Sharon az elsõ szibériai huskyaival.  Ari, Cinder és Kristi

-Mióta van huskyd?
–    Kb. 29 éve
- Hogy kezdted?
- Egy barátomtól kaptam mint kedvencet. Egy pár év elteltével szüksége lett társaságra, így kaptam egy másik kedvencet Pauline Price-tól a Kaila kennelből. Ő volt Ari. Tehát a két első kutyám Kristi és Ari. Ebből lett a kennelnevem. Értelemszerűen összeillesztettem a kettőt.
–    A tenyésztésbe hogyan bonyolódtál bele?
–    Eljöttem a munkahelyemről, és nagyon összebarátkoztam Price-ékkal, és melléjük költöztem. Utána elkezdtem velük kiállításra járni, és érdekelni kezdett a tenyésztés. Aztán kaptam tőlük egy szukát és elkezdtem vele kiállításra járni. Egyik évben Kathleen jött bírálni Santa Barbarába, találkoztam és beszélgettem vele, hogy szeretnék tőle kutyát venni. Ő küldött nekem egyet, ő volt Cinder, aki Rouge-tól és Skrimshawtól származott.
És így kezdődött...
–    Volt mentorod?
–    Nos a legelső mentorom az első pár évben Pauline Price volt. Kathleen találkozott velem, amikor Californiában bírált és meglátogatta Price-ékat. Mikor hazaért, azzal szembesült, hogy elment a segítője aki a kutyák körül dolgozott. Hívta Pauline-t, és megkérdezte, érdekelne-e engem, hogy 6 hónapig nála dolgozzak. Pauline beszélt velem, én azt mondtam, előbb látnom kell a helyet mielőtt igent mondok. Így Pauline és én odarepültünk, és én szerelembe estem a kutyákkal, valamint a családot is a szívembe zártam.
Nagyszerű idők voltak, így lett a 6 hónapból 4 év. Kathleen volt az igazi mentorom, hiszen olyan sok évet töltöttem vele, és igazából ott kezdtem el a tenyésztést, és megtanulni, hogyan is kell azt. Csak pár saját almom volt nála mielőtt elköltöztem, de 4 évig dolgoztam ott és ott voltam minden alomnál és mindent megtanultam ezeknek a kutyáknak a történetéről.
–    Azokban az időkben melyik tenyésztő befolyásolt leginkább típusban és felépítésben?
–    Az Innisfree vonal, tehát Kathleen. Szeretem a kutyái atletikusságát. Szeretem ahogy kinéznek. A szememben és a kezemben volt, hogy milyennek kell lennie egy szibériai huskynak.
–    Amikor Kathleen volt a mentorod, mi volt a legfontosabb dolog amit tanultál tőle?
–    Megtanultam hogyan kell kutyát tenyészteni. Nekem ez volt a legfontosabb.
–    Mialatt 4 évig az Innisfreenél voltál, mi volt az a dolog, amit tanultál és még ma is alkalmazod a tenyésztési programodban?
–    Azt szeretném hinni, hogy következetesen típusos és felépítésben egészséges kutyákat tenyésztek.
–    Melyik évben indult a Kristari kennel?
–    Nem tartom számon pontosan a dátumot. Kb. 1978-ban.
–    Ki volt az alapító szukád és mit éreztél benne, ami alapján rá alapoztad a tenyésztési programodat?
–    Az első alapítószukám, akit igazán annak tartok Ch Innisfree Persian Rug volt. Ő egy szürke-fehér, igazán csinos szuka volt, nagyszerű személyiséggel, igazán jó showkutya. Mindenki szerette őt és igazán szép kiskutyákat adott nekem. Minden tekintetben helyes, típusos szuka. Nagyon szilárd, jó mozgású, és tetszett az apja Roadster és az anyja Marakesh, akik mindketten szembetűnően típusosak, és nagyszerű örökítők voltak. Igen, ő volt az első alapítószukám.

Am CH Innisfree's Persian Rug

–    Manapság a tenyésztői programodban a kutyáid még mindig visszavezethetők rá?
–    Igen. Majdnem mindegyik. Legtöbbször vonaltenyésztést csinálok. Sok kutya vezethető vissza őhozzá.
–    Volt valaha fordulópont a tenyésztői programodban? Megváltoztattad egyszer is az irányt? Érezted úgy, hogy a tenyésztői programod nem abba az irányba tart, ahogy tervezted?
–    Nem, úgy vélem soha nem volt fordulópont. Az egyetlen dolog amit tettem, hogy elég gyakran kerestem külső vonalakat keresztezéshez, mivel olyan mértékben a vonaltenyésztésre koncentrálok, hogy szükségem volt egy kicsit másra, így nem lettem lekorlátozva. De az irány ugyanaz, ami mindig is volt.
–    AZ INTERJÚ EZEN RÉSZE MONICÁVAL KÉSZÜLT:
–    Hogyan jöttél Amerikába, és hogy lettél társ a világ egyik legbefolyásosabb kennelében?
–    Sharon: Repült! (nevetés)

Monica és Chip

–    Eredetileg azért jöttem, hogy kutyát vegyek. Meglátogattam az Innisfree kennelt, és Sharonét. Vettem egy pár kutyát Innisfreetől, és egy szukát, valamint fagyasztott spermát Sharontól.
Sok közös vonás volt bennünk, mindkettőnknek ugyanazon típusú kutyák tetszettek, és kapcsolatba kerültünk. Mondtam neki, hogy itt maradok, és ő megkérdezte tőlem, hogy érdekelne-e engem segítői állás a kennelében. Keresett valakit segítségnek, mert egyedül nagyon nehéz volt ellátnia a sok kutyát. Már régóta keresett. Egyszerűen nem találta meg a megfelelő személyt. Én terveztem hogy idejövök. Az utolsó utam óta on-line kapcsolatban voltunk. Egy nagy kennelben szerettem volna dolgozni. Sharon végül is azt kérdezte, hogy akarok-e ide jönni és vele dolgozni, és ha a dolgok jól mennek, felajánlja nekem a partneri státuszt a kennelében.
–    Neked hány éve van huskyd?
–    Kb. 16 éve foglalkozom velük.
–    Hogy kezdődött nálad?
–    Valójában a volt férjem szeretett volna huskyt. Vettünk egy szukát egy helyi tenyésztőtől, és nem voltunk benne biztosak, hogy akarjuk-e kiállítani. Így nem ő lett az alapítószukám, és csak egy két szerény eredményt értünk el vele.
–    Beszélj kérlek a tenyésztői programodról, amit Ausztráliában vittél. Hoztál onnan huskyt magaddal?
–    Ausztráliában a génállomány nagyon korlátozott. Csak pár kutya volt, akiket az USA-ból hoztak. Az alapítószukám Aust. CH Mishzon Silver Zorina, unokája volt egy olyan kutyának, akit én rendkívül nagyra tartottam: Karnovanda's The Encore – Corynak. Zorina úgy fejezte be a pályafutását, hogy rendkívül sokszor szerepelt jól kiállításon, és utódai közül BIS győztes és sokszoros helyi, nemzetközi BIS győztesek kerültek ki.
–    Ki volt a BIS győztes kutyád?
–    Ő egy olyan kutya volt, akit egyik barátomnak adtam el. Nem volt nagyszerű kutya, de nagyon jópofa kölyök volt, és nagyon „egyben volt”. 12 és 18 hónapos kora között nyerte el a BIS címet. Úgy fejezte be show karrierjét, hogy egy kicsit még túlteljesítette ezt is, mikor idősebb lett.
–    Miután letelepedtél a Kristari kennelben, hogy érzed, mivel járultál hozzá a sikerekhez?
–    Nos, úgy vélem én lettem az a személy Sharon mellett, aki beszéli a kutyák nyelvét. Azáltal, hogy odakerültem, több kutyát tudtunk tartani.
Neki így nagyobb génállománnyal nyílt lehetősége dolgozni. Számos kutya volt, akiket megtartottunk, és akiket Sharon talán nem tartott volna meg, és jókékony befolyásuk a tenyésztési program szempontjából elveszett volna. Rudy volt az egyik. Tie a második, akiről azt gondoltuk, hogy nagyon fontos. Tie nem az egyetlen volt, akit eladtunk volna, de tenyésztés szempontjából kértem Sharont, hogy tartsa vissza őket.
–    AZ INTERJÚ TOVÁBBI RÉSZE SHARONNAL ÉS MONICÁVAL EGYÜTT KÉSZÜLT:
–    Sharon: Ő egy megismételt párosításból származott, amit régebben kipróbáltam, és igazán jó kutyát eredményezett, aki nagyszerű karriert futott be. Azt mondtam Monicának, hogy NEM, azért nem fogom megismételni a párosítást, csak mert a szuka megöregedett. A szuka kb. 8 éves lehetett akkor. Így mialatt karácsonykor Monica úton volt, hazaérve megleptem őt. A szuka tüzelni kezdett, és mire Monica hazajött, karácsonyi ajándéknak azzal vártam őt, hogy Moriah-t Elmoval fedeztettem. Két kölyök lett ebből az alomból, az egyiket kedvencként helyeztük el, a másik volt Tie.
–    Monica: A másik dolog, hogy egy alomból mindketten tartottunk meg kiskutyát. Jó pár ilyen „saját” kutyánk volt. Azelőtt, mielőtt ott dolgoztam volna, Sharon csak egyet tartott volna meg. Az a kutya, amit én választottam, egy kicsit más típusú volt. Szerettem Sharon ízlését, de néha voltak olyan dolgok, amit kicsit másképp szerettem volna, mint ahogyan ő szokta.
–    Ez nem csak a kutyákkal kapcsolatban van így. Képes voltam kihozni Monicából  dolgokat, és ő is képes volt belőlem kihozni újdonságokat. Ő látott olyan dolgokat, amiket én nem, és is megláttam olyanokat, amiket meg ő nem vett észre. Ez nagyon jó együttműködést eredményezett, főleg amikor dönteni kellett, hogy melyik kutyát tartsuk meg. A másik dolog, amit Monica magával hozott, a kutyákkal való különleges kapcsolata. Imád játszani a kutyákkal. Rendkívül jól szocializálja a kölyköket. A kiskutyák imádják őt. A felnőttek is. Ez nagyszerű show kutyát faragott belőlük. Valamint Monica nagyszerűen készíti fel a kutyákat kiállításra. Sokkal jobban, mint én valaha is. Szóval igazán sokat tett a kennelért.
–    Monica:Volt pár kölyök, akikkel találkoztunk kiállításon, és már 8 hete nem láttak engem. Teljesen megőrültek, amint megpillantottak. Különösen egy kutya volt, aki elől el kellett bújnom, annyira megzizzent. Szegény tulajdonosa csalódottan állt a ring mellett.
–    Melyik kutyák voltak azok, amelyek leginkább stabilizálták azt a típust, amelyet kedvelsz?
–    Sharon: A legnagyobb befolyással Roadster, Brighton, Chief, Chip és most Rudy. Leginkább Roadster, Chip Chief és Rudy, mert nem tenyésztettem sokat Brightonnal. Ők alakították ki azt a stílust és temperamentumot, mozgást és felépítést, amit leginkább szeretek a huskyban. Ők nagyszerű örökítők. A mostani feltörekvő kutyám Tie, akiről azt gondolom, hogy ugyanabba a csapatba fog tartozni, mint ők.
–    Monica: Én teljesen elégedett vagyok azzal, amit Tie produkál nekünk. A kutya stílusa az, amit igazán értékelek. Úgy értem szeretem a jól izmoltságot a kutyákban, de én a szilárdabb kiállású kutyákat jobban kedvelem, mint Sharon. Imádom Lonniet, Innisfree's Avalont. Kedvelem azt a típust, amit ő örökít szukaként. Elég szerencsés voltam, hogy lássam Erlene-t idős korában, és láttam Chiefet, és még párat az idősebbek közül, de akikről én igazán hozzászólhatok, azok az utóbbi 8 év kutyái.


-Folytassuk, ahol abbahagytuk. A vonal és a beltenyésztésről beszélgettünk.  – ezek a szakszók?
Monica: A kettő korántsem ugyanaz, bár vannak, akik összekeverik ezeket a fogalmakat. Röviden, a bel tenyésztés során a következő, míg a vonal tenyésztés során a vérvonalon belül a harmadik vagy korábbi generációba mész vissza. Nem szeretünk féltestvéreket, apákat-lányokat pároztatni. A legközelebbi vérrokoni kapcsolat, amivel még dolgozunk, a nagyapa-unoka-kapcsolat.
Sharon: Teljes tenyésztői gyakorlatomban egyszer csináltam beltenyésztést, amikor is Chipet egyik lányával pároztattam. Chip egyre öregebb volt, de egyértelműen elég jó állapotban ahhoz, hogy a pároztatásból hozzá hasonló kvalitású kutya szülessen. Van egy kanunk abból az alomból, aki felnőtt, de még nem pároztattuk, mivel Chipnek sok kölyke és unokája áll jelen pillanatban rendelkezésre – ez azonban csak idő kérdése.
-Mi a kutya neve? Mikor fog fedezni?
Monica: A neve Kristari’s Roll the Dice. Nagyon szeretem, jópofa kutya. Nagyon hasonlít Chipre most, hogy felnőtt. Kíváncsian várom, milyen kölykök származnak majd tőle. A fedeztetéssel kapcsolatban: minden kutyánk fedez – ez csak a megfelelő szuka kérdése.
-Hogyan edzitek a kutyákat?
Sharon: -Van egy egyholdas, körbekerített, kissé lejtős terület, ahol futkározhatnak.
Monica: -A szabad futás nagyon fontos: mindenképpen kell egy olyan terület, ahol a kutya szabadon tud futni, mozogni, ahol kiélheti magát. A tápláléknak szintén vitathatatlan a szerepe a kutya jó kondíciójában. A szór ápolása szintén elengedhetetlen: a rendszeres fürdetés és ápolás minőségi kutyasamponnal és kondicionálóval alapvető a szép szőr érdekében.
-Mit gondoltok, ugyanabban a stílusban tenyésztitek a huskykat, mint annak idején, a kezdetekkor? Hogyan változott a tenyésztői programotok?
Sharon: -Nos, amikor valóban belekezdtem a kutyatenyésztésbe, minden kutyám Innisfree volt, és úgy gondolom, ma a stílusom nagyjából ugyanez. Ez az, amit akarok, ezért tenyésztek. Ha ezt a stílust követem, az azt jelenti, hogy nekem ez tetszik. Természetesen mindig jobb kutyák tenyésztése a cél, de ez számomra nem a stílus változtatása, hanem a jobb felépítés, a jobb mozgás kialakítása, illetve a hibák „kijavítása” amellett, hogy a stílus a régi marad. Sokan mondják, hogy első látásra meg tudnak különböztetni egy Kristari-kutyát a többitől. Nekem ez nem megy, valószínűleg, mert túl sokat vagyok velük együtt. Nem tudom, Monica hogy van ezzel.
Monica: -Én nagyon is látom a különbséget. Ezért is vettem fel a kapcsolatot a Kristari Kennellel, amikor elkezdtem kutyákat importálni Ausztráliába. Ez volt az a stílus, típus, ami nekem tetszett.
Sharon: -Megpróbálom a régi stílust követni, amit a ’80-as években elkezdtem, napjainkban is.
-Mik a szibériai husky legfontosabb vonásai?
Monica: -Azt hiszem, két ilyen van. Az első a fajtajelleg: a kutya nézzen úgy ki, mint egy szibériai husky, ne úgy, mint egy alaszkai malamut vagy egy szaluki. A második: jól kell mozognia, különben nem tudja elvégezni azt a feladatot, amire tenyésztették.
-Melyek voltak eddigi legszebb versenybeli pillanataitok?
Monica: -Amikor megnyertem az első Best in Show-díjamat. Nincs ehhez fogható véleményem szerint. Egy nagyon különleges kutyával értem ezt el, akinek mindig kivételes helye lesz a szívemben. Az is remek érzés, amikor befejezem a kört egy adott kutyával. Amerikában a legemlékezetesebb pillanatom az volt, amikor először mutattam be egy kiemelt kutyát. Négypontos előnnyel fejeztük be a kört – azt gondoltam, ez könnyű munka volt. Abban a pillanatban nem ismertem fel, hogy ez előny (????)  volt, majd utána azt mondtam magamnak: mi olyan nehéz ebben? Mikor van a következő bemutató?
Sharon: -Számomra az volt, amikor Chief megnyerte a National Specialty  címet. Nagyszerű kutya volt ő a számomra, nagyon jól tenyészthető. Az egyik legjobb szukám, CH Kristari’s Erlene kölyke volt, akit nagyon szerettem, így nagy boldogság volt tőle egy ilyen kutya. De azt is meg kell említenem, amikor Chip megnyerte a studdog kategóriát az egyik Speciality versenyen. Ez sokat jelentett nekem. Az egyik legjobb kutyám volt, imádtam. Nagyon jól fogadták szerte a világban. A győzelme azt jelentette, hogy beérett a munkám gyümölcse: sok ember hív vagy keres meg e-mailben, hogy elmondja, nyernek a kutyáim világszerte. Ez fontosabb nekem, mint egy bemutató, vagy hogy legyen egy Top 10-es kutyám. Nagy örömet okoz, hogy másnak is sikerei vannak a tőlem származó kutyákkal.
-Chip volt a legjobb versenykutyád?

Sharon: -A számokat és a champion címet nyert kölyköket tekintve igen. A második Chief.
Monica: -12 évig vettek részt a tenyésztésben ezek a kutyák. Chiefnek egyébként kevesebb kölyke született, mint Chipnek. Chieftől több mint 20, Chiptől pedig több mint 65 amerikai és megszámlálhatatlan tengerentúli Champion származik.
Sharon: -Nem tudom pontosan.
Monica: -A verseny/fedezőkutyák megítélésében fontos, hogy hányszor és milyen szukákat fedeztek. Chief sokat volt távol Sharontól, és mindössze 9 évesen meghalt. Ha megnézzük a vele pároztatott szukák számát, százalékosan jobb volt, mint Chip.
Sharon: -Őszintén szólva Chief jobb kutya volt, mint Chip; felépítését, mozgását és egyebeket tekintve is egyszerűen jobb volt. De mint azt Monica is mondta, Chief ki volt adva két évig a nyugati parton, én magam pedig a keleti parton tartózkodtam, így ő nem vett részt a tenyésztésben. Sokat tenyésztek, de akkortájt ő nem volt számomra elérhető. Mindemellett volt egy társtulajdonosa, így nem mindig élt velem. Chip viszont, eltekintve egy pár innisfree-i évtől, velem volt mindig.
-Nem gondolod, hogy Chip volt a klasszikus szibériai típus, amit az emberek a fedeztetésben kerestek?
Sharon: -Azt hiszem, ez igaz. A klaszikus, szép, fekete-fehér, középtermetű kutyát akarták gyönyörű szőrrel, szép arckifejezéssel, nagyszerű jellemmel. Őszintén szólva, ennek a kívánalomnak nem felelt meg, kivéve az arckifejezése, a jelleme és valószínűleg a megfontoltsága tekintetében.
Monica: -Szerintem a szeme és a szeme vágása, valamint a fejformája szempontjából igen.
Sharon: -Igen, egyetértek. Ugyanakkor, ha Chippel pároztatsz egy szukát, annak tetszenie kell neked is, mivel ilyenkor nagyrészt a szuka tulajdonságai jelennek meg a kölykökben, az övéi közül csak egy pár. Ha valaki egy középszerű szukát hoz, hogy egy Chipet kapjon a pároztatásból, egyértelműen nemet mondunk emiatt. Ez számunkra is frusztráló volt. Olyan kutyát szerettünk volna, aki Chipre hasonlít, csak valamivel jobb felépítésű – ez nem sikerült.
Monica: -Ezért csináltuk meg azt a bizonyos belső tenyésztést: egyik lányával pároztattuk. Ennek eredménye Dice.
-Úgy néz ki Dice, mint Chip?

Chip	Dice

Monica: -Ha oldalról nézzük, nagyon hasonlít. Úgy tűnik, minél öregebb lesz, annál inkább hasonlít rá, néha olyan, mintha Chip rohangálna kint.
Sharon: -Dice magasabb, és ha szemből nézed, egyáltalán nem hasonlít rá, kivéve az arckifejezése és a szőre. Felépítését tekintve azonban jobb, mint Chip.
Monica: -Ezzel nem értek egyet, sokadszorra… Dice szemformája  ugyanolyan, mint Chipé, és a feje is nagyon hasonlít, bár a pofája kicsit hosszabb. Csak a megfelelő szukát várjuk, akivel pároztathatjuk.
-Gondoltatok  már arra, hogy megszerzitek a bírói engedélyt?
Monica: -Igen, egyszer szeretném megszerezni.
Sharon: -Egyáltalán nem áll szándékomban jelen pillanatban. Szerintem összeférhetetlen, hogy valaki egyszerre tenyésztő és bíró is egy személyben. Épp elég az egymásra mutogatás és a rosszindulatú célozgatás  - nem szeretnék ilyesfajta konfliktusba kerülni.
-Monica, amióta itt vagy, jobbak a huskyk, mint amikor ide érkeztél?
Monica: -Nem olyan hosszú ideje vagyok itt, de azt kell mondanom, nagyon meg voltam lepődve, amikor először megérkeztem, mert azt gondoltam, Amerika a huskyk Mekkája. Sokat olvastam, tájékozódtam a témában, de amikor idejöttem, meglepődtem a kutyák minőségét látván. Kissé csalódtam, arra számítottam, a kutyák nagyon egyben lesznek, hogy egészséges, jó mozgású, nagyszerű kutyákat fogok látni. Lehet, hogy az én elvárásaim voltak túl magasak, mivel már olyan sok nagyszerű kutyát láttam a korábbiakban.
-Gondolod, hogy mások is úgy látják, az amerikai kutyák jobbak, mint máshol?
Monica: -Határozottan igen. Tudom, mert magam is sok országban jártam, és sok kutyát láttam a tengerentúlon is. Úgy tűnik, az emberek azt gondolják, ha a kutya egy amerikai champion, az csak sokkal jobb lehet, mint az ő kutyáik – ez persze nem igaz. Minden kutya remek eredményt érhet el, ha van elég pénz rá, és a póráz másik végén a megfelelő ember van. Nem számít, ha maga a kutya rossz. Csupán a champion megjelölés nem jelenti azt, hogy valóban remek az állat – csupán annyit, hogy van néhány nagyon befolyásos kennel itt, és így az emberek azt gondolják, hogy Amerika A HELY, ahol érdemes kutyát venni.
-Mely országokban jártál eleddig?
Monica: Thaiföldön, Kínában, Új-Zélandon és Ausztráliában.
-Milyen ezekben az országokban a huskyk minősége?
Monica: -Thaiföldön és Kínában vannak jó és kevésbé jó kutyák – ez utóbbiak Amerikából. Sokan egyfajta szeméttelepnek tekintik ebből a szempontból ezeket az országokat. Láttam azonban teljes mértékben lenyűgöző kutyákat is.
Sharon: -A mai huskyk sokat fejlődtek a 20 évvel korábbiakhoz hasonlítva. Korábban azt gondoltam, a husky gyönyörű. Egészségesek voltak, típusnak megfelelőek, szépen mozogtak. Nagyszerű volt. Sajnos azonban elkezdődött egy időszak, amikor is a japánok egyre több kutyát kezdtek el venni. Akkor mindenki azon volt, hogy minél több kutyát tudjon eladni a tengerentúlra nagy pénzért – számos rossz pároztatás is történt, mert mindenki egy típust akart tenyészteni. A japánok egyszer szürke, másszor kékszemű, harmadjára vörös kutyákat akartak. A tenyésztők pedig szinte meg voltak őrülve, mert rengeteg pénz volt ebben. Brókerek segítségével adták el a kutyákat. Azt hiszem, ez része volt annak a minőségbeli visszaesésnek, amelynek eredményeképpen a mai huskyk nem olyan jók, mint 20 évvel ezelőtt. Ezután pedig jöttek a vesszőparipák: ha a legjobb husky egy kis szürke kutya volt, mindenki kis szürke kutyát akart. Ha a nyerő kutya magas volt, mindenki magas kutyát akart. Ahelyett, hogy azon dolgoztak volna, hogy olyan kutyákat tenyésszenek, akik úgy néznek ki, mint ahogy szerintük is egy huskynak ki kellett néznie, az éppen divatos kutyát tenyésztették. Ez sokban a kutyák  mozgásának, egészségének és fajtajellegének rovására ment. Bár a Japán piac már megszűnt, más piacok nyíltak. Sok minden megváltozott. A mai huskyk korántsem olyan jók, mint voltak 20 évvel ezelőtt.
-Egy standard van, de sok különböző tenyésztési stílus. Ez értelmezés kérdése?
Monica: -Maximálisan. Az emberek véleménye ez, amit akarnak, bár magassági előírásaink vannak. Úgy hiszem, a méreten aluli kutyákat diszkvalifikálni kellene ugyanúgy, ahogy a méreten felüliekkel tesszük.
Sharon: -Egyetértek.
Monica: -De ami nekem közepes, az lehet, hogy másnak nem az. A szépség a megítélő véleményének, preferenciáinak függvénye.
Sharon: -Ez vitathatatlan.
Monica: -Nem, ez csak egy vélemény. Beszélhetsz bárkivel, bármely fajta kapcsán. Az első, amit panaszként említenek, hogy a más kutyája nem felel meg a standardnak. Ugyanez akkor is így van, ha annak a gazdája az övékről beszél. Egészen addig, amíg nincsenek konkrét, szabott, elvárt méretek, a történet valóban egyéni interpretációk függvénye lesz. És tudod mit? Őszintén szólva vannak olyan dolgok, melyeket magam is előnyben részesítek egy huskyban (kinézet, típus), de tudom, ezek nem megfelelőek, így nem tenyésztem ezeket, bár a szememnek kedves látványt nyújtanak. Ha bíró lennék, nem feltétlenül tekinteném ezeket pozitívumoknak. De azok a bírók, akik nem tenyésztők, azt fogják  pozitívumnak tekinteni, ami tetszik nekik – ez pedig attól is függ, mit láttak eddig.
-Sharon és Monica, felolvasok egy névlistát, mondjátok el, mi jut róla eszetekbe.
Brighton

Sharon: -Brighton egy mókás, jó kiállású, nagyszerű bemutatókutya volt.

Erlene

Sharon: -Erlene nagyszerű tenyészkutya volt, mókás és szerette a bemutatókat.

Firechief

Sharon: -Remek kutya volt, nagyszerű személyiség. Lasagna és kutyafalatkák – Gary Zayak érti, miről van szó.

Joker

Sharon: -Eszméletlen!
Monica: -A legklasszabb kutya. Letehetsz mellé egy újszülött kiskutyát, imádni fogja. A leggyengédebb kutya és olyan okos! Imádom, ahogyan kinéz, azt hiszem, egyike a legszebb fejű kutyáknak. Ő az ideális játszótárs.

Perry

Sharon: -Egy nagyon-nagyon kedves kutya.

Chip
Sharon: -A legjobb kutyám, haverom.
Monica: -Chip nem egy kutya volt, hanem egy ember. A házban élt, családtag volt, állandóan körülöttünk volt. Soha nem volt kutya.
Sharon: -Sokszor bemászott az elletődobozba, vagy a kiskutyákkal foglalkozott, tisztogatta őket, játszott velük – és ez egyik szukát sem zavarta. Imádta a kicsiket.
Monica: -Nagyon szeretett játszani, körbe-körbe rohangálni. A legutolsó napig tudta: ha nyílik a mosókonyha ajtaja, enni kap. Mindenkinek, aki csak látogatóba jött, megnyerte a szívét, szinte szerelmesek lettek belé. Amikor elment, részvétnyilvánítások tömkelegét kaptuk, a világ sok pontján weboldalakat készítettek a tiszteletére. Nagyon megható volt. Egy korszak vége. Örülünk, hogy sok gyereke és unokája viszi tovább az örökségét.
-Olyan szerencsések vagytok, hogy a tiétek volt!
Monica és Sharon: -Ó, igen!
Monica: -Hihetetlen, hogy egy ilyen nagyszerű kutyánk lehetett, mint ő. Soha nem kutyaként, hanem családtagként, szobakutyaként kezeltük. Annyira jól viselkedett, soha, soha nem tett semmi rosszat! Soha! A legjobb, leghihetetlenebb kutya volt. Azt hiszem, mindegyik tenyésztőnek megadatik egy olyan különleges kutya, soha többé nem fogja tudni helyettesíteni. Chip ilyen volt. Ha az embereknek egyszer az életben lehetne egy félig olyan jó kutyájuk, mint ő, nagyon, nagyon szerencsésnek tarthatnák magukat.

Rudy

Monica: - Rudy atletikus testfelépítésben, mindenben pont olyan, amilyennek egy huskynak lennie kell.
Sharon: Jópofa és szeretetteljes is.
Monica: Örömforrás, minden bizonnyal az.

Rosie

Monica: Imádom, nagyon érzelmes. Ő a legjobb szukám. Gyönyörűen mozog, s bár 10 éves, 5-nek néz ki. Holnap vihetnéd bemutatóra.

Romeo

Monica: -Jópofa kutya. „Mama kedvencének” hívtuk. Jobb kutyák lettek a kölykei, mint ő volt.
Sharon: -Annyira visszafogott volt, amennyire csak lehetett. Jó volt vele együtt élni, mindenkit szeretett, senkivel sem volt baja.
-Kihagytam valakit?
Monica: -Igen, Tie-t. Tie a szívem csücske. Imádom pici kora óta. MyTie-nak hívom – és az is. Nagyon szereti, ha dédelgetik, bár igen független jellem. Amikor távol vagyok, durcás lesz.
Sharon: -Most engem nem hagyna magamra.
Monica: -Annyira aranyos! Szeretem, ahogy mozog, olyan könnyed, azt hiszem, egyike a legjobb mozgású kutyáimnak.

-Tudom, hogy sok különleges huskyt tenyésztettetek. Válaszolnátok azokkal a kutyákkal kapcsolatos kérdéseimre, akik nincsenek velünk már? Először is, felépítését tekintve melyik volt eleddig a legjobb kutya?
Sharon: -Firechief.
-A legjobb tenyésszuka?
Sharon: -Persian Rug.
-Amikor tenyésztetted, milyen kutyák születtek?
Sharon: -Semmi különös. Csak nagyon szépek, gyönyörűek.
-Legjobb fedezőkutya?
Sharon: -Chip
-Mire számíthattál, amikor tenyésztetted?
Sharon: -Kifogástalan kölykökre, az ő arckifejezésével.
Monica: -Chip esetében a kölyköknél jobban kijöttek a szuka tulajdonságai, de a szemeikben, a farkukban, a bundájukban és az arckifejezésükben ott volt ő is. Mivel vonalas tenyésztéssel foglalkozunk, a kutyáink nagyon típusosak, általában Chiptől származnak, így amikor őket pároztattuk Chippel, megerősödtek a tulajdonságai a kölykökben.
-Mai kutyák. A legjobb tenyésszuka?
Monica: -Tara.
-Amikor tenyészted, milyen kutyák születnek?
Sharon: -Gyönyörű külsejűek és mozgásúak.
Monica: -Tarától nagyon szép kiskutyák születtek. Lenyűgöző teste van szerintem, s mint egy álom, úgy mozog. Ezt örökíti gyönyörű sötét, mandulaszínű szeme mellett. Szép bunda, jó vágású fül. Nagyon egységes minőségű, szép almok származnak tőle.
-Legjobb fedezőkutya?
Monica: -Rudy vagy Tie pénzfeldobásos alapon. Szerintem Tie nagyszerű tenyészállat lesz. Rudy idősebb, már többször bizonyított. Egy egész kicsit minden almuk más és más.
Sharon: -Rudynak több kölyke született eddig, de Tie-é a jövő.
-Miben térnek el a tőlük származó kölykök?
Sharon: -Tie kölykei csontosabban, bundásabbak. De a mozgásuk ugyanolyan, mind Rudy kölykeié.
Monica: -Rudy jobban benne van a kölykökben. Szép testtartású, jó méretű, atletikus, szép fejű, szép szemű állatok Rudy kiskutyái. Tie kölykei erősebb csontozatúak, szép tartásúak, nagyon egyben vannak. A szemük szép, sötét, mandulaszínű, szép alakú.
SIBERIANS USA: -Köszönöm a látogatást és az interjút. Öröm volt számomra.

Ezúton is nagyon köszönjük a www.siberiansusa.com amerikai honlapnak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az interjút, és Csóka Titániának a közreműködést és a fordítást.