Geoff Abott és Brenda Davidson - Kriskella Samoyed Kennel

Kriskella Samoyed Kennel


A Kriskella samoyedek története 1978-ban kezdődött, mikor Geoff Abott és Brenda Davidson összeházasodtak a Silveracres kennel régi pajtájában. Geoff és első felesége már szánoztak három samoyedjükkel 1973 óta.

Brenda Abott beszámolója:
Nekem és első férjemnek szintén volt már három samoyedünk, kettő közülük az enyém volt, és én vezettem fel őket, míg megszerezték a Ch címüket 1972 és 1977 között: Ch. Silveracres Bronco Beobar és Ch. Silveracres Sunshine Boy. Ez már elég volt ahhoz, hogy tudjuk, érdeklődésünk ezek felé a mókás, szeretetreméltó, gyönyörű kutyák felé több egy futó rajongásnál.

Az elkövetkező évek tele voltak szánozással, kiállításokkal és almokkal. Mindemellett, nem tenyésztettünk minden kutyával amit megtartottunk, sőt, még néha azokkal sem, akiket kiállítottunk. Rengeteg champion kutyát tenyésztettünk, és jó pár olyat, akik engedelmességi címmel rendelkeznek. Többször előfordult, hogy ígéretes kiállítási minőségű kölyköket kedvencnek adtunk el, csak hogy tökéletes otthonunk legyen, sosem kértünk társ-tulajdonosságot, vagy egyáltalán, hogy kiállítsák a kutyát. Ez a Kriskella kennel, és ez az egész Nopyval indult.

1978-ban vásároltunk egy héthónapos szukát Liz és Pat Hooymantól. Nopy (Ch. Blue Sky’s No Options) egy nagyon különleges párosításból származott az anya Ch. Blue Sky’s Honey Bun, az apa pedig a 1979-es Nemzeti Speciálkiállítás fajtagyőztese: Ch. Sulu’s Mark of Distinction. Ez a törzskönyv a régi Baerstone, Sulu, Sassillie és Snomesa vérvonalakra nyúlt vissza. Ebben az alomban született Ch. Blue Sky’s Smilin’ At Me, Ch. Blue Sky’s Ramblin’ Man, és Ch. Blue Sky’s Pound Cake (BIS, BISS). Liz és Pat mindkét szukát meg szerette volna tartani, mert más-más erősségeik voltak. Mivel egyiket sem szerették volna eladni, nehezen tudták eldönteni, melyiket tartsák meg. Liz (a család handlere) Pound Cake-t akarta, Pat pedig Nopy felé hajlott. Mikor végül megegyeztünk, hogy egyiküket odaadják, minket kérdeztek, melyiket szeretnénk. Pound Cake csinosabb volt, jobb volt a hátulja, és mutatósabb volt Nopynál. Nopy jóval magasabb volt nővérénél, gyönyörű fronttal, és szárnyaló mozgással, de mivel semmi plusz nem volt benne, egy szép fej, vagy mutatós bunda Pat ’No Options’-nak keresztelte. Ekkor mi már dolgoztattuk a kiállítási kutyáinkat, és úgy éreztük, Nopy helyt fog állni a munkában és a kiállításokon is. Ő egy olyan szuka volt, aki megelőzte a korát, és mindig büszkénk leszünk rá, hogy őt választottuk alapító szukának.

Valójában, Nopynak csak egyetlen hátránya volt, mint alapító szukának: valamiért úgy gondolta, hogy neki is elég egy-két kölyök egyszerre, mint az embereknek! Négyszer lett fedeztetve, de mindössze nyolc kölyke született ebben a négy alomban. Pallal (Ch. Silveracres Sunshine Boy) fedeztetve egy kölyke született, Kriskella’s Adam Up Again CD, aki megnyerte az akkor bevezetett szánhúzó osztályt a Nemzeti Speciálkiállításon, 1982-ben. Ch. Silveracres Trademark-tól két kölyke született, akikből később kiváló munkakutya lett, az egyik a mi Kriskella’s Andy Isaboy-unk (CD). Andy egy nagyon erős wheeldog (rudaskutya) és kiváló súlyhúzó volt. Silveracres Nachalnik-tól Nopynak végre született két lánya, rájuk alapoztuk mindazt, ami ma található kennelünkben: Kriskella’s Wild Irish Rose és Ch. Kriskella’s Peg O’My Heart. A negyedik alom apja, Nopy alomtestvérének fia volt, Ch. Blue Sky’s Breaking Away, Ch. Ice Way’s Ice Breaker kölyke. Ebben az alomban három kölyök született, ez volt a legnagyobb alom Nopy-tól.

Kriskella’s Wild Irish Rose anyja lánya volt, kinézetre és néhány vonásában temperamentum tekintetében is. Átlagon felüli szánhúzó kutya volt és jó anya, de utált kiállításra járni, egész életében nem egészen tízszer volt kiállítva. Rosie a pályán volt elemében. Imádta többi csapatot üldözni, és egyedül szeretett elöl futni. Sosem dolgozott olyan keményen, ha meg kellett osztania a dicsőséget egy másik kutyával. Az 1983-84-ben összeállított csapatunk, Rose vezetésével megnyerte az Amerikai Samoyed Klub és a Dolgozó Samoyedért Szervezet ’Legjobb csapat’ díját is. Ugyanez a csapat az 55. helyet szerezte meg a 186 csapatból, ISDRA (Nemzetközi Szánhúzó Szövetség) pontokat szerezett, és ha jól tudjuk, még soha egyetlen más samoyed csapat sem szerzett ilyen jó helyezést egy minden fajta és keverék számára nyitott versenyen.

A korai csapataink (1978-1980) még az első „enyém – tiéd - miénk” kutyáinkból álltak. Pal, habár meglehetősen alacsony kutya volt, az egyik legmegbízhatóbb vezérünk volt azokban az időkben. Annyira okos volt, hogy egy versenyen (mikor én, Brenda szánra álltam!) nem engedte, hogy rossz irányba forduljak a verseny második napján. Miután egy pályabíró végignézte, ahogy megpróbálom Pal-t a rossz irányba cibálni, odakiáltott: „Asszonyom, a kutyája tudja, merre van a pálya, hagyja, had menjen a saját feje után!” Az ISDRA érem győztes Al Valletta és felesége Brenda, egy időben a világ legjobb hajtói közé tartoztak, az első kutya, amit Al valaha felszerszámozott Pal volt.

Az 1981 és 1984 közötti négy versenyszezon alatt kezdtük tenyészteni a saját samoyedjeinket. A csapataink jól képzettek voltak, és edzettek, és ha már itt tartunk, bárki biztos lehet afelől, hogy a hajtók ugyanolyan keményen dolgoznak, mint a kutyáik. Egy versenyképes, megbízható samoyed csapat nem egy szerencsés véletlen! Ahogy a kutyáink fejlődtek, a fiatal Rose átvette a vezérkutya tisztségét Paltól. Bátyjai, Adam és Andy erős rudaskutyák voltak, és mindhárom kutya mérete a standard felső határán volt. Kicsi Peggy, Tessa és az anyjuk Nopy, elég gyorsak voltak, hogy helytálljanak azon alkalmakkor, mikor a hatkutyás osztályba neveztünk.

1984 őszén ugyanúgy elkezdtünk edzeni a következő szezonra, mint mindig, de az edző kocsis edzések köves, salakos utakon tönkretették Geoff térdét, így két választása volt: vagy megműtteti, vagy másik sportot keres. Az edzés a legnehezebb része ennek a sportnak, a szános versenyzés csupán a csapat jutalma az ősszel végzett kemény munkáért. Mivel a műtétet, kissé drasztikus megoldásnak tartottuk, a ’visszavonulás’ mellett döntöttünk. Tíz versenyszezon után (1985-1994) az Abottok és a Kriskella samoyedek végül visszatértek a versenypályára, köszönhetően néhány csodálatos új kutyának, és a technikai fejlődésnek a kutyák edzése terén. A csapataink három alkalommal nyerték el a Dolgozó Samoyedért Szervezet (OWS) Legjobb csapatnak járó díját, 1979-ben, 1984-ben, és 1994-ben.

Rose-t kétszer fedeztettük, mindkét alkalommal Pal vérvonalát követve. Az első alom apja Pal fia volt, Ch. Evenstar Earendil, Al és Brenda Valletta kutyája. Ebben az alomban született Ch. Kriskella’s Tatiana, aki az 1985-ös SCA Nemzeti Speciálkiállításon reserve győztes lett. Tatiananak később született egy champion fia, Ch. Kriskella’s Startfire, apja Ch. Frostipaw’s Aces High, Ch. Blue Sky Smilin’ At Me egyik kölyke.

Egy másik kutya Rosie és Blue almából, a mi Kriskella’s Winterhawkunk, akit akkor vittem csak kiállításra, mikor már nem volt kit.
Gaiternek már nem sok hiányzott ahhoz, hogy champion címet szerezzen, ezért beneveztem néhány kiállításra, amiken két reserve címet gyűjtött össze. Akkoriban kezdett el veszíteni a súlyából, de egyébként egészségesnek tűnt. Még beneveztük egy kiállításra, de hirtelen elpusztult, rákos volt. Ez a kutya szeretett kiállításra járni, és ezt a tulajdonságát, biztos nem az anyjától örökölte!

Rosie második almának apja Ch. Silveracres Sunshine Boy volt. Pal-t számos tenyésztő használta, és minden almában volt legalább egy champion, a legsikeresebb fedezése talán Mary Jo Ragsdale T-Snow Star kennelében történt, Mary Jo alapító szukájától 4 champion kölyke született. Megtartottuk az egyetlen szukát a Rosie/Pal alomból, pusztán azért, mert annyira megszerettük, Kriskella’s Sweet Charlotte CD, jobban hasonlított apjára, mint a fiai. Kölyökkorában állítottuk csak ki, szerzett egy reserve címet, csípője tökéletes volt, szemei tiszták, mégis kedvencként élte le életét. Charlienak túl sok szőre volt, túl erős feje, és lapos mellkasa. Ezek nem olyan tulajdonságok, amire az ember alapozhat, ezért nem vontuk tenyésztésbe. Az alomtestvére (Ch. Kriskella’s Snow Flurry) azomban egy nagyon szép keveréke volt az anyjának és az apjának. Nagyszerű mozgása, kitűnő csípőízülete és tiszta szemei arra késztettek bennünket, hogy felhasználjuk a tenyésztésben.


 

Ch. Kriskella’s Peg O’My Heart igazi ’mama kedvence’ típus volt. Hangos, élénk, és szemtelen természete ellenére nagyon lelkesen dolgozott hámban, úgy hívtuk: a csapat szurkolója. Mikor a csapat megállt néhány másodpercre pihenni egy-egy versenyen, Peg volt az, aki a leghamarabb összeszedte magát és kezdett el ugatni, hogy ’menjünk már’. Egy telefont nem tudtam elintézni, ha Peggy a szobában volt, mert biztos volt benne, hogy csakis hozzá beszélhetek, és ilyenkor kivette a részét a társalgásból. Mindig azt tartottuk, hogy Peg ugatása a farkcsóváláshoz van kötve, és ő állandóan csóválta a farkát. Annyira tetszettek Nopy és Ch. Blue Sky’s Breaking Away kölykei, hogy úgy döntöttünk Peggy kölykeinek is ő lesz az apja (az édes, lágy személyiségével).

A Peggy/Nanuk alomban csak lányok születtek, köztük Ch. Kriskella’s Run For The Roses és Kriskella’s Formatt’s Delight. Az évek és generációk során, a szukáink sokszor hoztak olyan kölyköket, amik leginkább a nővéreikre hasonlítottak. Például Ch. Kriskealla’s Run For The Roses (Derby) egy nagy, gyönyörű mozgású szuka volt, mint Rose, a nagynénje, és mint a nagyanyja Nopy. Derby alomtestvérétől, Dee Dee –től (Kriskella’s Formatt’s Delight) később szintén született egy nagy, szép mozgású kutya: Vanilla (Kriskella’s Single Scoop). 

Kriskella’s Formatt Delight harmadik generációs lány volt, aki 3 almával a legtöbb munkát adta nekünk. Volt egy alma nálunk, egy közös alom Janet Elledge (of Little Rock kennel), és egy alom, ami Janetnél született. Első almának apja Ch. Kriskella’s Snow Flurry volt, 1987-ben. Ebben az alomban 8 fiú és egy lány született. A fiúk közt több nagyon szép is volt, de valamilyen okoknál fogva egyikük sem lett kiállítva. Amit megtartottunk hét hónapos korában elég csúnyán elesett a jégen, hiába gyógyítottuk és pihentettük, három hónap múlva még mindig fájlalta a vállát. Végül elhelyeztük kedvencnek olyan emberekhez, akik megértik, talán sohasem fog úgy járni, mint egy átlagos kutya.

Az egyetlen lány a Dee Dee/Flurry alomból a mi Vanillánk, aki teljesen olyan volt, mint Nopy. Mary Jo az első pillanatban észrevette, mikor meglátta, és Lana McClellan egy versenyen azt mondta rá: Nem tudom ki ő, de tisztára úgy néz ki, mint az egyik régi kutyátok. Azt kívánom, bárcsak többet hasznosítottam volna mindabból, amit Vanilla nyújtott, de már hat éves volt, mire oda jutottam, hogy fedeztessem. Olyan gyorsan telnek az évek.

 

 

Dee Dee második almát Janet Elledge-nél szülte meg, Arkansasban. Eredetileg Janet csak egy szuka kölyköt szeretett volna vásárolni a Tatiana/Ace alomból, és le is foglalta, mikor a kölykök még csak pár naposak voltak. Ahogy a kölykök elég idősek lettek, hogy új otthonaikba költözzenek, tudtam, hogy az a kölyök nem olyan minőségű, amire Janet-nek tenyésztési programot kellene alapoznia. Megtárgyaltam Janettel, és a kölyköt kedvencnek adtam el. Egy évvel később, Janet szeretett volna egy kutyát kiállításra, míg az alapító szukájára várt, készítettünk egy videót arról a fiatal kanról, amit Tatiana almából kaptunk vissza. A videón meglátta Dee Dee-t. Jane megkérdezte, hogy megkaphatná-e őt, „a szukát azzal a csodálatos fronttal”. Ekkor ott volt nekünk a kölyök Vanilla, ezért odaadtam Janetnek Dee Dee-t társ-tulajdonba, azzal a feltétellel, hogyha valaha tenyésztésbe vonja, visszakapunk tőle egy szukát.

Janet és én Dee Dee első párjának Pat Taylor egyik szép kanját, Ch. River City’s Ruff Edges-t jelöltük ki. (Ebből az alomból megkaptam egy kölyköt, és Dee Dee Janetté lett, aki később Ch. Polar Mist First Stryke-al fedeztette.) A Dee Dee/Reggie alom egy idegenpárosítás volt, és három igazán szép szuka került ki a hét kölyökből: Ch. Avalanche’s Quantum Leap (csoportgyőztes), Ch. Avalanche’s In The Rockies (Avvie, aki Janettel társtulajdonunk volt) és a mi Kriskella’s Stardust Delight-unk. Dusty vitte tovább a Kriskella vérvonalat ebben az időben. Avvie Best of Winners lett az 1994-es Specialityn, és Ch. Risuko’s Joi of Snowonderrel fedeztettük. Az én szukám ebből az alomból Kriskella’s Hatsoff T’Avalnche (Inga). Avvie társtulajdonosságáról végül lemondtam, mert a célom Inga volt.


 

 

Attól a naptól kezdve, hogy Dusty (Stardust Delight) megérkezett új otthonába, a Kriskella kennelbe, végig azt terveztem, hogy anyai nagyapjára vonaltenyésztem, Ch. Blue Sky’s Breaking Awayre. A választásom Kathi Metter Theojára, Ch. Denkas Teddy Bear-ra esett, aki Nanuk unokája volt. Theo sajnos tragikus hirtelenséggel pusztult el, még Dusty második születésnapja előtt, ez sok gondolkodni valót adott nekem. Geoff és én rengeteg kutyát és törzskönyvet néztünk meg, de a kirakós játék darabjai nem illettek össze, míg meg nem néztük még egyszer azt a kutyát, amit születése óta, vagyis hat éve ismertünk.

Ch. Frostipaw’s Champagne Bud Nanuk fia volt, anyja Karana’s Misha (akinek a törzskönyve olyan régi vonalakra vezethető vissza, mint Kondako, Rickshaw és Snomesa), Budot a barátaink, Debbie és Galen Hansen tenyésztették. Amikor megnéztük 1993-ban, hat évesen, kétszer akkorának tűnt, mint mikor 3 volt.
Az igazi minőség fennmarad, és fejlődik, egy jó samoyed nem 2-3 évesen van a legjobb formában.
Budnak volt a legkedvesebb természete, amit valaha ismertünk, szép, erős feje volt, sötét, mandulavágású Nanuk szemekkel, eleje hátulja tökéletes, és nagyon halvány biszkvites színe volt, hófehér árnyalatokkal. Először úgy tekintettünk Budra, mint fedezőkanra Dustyhoz, de pár napig velünk maradt, hogy meg tudjuk hozni a végső döntést. Úgy kellett nekünk, beleszerettünk! Hosszú barátságunknak köszönhetően Debbie és Galen megengedték, hogy elraboljuk tőlük legkedvesebb kutyájukat. Bud a mi legkedvesebb kutyánk is. Néha van egy-egy kutyám, amitől a szívem ’énekelni’ kezd, mindannyiszor, ahányszor ránézek, Bud, és a fia Midas mindketten ilyen kutyák voltak.

1993 májusában Dustyt és Vanillát is befedeztettük Buddal, féltestvérek voltak, azonos anyával. Dusty 7 kölyköt szült, Nils hármat. Két fiú Németországba ment, Heidi Weisshoz. Heidi egy éve írogatott már nekem, mert érdekelte őt az olyan munka samoyedek tenyésztése, melyek a standardnak is megfelelnek. Szeretett volna egy kant tőlünk, a már megalapozott tenyészprogramjába. Eredetileg azt mondtam neki, szeretnék vele együttműködni, de Geoff és én már évekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy nem adunk el kölyköt az USA-n kívül-re, olyan embereknek, akiket nem ismerünk. Épp elég nehéz ebben az országban szemmel tartani a kölyköket, hogy megfelelő otthonuk van-e. Tehát Heidi eljött hozzánk, Coloradóba egymaga, három napra, hogy elvigye magával a kölyköket. Igen, mindkét alomból egyet, és imádja mind a kettőt. Ez a két fiú teljesítette a német tenyésztési feltételeket, és a barátságunk Heidivel egy, azon különlegesek közül, amiket az tart össze, hogy kutyások vagyunk.

A Dusty/Bud alomból három fiút megtartottunk (Midast, Billy-t és Frecket), habár az ég tudja miért, biztos fogalmunk sem volt minek tartunk meg 3 alomtestvér fiút!! Egy csomó indokunk lett volna rá, hogy eladjunk ezekből a fiúkból. Tudtuk, hogy különlegesek, kedvesek voltak, mindenkivel kijöttek, egymással is, és nos... pont azok a típusok voltak, amiktől a szívünk dalra fakadt… Igazság szerint, az, hogy újra összeállítsunk egy csapatot, meg sem fordult a fejünkben, egészen 1994-ig, mikor a szomszédunk, Connie Rudd, átjött hozzánk vacsorázni. Connie évek óta szánozott már, és épp akkor tette fel a kutya boxot az kocsijára, hogy elkezdje az őszi edzéseket. Ahogy végigsétált a lépcsőnkön, és meglátta ezt a három, nagy 14 hónapos kutyát, azt mondta: „Nahát, milyen szép csapatotok van, Geoff!” Nem volt vezér, felszerelés, kocsi, de… micsoda csapat? Igen!



 

A vacsora végére már derékig a régi szerszámos dobozokban kutattunk, öreg hámok után, „Rosie’, „Pal”, és „Adam” felirattal. Rég elvesztett barátok… Nem szedtük le a régi neveket, de újak kerültek melléjük, most ugyanezek a hámok azt mondják: „Midas”, „Billy”, „Freckie” és „Bud”, mert még a nyolc éves apuka is büszkén viselte a hámot életében először, és a hét versenyből négyen ő is futott. Geoff térdei szépen kitartottak, mert az edzés kocsi helyett Quadokkal történt. Így 1994-ben volt egy csodálatos visszatérésünk. Ez a fiatal csapat felülmúlta a várakozásainkat, ahogy az ISDRA pályákon 15 mérföld/órával repítették a szánt. A barátaink sokat segítettek, kaptunk kölcsön szállító autót, szánt, Quadot és egy vezért is.

Geoff és én mindig úgy tartottuk, hogy minden Samoyedet a standard szerint kell tenyészteni, akár munkakutya, akár nem. Egy Samoyed, ami beleillik a standardba, méretében, szögelléseiben, mozgásában, szőrében, lábaiban, és temperamentumában jó munkakutya. Kent Dannen jól megmagyarázta ezt egy Klubgyűlésen, hogy számos sport és munkakutyának két teljesen különböző típusa van: kiállítási és munka. Köszönhetően a megfontolt tenyésztésnek, a samoyedre talán nem várnak ilyen kilátások.

A legújabb Kriskella csapatot a 18 hónapos Midas vezette (Kriskella’s Turns To Gold), a fajtatiszta versenyeken egyedül, a többin egy Alaszkai Husky szukával, Stellaval. Stellanak az volt a feladata, hogy megtanítsa Midast csapatot vezetni, és Midas kítűnő diák volt. Midas és testvére Billy (Kriskella’s Flecks of Gold) mindketten szereztek munka címet. Midassal kiállításokra is elkezdtünk járni, hat bírónál szereztünk pontokat. Linda Kitzman vezette fel, aki beleszeretett Midasba, mikor látta, milyen jól végzi a dolgát a versenyeken. Midas krémszínű samoyed, sötét májszínű orral, a szőre nem fog kifehéredni, és az orra sohasem lesz fekete. A bírók sosem fogják megismerni az elfogadható variációkat a standardban, ha a kiállítók elrejtik ezeket. Egy régi mondás jó erre „ egy jó lónak nem lehet rossz a színe”, és a standard keretein belül áll ez a samoyedre is!
Midas (Ch. Kriskella’s Turns To Gold WSX) ötször nyerte el az Amerikai Samoyed Klub legjobb szánhúzókutyája címet, mielőtt nyugdíjaztuk 2001-ben. Tizenkét évesen nyugdíjas éveit élvezte, és még mindig született néhány kölyke. Három közülük AKC champion lett, Ch. Kriskella’s Stridin’ In Style, Ch. Kriskella’s Cappa Chino Gold WSX, és Ch. StarChey’s Got The Midas Touch WSX.


 

 

Annica és Nisse Uppstromnál Svédországban három alom született Midastól. Két alomból már kerültek ki Svéd Championok, és számos jó szánhúzó kutya.  

1998-ban vásároltunk egy szuka kölyköt, az első olyan kutya Nopy óta, amit más tenyésztőtől vettünk az elmúlt 20 évben. Ez a kölyök most Ch. Cold Smoke Whisper’s T’Kriskella (Ch. Wolf River’s Diamond Dust x Ch. Wolf River’s Sandy Beach). Whisper egy bájos lány (Janice McGlashon és Kay Hallberg tenyésztette), aki Best of Winnerst nyert a Houstoni Spceiálkiállításon, úton a Ch címe felé. Whisper egy tökéletes ’adalék’ a Kriskella vonalhoz, 2003-ban Midassal fedeztettük. Kettő ezek közül a kölykök közül Németországba került Heidihez.

1999 tavaszán Cheyenne-be költöztünk, ez év őszén Ingánk Ch. Kriskella’s Hatsoff T’Avalnche Best of Winnerst nyert. Inga a Denver Samoyed Association speciálkiállításán is Best of Winners lett. Csak egyszer fedeztettük Midassal, és két fiuk már megszerezte a Ch címet.

Nem tenyésztünk sokat, de még mindig szeretjük, és élvezzük a Samoyedjeink táraságát. 1998 és 2003 között nem volt egyetlen almunk sem, így Geoffnak nem volt mivel versenyezni, jelenleg egy erős, négy Alaszkai Huskyból álló csapata van, így még pár évig a szánon maradhat.


Brenda Abbott, Cheyenne, Wyoming, USA

Fordította:

Fazekas Emese
http://www.freeweb.hu/iceblazer
http://www.freeweb.hu/samindex

 
sitemap