Három értékes tulajdonság a szibériai huskynál

Néhány évvel ezelőtt a klubunk tartott egy mókás rendezvényt, amelyre a tagoknak hozniuk kellett egy bébifotót magukról és egy képet az első szibériai husky kutyájukról. A fotókat leterítették, azután megszámozták. A tagok kaptak egy papírt, amelyen a számok mellé be kellett írniuk, hogy szerintük ki vagy kinek a kutyája látható az adott képen. Aki a legtöbb találatot érte el, nyert egy ajándékot. Alapos tanulmányozással meg lehetett tippelni a bébifotók modelljeit (noha a legtöbb esetben hibásan), ám arra egyszerűen nem volt magyarázat, mi vonzott bizonyos embereket a kutyák többségéhez!

Egy tulajdonság szinte mindegyik első kutyában közös volt: a mamut fülek! Úgy tűnt, valami fáraókutya is bujkál a fajtánk múltjában... Az első szibériai huskyk túlnyomó többsége fekete-fehér, kék szemű volt, néhányuk azzal a "ritka" felemás szemmel bírt. Annak ellenére, hogy enyhén szólva eltértek a standardtól, mindegyiküknek volt egy kivételes jellemvonása: képesek voltak annyira megszerettetni magukat a gazdájukkal, hogy rábírták még egy szibériai husky beszerzésére.

Az én első szibériai huskymnak nem volt törzskönyve és ha beküldtem volna a fényképét a Kennel Klubhoz egy ILP-számért (olyasmi, mint a B-törzskönyv -- a Ford.), minden bizonnyal egyből visszautasítják. A hozzáillő füleket viselte, valami groteszk rövid szőre volt és nagy lelkesedéssel apportírozott, amiért azt gyanítottam, hogy az ő családfájában az átlagnál több fáraókutya lappang. A férjem, George és én közösen vásároltuk meg a kiskutyát (igen, akár hiszitek, akár nem, még fizettünk is érte!), mert lenyűgözött minket a fajta szép, könnyed mozgása, ráadásul ő egy "ritka" vörös színű kölyök volt. Végül, ha mást nem is, a könnyed mozgást örökölte. Miután ivartalaníttattuk, nekiláttunk egy másik, fajtareprezentánsabb egyed keresésének.

Alkas'iber versenycsapat	Alkas'iber versenycsapat 1998-ban

Mikor visszagondolok azokra az időkre, eszembe ötlik, hogy mi az a három dolog, amit a legjobban imádtam ebben a fajtában: a tiszta, természetes megjelenése, a nagyfokú változatossága (akármilyen színű lehet stb.) és a sokoldalúsága, mint társ és atléta. Tizenhárom évvel később (igen, az első kutya még mindig velünk van, most már csak a kutyatápot égeti) azon tűnődöm, vajon a fajta annyira megváltozott, hogy eltűnnek ezek a tulajdonságok? Minden fajtatiszta kutya örökletes korlátokkal rendelkezik fajtaspecifikus képességei mellett (vagy éppen azok következtében). Csak egy vékony vonal választja el a fajta jobbításán való munkálkodást a fajtaspecifikus tulajdonságok megváltoztatásától.

Pudlikutyák versenyeznek az Iditarodon manapság, és szibériai huskykat kozmetikáznak ki úgy, mint egy pudlikutyát. Szeretem, ha egy kutya szép tiszta, mint ahogy magam is szeretek egy jó fürdőt venni. Viszont nem szeretek túl sok időt tölteni a frizurám igazgatásával vagy sminkeléssel. Inkább fiús természetem van, megelégszem az alapvető dolgokkal. Úgy érzem, hogy a hajszobrászkodás és körömfestés csak időpocsékolás. Így aztán biztos, hogy sosem fogok olyan kutyát venni, amely több munkát igényel, mint amit a tisztességes kinézet érdekében magamra fordítok. Igaz, hogy mostanában egyre gyakrabban veszítek a ringben a kozmetika-mániásokkal szemben, úgyhogy lassan nekem is csatlakoznom kellene hozzájuk, de valahogy képtelen vagyok rá. Azt hiszem, nem igazán akarom megtudni, hogyan kell négy órát tölteni a kutya kiállításra való felkészítésével, amikor egy óra alatt is képes vagyok megfésülni, megfürdetni, újra átfésülni és megszárítani.

A szibériai husky alapjában véve meglehetősen egészséges kutyafajta. Van néhány probléma, amelyeket mostanában fedeztünk fel, és különböző öröklődő betegségek is gyakrabban jelentkeznek, de hála a standard által engedélyezett genetikai változatosságnak -- mint pl. az összes szín elfogadása, széles méret- és súlyhatárok, bizonyos paramétereken belül különböző típusok megengedése --, képesek vagyunk a fajtát, mint csoportot jó egészségben tartani. A folytonos vonal- vagy beltenyésztés azonban tönkreteszi ezt a változatosságot. A végeredmény a típusvariácók (fenotípus) jelentős csökkenése, amely a génállomány beszűkülését jelzi. Amikor megengedtük a bíróknak, hogy egy bizonyos típust favorizáljanak a ringben és azt tekintsék az egyedüli kívánatos típusnak, azzal elkezdtük a fajta utolsó ítéletét írni. Nézzünk csak meg néhány fajtát, amellyel ugyanez történt! Növekvő egészségi problémákat látunk, és a munkaképesség fenntartásához szükséges keverék életerő csökkenését.

Alkas'iber's Peter N Z Wolf	Alkas'iber's Tokomac Nite Lily

Ha nyerni akarsz a kiállítási ringben, nem haladhatsz az árral szemben, mert akármilyen eltérés a típusban jókora szakadékot nyit a kutyád és a champion cím között. Ha sok pénzt akarsz kidobni az ablakon és vállalod az állandó bosszankodást, megpróbálkozhatsz egy "más típusú" kutya kiállításával, de vedd figyelembe, hogy az emberek többsége a hasonló problémák elkerülése végett inkább a legnyerőbb és legdivatosabb fedezőkanhoz viszi fedeztetni a szukáját. Így azt kapják, amire rövid távon szükségük van, vagyis a "kívánatos" típust képviselő kiskutyákat, de vajon mit tesznek a fajta egészéért vagy egészével?

A "legapróbb eltérés is büntetendő" bolondéria nekem is okozott némi bánatot a tavasszal, amikor egy erősen csíkos orrú (hó-orrú) kölyökkel jártam kiállításra (szerencsére mára már besötétedett az orra). Egészen addig nem sokat foglalkoztam a hó-orral, mert a standard szerint megengedett. Jó néhány kiállító és egy bíró viszont rendesen kiosztott, amiért képes voltam egy ilyen kutyát kiállítani. Egyikük azt mondta, hogy a kutya "pigmenthiányos", mások szerint a fekete pigment a kívánatos és ez a standardban is le van írva. Ajjaj! És ezek az emberek nem kezdők voltak, ráadásul bizonyára mindegyikük tudott olvasni. Arra a következtetésre jutottam, hogy immáron senki sem olvassa el a standardot igazán. Csak azt nézik, hogy mi a nyerő, és azt utánozzák. Elég szomorú, de ez a gyors siker titka.

A szibériai husky harmadik tulajdonsága, amelyet nagyon sokra tartok: a sokoldalúság. Ezek a kutyák kitűnő társállatok, legtöbbjük a kiállításokat is élvezi és nagy részük egész jól fut, noha az igazán kiváló versenyzők száma meglehetősen alacsony (ahogy mindig is az volt). Tizenhárom éve követem figyelemmel a "szibériai husky tud" és a "szibériai husky nem tud" versenyképes lenni szóváltásokat. Én farmon nőttem fel és közvetlen közelről láttam a tisztavérűen tenyésztett és a hibrid, keverék haszonállatok közötti különbséget. A keverékek szinte mindig felülmúlják a fajtatisztákat, de ha a kiindulási alap nem fajtatiszta állomány, a hibrid keresztezésekkel nem lehet a kívánt hasznos

tulajdonságokat elérni.
Sok alaszkai husky tenyésztő panaszkodik, hogy nem tudja az utódok minőségét megjósolni, mert a szülők génállománya túlságosan változatos. Ezért nagy mennyiségű utódot kell létrehozniuk, hogy találjanak köztük egy keveset, amelyek a szüleik összes tulajdonságát mutatják. Ez a típusú tenyésztés nem más, mint szerencsejáték. Néhány alaszkai husky tenyésztő a génállomány beszűkítése céljából rokontenyésztéssel próbálkozik, egy majdnem "fajtatiszta" vonalat létrehozva ezáltal. A szoros rokontenyésztés okozta egészségi problémák ugyanazok, mint amelyek a törzskönyvezett fajtatiszta kutyákat sújtják, de a pozitívumok is hasonlók: az előre megjósolható tulajdonságok rögzülése. Úgy tűnik, hogy a fajtatiszta huskyknak a túléléshez egy kis változatosságra van szükségük, míg az alaszkaiaknak a csúcsteljesítmény fenntartása érdekében egységesebbé kell válniuk. Noha én nem szorítom korlátok közé a szibériai huskyról alkotott elképzeléseimet, azért megpróbálok realista maradni az eredeti felhasználási területükkel kapcsolatban. Nem hiszem, hogy a csukcsik sokat foglalkoztak volna szánversenyekkel, ehelyett inkább az érdekelte őket, hogyan jussanak el a cuccaikkal oda, ahová éppen menni akartak, és amerre ők jártak, valószínűleg meglehetősen hideg volt. A falvaik is bizonyára jóval messzebb feküdtek egymástól öt mérföldnél. Ha a nagyon rövid távú, modern versenyeket nézzük, figyelembe véve, hogy általában tökéletesen előkészített pályán zajlanak le olyan időjárásban, amely a rövidebb szőrű kutyáknak kedvez, be kell látnunk, hogy a szibériai husky tulajdonosok a szánversenyzés világának dinoszauruszait próbálják meg versenyeztetni. Már nem ugyanazokkal az "alaszkaiakkal" versenyzünk, akiket annak idején Leonhard Seppala annyiszor legyőzött. Az, hogy a versenyképesség elérése érdekében milyen mértékben kellene megváltoztatnunk a fajtánkat, olyan téma, amely alaposabb vizsgálatot érdemel.

Ch. Alkas'iber's Al X Canaan, SDX	Ch. Alkas'iber's Manly Mentor, SD

A szibériai huskynak a jobb teljesítményű alaszkai huskyk szintjére való feljavításának egyik "módja", hogy kihasználjuk a génállomány szélsőségeit és rövidebb bundára, hosszabb lábakra stb. szelektálunk, amíg az így létrehozott kutyák végül már megkülönböztethetetlenek lesznek alaszkai vetélytársaiktól. Ekkor viszont megdől a fajtatiszta kutyák létének célja, mivel olyan tulajdonságok kerülnek előtérbe, amelyeket előzőleg -- mint nem fajtatipikus jellemzőket -- már többé-kevésbé kigyomláltak a fajtából.

Az évek során megpróbáltam nem beleesni ebbe a "gyors megoldás" csapdába, de egyáltalán nem könnyű megállni, különösen akkor, ha az ember állandóan veszít! Ehelyett inkább a szibériai husky fajta hihetetlen sokoldalúságára koncentráltam, amely a gondosan tenyésztett kutyát képessé teszi a komoly versenyzésre, ha kell, jókora terhek vontatására, hátizsákkal a hátán gyalogtúrázni és arra, hogy úgy általában véve ő legyen az ember legjobb és legkitartóbb szárazföldi járműve. Ráébredtem, hogy nem óhajtok furcsa természetű, lábproblémákkal küszködő, meleg kabátkát igénylő kutyákat hajtani, akármilyen gyorsak is legyenek azok. Amint ezt elhatároztam, többé már nem figyeltem az alaszkai huskykat, ehelyett nekiálltam a legjobb szibériaiak felkutatásának. Miután felleltem néhányat, ismét teljesen beleszerelmesedtem ebbe a fajtába.

Te hogy vagy ezzel? Még mindig imádod a szibériai huskyt?

Még mindig érzed azt az elragadtatást, amelyet azzal az első, nagy fülű, kunkori farkú kedvenccel szemben éreztél?

El tudod-e fogadni a fajta korlátait és a standard keretein belül munkálkodni kivételes egyedek létrehozásán?

Ha nem tudsz hinni a fajtában, és úgy csodálni, ahogy van, akkor talán jobban jársz, ha fáraókutyákkal próbálkozol.

Ann Mariah Cook
Alkas'iber Siberian Huskies
http://home.earthlink.net/~alkasiber/alkasiber.html

(Forrás: The Siberian Husky -- ISHC
Fordította: Márton Zsuzsa, www.kakastavihusky.com)