Grönlandi élmények - I. rész


A világ szeme Grönlandon – a klímaváltozás okán.
Jelképe Ilulissat, Grönland harmadik legnagyobb települése; gleccsere, mely az északi földteke legtermékenyebbje; az óriás jéghegyeket ontó Kangia fjord és a közelében fekvő izgalmas régészeti terület, Sermermiut. Mindez 2004 óta – egyetlen arktikus területként – része az UNESCO Világörökségnek.


Húsz éve kacsintgattunk észak felé, de lódítanék, ha azt állítanám, hogy tudatosan választottuk Grönlandot. Valójában egy rossz szervezés miatt meghiúsult izlandi út helyett ajánlotta a minket segítő utazási iroda – azonnal elfogadtuk. Nagy kalandot vártunk, de elképzelni sem tudtuk az információk ilyen bőségét, mely 10 napos tartózkodásunk alatt zúdult ránk. A helikopter- és repülőutak, gleccserek, jéghegyek, bálnák, tőzeglápok, a tundra növény- és állatvilága, régészet, őstörténet, nyelv, indián mítoszok, modern történelem, politika, gazdaság, éghajlat, 24 órán át tartó világosság … ésszel alig volt feldolgozható a sok újdonság. És persze a kutyák. Augusztus közepén nyár vége van, így dolgozó kutyákat sajnos nem láttunk, de egy neves tenyésztőnél tett két órás látogatás, valamint a gyalogtúrák során látottak messzemenően gyarapították ismereteinket.


Szemre két fajtát tudtam megkülönböztetni, egy malamut jellegű, erős felépítésű, sokszor kifejezetten durva fejű fajtát, melynek szőre hosszabb az alaszkai malamutnál, marmagassága 60-70 cm között lehet. Minden színváltozat megengedett,  a szabálytalanul foltos is. Tenyésszemle, kiállítás nincs, a megmaradásra kiválasztott 4-5 kölyöknél az egyetlen kritérium, hogy minél nagyobb, erősebb, életrevalóbb legyen. A reklámfilmekben ezek a kutyák szerepelnek, valamint ezek dolgoznak a turizmusnak is, a 2-4-6 órás (extrém ajánlatként 10 napos) szánkirándulásokon az ideálisan simára sepert jégmezőkön ezek szállítják sebes ügetésben a turistákat.


Az utazási irodák kínálta programok egyébként 4 osztályba vannak sorolva aszerint, milyen fizikai erőnlétet kívánnak. Még a jégvasas gleccsermászás is csak harmadik kategória, a negyedik, legnehezebb csoportba kizárólag a 6 órás vagy annál hosszabb kutyaszántúrák tartoznak. A hó- és jégmező ugyanis csak a tengerparttól 30-40 km-re a sziget belseje felé válik többé-kevésbé simává (bár néhány jól járható útvonal a part közelében is akad), a széle felé azonban tele van nehezen leküzdhető hasadékokkal, jégtömbökkel, melyek helyzete ráadásul napról napra változik. Ilyenkor bizony le kell szállni, és segíteni a kutyáknak átkormányozni a szánt az akadályon.


Az inuit halász-vadászok kutyái szembetűnően kisebbek, könnyebb csontozatúak és többnyire fehér színűek. A tenyésztőnél próbáltam rákérdezni a különbségre, de határozott választ nem kaptam. Mindössze annyit mondott: ez nem egészen így van. A háttérben egy feloldatlan ellentmondást érzek: a bennszülöttek valószínűleg ragaszkodnak igénytelenebb, szívós kutyáikhoz, melyek etetése, tartása olcsóbb, a hagyományőrző és a turizmust ellátó tenyészetek tulajdonosai (jellemzően dánok) viszont egy mutatósabb, erőteljesebb fajta fenntartására törekszenek. Ez magánvélemény, itthon utána olvasva sem jutottam többre, a katalógusok valóban két fajtát neveznek meg, de megjegyzik, hogy kiállításokon azonos standard szerint kerülnek elbírálásra.


A klímaváltozás a halász-vadász-kutyaszán kultúrát is erőteljesen érinti. A következő bekezdésben szereplő tények egy része az Ilulissat Museum személyre szóló írásos engedélyével kerültek megfogalmazásra.
A néhány évvel ezelőtti írásos anyagok még 5000 szánhúzót említenek Ilulissatban, hangsúlyozva, hogy a kutyák száma meghaladja a lakosok számát. Az utolsó adat 4500 kutyát emleget, számuk évről-évre csökken, és gyanítom, hogy már most is kevesebb, mint 4000 (a múzeum prognózisa szerint néhány éven belül 3500-ra csökken).
Az Ilulissat Museum egyik terme a klímaváltozás következményeivel foglalkozik, egyik témája a szánhúzó kultúra átalakulása. A lakosság 70%-a ugyan még most is halászatból él, de ahogy egyre rövidül az az időszak, amikor a befagyott tengerre télen szánnal rá lehet menni, és léken át halászni, illetve horgászni, egyre többen szabadulnak meg kutyafogataiktól és inkább motorcsónakot használnak. A tenyésztés, a fajta fenntartása egyre nagyobb mértékben kerül a turizmust üzemeltető dán tulajdonosok kezébe. A főváros, Nuuk, a Sarkkörtől délre van, nem tudom vannak-e ott más fajtájú kutyák, de Ilulissatban biztosan nincsenek, mert a fajta géntisztaságának védelme érdekében tilos kutyát vinni a Sarkkörön túlra.

 

Pénzes Olga


Következő rész
 
sitemap