyik lánya Am.Can.Ch. Pepsi Kola of Polar Mist volt az anyja a híres Am.Can.Bah.Ch. Polar Mist Dr. Pepper-nek. Dr. Pepper 15 BIS-t és 9 BISS-t (speciálkiállítás legjobbja) nyert, és a mai napig ő tartja a tulajdonos által felvezetett kutyák között a rekordot (társtulajdonosa, John Ronald vezette fel), és második a top győztes szamik között az Egyesült Államok történelmében.

BIS BISS Am.Can.Bah.Ch.Polar Mist Dr. Pepper  (13 BIS, & 9 BISS, Top tulajdonos által felvezetett Samoyed a fajta történetében az USA-ban. )	Am.Can.Ch.Polar Mist Naughty Angel, ( Sokszoros Csoport helyezett, sok mai Finn és Dán champion kutya őse)

Az évek során 18 BIS győztest, 6 top tenyésszukát, számos csoporthelyzetett, speciality győztest és megközelítőleg 220 champion kutyát tenyésztettem.

Az általam tenyésztett kutyák közül sokan vesznek rész agility, engedelmességi illetve terelőversenyeken. Fontos számomra, hogy a tőlem kikerülő samoyedek megfeleljenek a standardnek, vagyis jó típussal és felépítéssel, kimagasló mozgással és nagyszerű temperamentummal rendelkezzenek.

 90es évek meghatározó tenyészkutyái:

Ch.Polar Mist Champagne On Ice ROM (Top Tenyésszuka)	Ch.Polar Mist Nauti Girl  (Top Tenyésszuka)
Ch.Polar Mist Blue Ice  (Top Tenyésszuka)

1996-tól bírálok Samoyedeket, és azóta már Szibériai Huskyt, Malamutot és Akitát is. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a 2000-es specialityn bírálhattam a kanokat, 2005-ben pedig én választhattam ki a fajtagyőztest.

 Jelenlegi kutyák:

BISS Ch.Polar Mist Nauti Lil Goldig'r ( National AOM, Sokszoros csoport helyezett, Best In Show Specialty)	BIS Int.Am.Ch.Polar Mist Party Girl (Specialty Winner, International Best Bred By In Show)
Ch.Polar Mist Sweet Frostyarces  (Csoport helyezett)	Ch.Polar Mist Lil Country Girl  ( 2003 National Winners Bitch, Best of Winners, Best Bred By in Show, Grand Sweepstakes Winner)
BIS BISS Ch.Polar Mist My Blue Heaven  ( Multi Best in Show Winner, Multi Specialty Winner, Top győztes Samoyed az USAban 2002)

Kennelem Oregonban található, mintegy 8 hektárnyi területen. A kiállításokon kívül szeretek túrázni, síjőringezni és agilityzni a kutyáimmal.

Mit tartasz fontosnak a tenyésztésben?

Ha kutyát szeretnél tenyészteni, az a legfontosabb, hogy a fellehető legjobb kutyákkal kezdj. Minőségi tenyészegyedekkel, szilárd felépítéssel és jó temperamentummal, melyek a lehető legközelebb állnak a standardhez. Ha van egy szukád, ismerned kell az erősségeit és a gyenge pontjait, hogy megtaláld hozzá a legjobb fedezőkant. A törzskönyv sok mindent elárulhat, és az a legjobb, ha olyan kant találsz, amivel már fedeztetettek, így láthatod, mit hoz. Dominánsan örökíti-e a jó tulajdonságait? Véleményem szerint a vonal tenyésztett kutyák ’háttere’ a legjobb, vagy az olyanoké, melyek két vonaltenyésztett szülő vérfrissítő keresztezéséből származnak.

Mi a véleményed, melyek a samoyed legfontosabb tulajdonságai?

A samoyed olyan sarkköri kutya, melyet elsősorban rénszarvasterelésre, emellett szánhúzásra és csomagcipelésre használtak, ezért főként azokra a vonásokra kell koncentrálnunk, melyek a kutya életbemaradását segítették. Egy rossz felépítésű kutya, ami nem elég mozgékony, nehezen hajtja maga alá a talajt, nem sok hasznot hajt a munkában. A megfelelő bunda is fontos a túléléshez, kemény fedőszőrzet és sűrű, tömött aljszőrzet. Tehát számomra a legfontosabb tulajdonságok: korrekt felépítés, jó mozgás, jó szőrminőség, csodás temperamentum, mely ennél a fajtánál szintén nagyon lényeges, és természetesen a megfelelő típus.

Polar Mist Lil Country Girl (Könnyed, szárnyaló ügetés, a hátsó láb az elülső mancs nyomába lép, a mozgásban van egy pillanat, mikor egyik láb sem ér a talajhoz.)	Korrekt mozgás, a lábak a test középvonala alá igazodnak.

 
 Mi a véleményed az amerikai samoyed állományról?

Nemrég abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy bírálhattam a 2005-ös National Specialityn, így lehetőségem nyílt közelről is szemügyre venni rengeteg minőségi kutyát. Úgy érzem, nagy részük valahol középtájon van, kis százalékuk nagyon jó vagy kitűnő, és egy másik kis százalékuk kevésbé jó minőségű. Van néhány nagyon jó és komoly tenyésztő Észak-Amerikában és néhány kitűnő kutya. Nem kell feltétlen top győztes kutyáknak lenniük, nem minden top minőségű kutya tulajdonosa engedheti meg magának, hogy a kutyájával megszerezze a szükséges címeket. Láttam néhány igazán kimagasló samoyedet.  Rengeteg kiállításunk van, és aki helyt akar állni a ringben, annak elsősorban jó kutyára van szüksége. Van néhány változatunk a fajta típusaiból, ami a tenyésztők személyes ízlésének tudható be. Véleményem szerint a samoyednek nem szabad semmilyen szélsőség felé eltolódnia, és szerencsére kevés olyan egyedet látni, ami túl könnyű és vékony, vagy túl erős és nagy. Ez egy közepes méretű fajta, aminek könnyedén kell mozognia.

Amerikában sokan űznek valamilyen sportot kutyájukkal, nagyon népszerű az agility, a csomagtúra, a síjőring, és akinek lehetősége van, az a szánozást, terelést és a súlyhúzást is kipróbálja.

Mi a véleményed napjaink samoyedjéről?

Azt hiszem az előzőekben már érintettem ezt a témát. Nálunk a kutyák mozgása egyre jobb lett az évek során. A front az egyik legnehezebben tökéletesíthető dolog az anatómiában. Elöl és hátul is jó szögellésekkel kell rendelkezniük, jól fekvő vállak és szép hosszú felkar. Időnként látok olyan kutyákat, melyeknek túl meredek a válla, és rövid felkarja, meredek hátsó szögelléssel, és ezek gyenge mozgást eredményeznek. Sok egyeden a nem kellően fejlett mellkas is megfigyelhető. A 70es 80as években volt jópár szami, ami túl nagy volt, a méret mostanra közepes lett. A kutyák egy része túl keskeny, keskeny elülső és hátsó résszel, ez egyáltalán nem tetszik. Úgy találom a keskeny test hozzájárul a mellkas hiányához és hogy a kutya túl szűk elöl. De a legfontosabb, egyre több olyan kutyánk van, ami típusos, és korrekt méretű. És a jó mozgású szép típusú samoyedekből is egyre többet találok, mint amennyit régen.

Mit gondolsz az európai samoyedekről? Szerinted mik a fő különbségek az európai és az amerikai szamik között?

Nos, nagyrészüket csak fényképen láttam. Idén láttam néhányat, mikor ellátogattam a Crufts-ra, és a Dán kutyákat, melyeket a National Specialityre neveztek.
Elég sok angol kutyát láttam, róluk a véleményem a következő: Nagyon mutatósak és szépek, rengeteg szőrrel. Több típusos kutya van Angliában, és általában Európában, mint Amerikában. Azonban, az angol kutyák legtöbbjének túl rövid a lába. Az USA-ban, a lábak hossza 55 százalékát teszi ki a teljes marmagasságnak. Nagyon kevés kutyát láttam ilyen arányokkal Angliában. A kissé szűk hátsórész szintén előfordul, és mozgásban a csánkok párhuzamosak. Azt állították, hogy ez a korrekt, de elolvastam néhány anyagukat a standard értelmezésével kapcsolatban, és ha nem tévedek, az áll bennük, hogy ügetés közben a lábaknak ’V’ alakban kell összehajolnia a test középvonala alatt. Ez a fajtánk korrekt mozgása, és azt hiszem jó lenne, ha időnként a fajta kedvelői a világ különböző tájairól megosztanák egymással az információikat a fajtáról.
Nem hiszem, hogy az angol szamisok annyi tevékenységben részt vesznek kutyáikkal, mint mi Amerikában. Azt hiszem a lehetőségek hiánya lehet a fő ok.
Tehát a különbség elsősorban a mozgásban van, nálunk jobban mozognak a kutyák, térölelő, nyújtott lépésekkel, jobb szögellésekkel, és hosszabb lábakkal. Az Európai kutyák jobban megfelelnek a fajtajellegnek, és sokkal több szőrük van. A Dán kutyáknak, amiket a National Specialityn bíráltam jó volt a lábhosszuk, jó arányokkal rendelkeztek, és nagyon tetszett a küllemük és a típusuk.
Thank You Lynette!
Fordította:
Fazekas Emese
www.freeweb.hu/iceblazer
www.freeweb.hu/samindex