A vemhesség
Élettani háttere

A petefészken fejlődő tüszők ivarzáskor fölrepednek és kiszabadul belőlük a petesejt, ez a peteleválás (ovuláció). A levált petesejtek vagy oocyták a petevezetőbe sodródva 24-72 óra alatt további érési folyamaton mennek keresztül, amíg elérik a megtermékenyüléshez (fertilizáció) szükséges állapotukat. Életképességük átlagosan 2-4 nap. A megtermékenyülés, valamint az első osztódások a petevezetőben mennek végbe, majd az embriók 32- ill. 64-sejtes szedercsíra (morula) stádiumban jutnak le a méhbe. A méh üregében az embriók tovább osztódva még néhány napig szabadon vándorolnak, mielőtt megtapadnak a méhfalon (beágyazódás). Ezután megkezdődik a magzatburkok és a placenta kialakulása, fejlődése. A magzati élet végén, az 50-55. nap körül indul meg a tüdő érése, ami azonban csak a születés után, a légzés megindulásával fejeződik be. Húsevőkben az anyai és magzati vérkeringés kevéssé különül el, mert a méhfal ereinek belső sejtrétege közvetlenül kapcsolódik a magzatburokhoz és emiatt a vemhesség idején számos gyógyszer, fertőzés szinte változatlanul jut át az anyából a magzatba. Elléskor a méhfalról leváló placenta következtében a „csupaszon” maradó erekből vér lép ki, ami a magzatvíz jellegzetes zöld (macskában sárgás) elszíneződését okozza.

A petefészken fölrepedt tüszők helyén sárgatestek fejlődnek, amelyek a vemhesség fenntartásban fontos szerepet játszó sárgatesthormont vagy progeszteront (P4) termelik. A P4 két ivarzás közti alapértéke 0.5-1 ng/ml, amely az ovuláció után rohamosan növekszik és 10-15 nappal később akár az 50-90 ng/ml csúcsértéket is elérheti. A sárgatest elégtelensége a 30. vemhességi nap előtt a P4 koncentráció csökkenéséhez és nem látható embriófelszívódáshoz, a 30. nap után vetéléshez vezet. A várható ellés előtt 10-15 nappal a P4 mennyisége fokozatosan kevesbedik, majd az ellést 36 – 48 órával megelőzően hirtelen 2 ng/ml-re csökken.

A szaporodásban jelentős szerepet játszó másik anyag a tüszőhormon vagy ösztrogén, amelynek magas szintje az ivarzás kezdetén okozza a tüzelés külső tüneteit. A tüszőrepedést követően azonban szintje lecsökken és a vemhesség végéig alacsony marad, és csak az ellést megelőzően emelkedik ismét, ezáltal előkészítve a szülőutat az ellésre, az emlőket a tejelválasztásra. A tejelválasztás megindulásáért közvetlenül egy másik hormon, a prolaktin felelős, amelynek koncentrációja a vemhesség második harmadától kezdve fokozatosan emelkedik és az ellést megelőzően kiváltja a tejelválasztást.

A vemhesség megállapítása

Kis testű, laza hasfalú állatok vemhessége már a 20–30. nap között kitapintható. A vemhes méh elkülönítése a többi hasűri szervtől azonban az állat ellenszegülése, telt belek vagy húgyhólyag esetén meglehetősen nehéz lehet. A vemhesség 50. napja után már nemcsak a méh, hanem a magzatok vagy magzati testrészek is tapinthatók.

Röntgenvizsgálattal a vemhesség csak a csontosodás megindulása után (42-45. naptól) diagnosztizálható egyértelműen, de az ultrahangkészülékek széles körű elterjedése és a magzati sugárártalom veszélye miatt kevésbé használatos.

Bár a vemhesség fenntartásáért a progeszteron hormon felelős, szintje a fogamzott és nem fogamzott (álvemhes, lásd később) egyedeknél nem különbözik lényegesen, ezért nem alkalmas a vemhesség kimutatására. Ezzel szemben a placenta által termelt relaxin vemhesség-specifikus hormon, vagyis vemhes állatokban jelentősen magasabb, mint nem vemheseknél, ezért a 24-28. nap között jó eredménnyel használható a vemhesség diagnosztizálására. Kereskedelmi forgalomban már kapható relaxin meghatározásra alkalmas gyorsteszt, ami az ovuláció után 17-25 nappal már megbízható eredményt ad.

A jelentős technikai fejlődés és a csökkenő ár az utóbbi években egyre elterjedtebbé teszi a valós idejű ultrahang készülékeket a vemhességi rutindiagnosztikában. Gyakorlott vizsgáló jó minőségű készülékkel már a 21. napon diagnosztizálni tudja a vemhességet a beágyazódott petesejt körül kialakuló méhfal megvastagodás és folyadék felhalmozódás alapján, azonban a negatív vizsgálati lelet ilyen korai időszakban még nem zárja ki a vemhességet. A vemhesség 25-27. napján viszont már elkülöníthető a magzati szívverés és a 34-36. naptól a magzati mozgások is. A 38-40. napon láthatóvá válik a húgyhólyag, a gyomor, sőt a szem is. A vemhesség korára a magzat fejlettségéből és a magzatvíz mennyiségéből következtethetünk.

Gondoskodás a vemhes kutyáról

Emberek esetében is gyakori tévhit, miszerint a várandós anyának „kettő helyett kell ennie”. Ezzel szemben vemhességük első két harmadában a kutyáknál semmiféle többlet energiabevitelre nincs szükség. Különösen oda kell figyelni a robosztusabb, hízásra hajlamosabb fajták táplálására, hiszen a korai vemhesség alatt fölszedett túlsúly a későbbiekben tovább halmozódik és ellési komplikációkhoz vezethet. Mindössze az utolsó harmadban lesz annyira erőteljes a kölykök növekedése, hogy az anyakutya napi egyszeri étkezéssel már nem képes elegendő táplálékot fölvenni. Ennek oka nemcsak a rohamosan fejlődő magzatok növekvő táplálóanyag-igényében, hanem a vemhes méh által összenyomott gyomor korlátozott befogadóképességében is keresendő. Tartós energiahiány esetén az anyakutya anyagcseréje kedvezőtlen irányba változik, mérgező anyagok halmozódnak fel a vérében és kómaszerű állapotba kerülhet (vemhességi toxikózis). Ezért az utolsó három héten naponta többször is adjunk enni a szukának, lehetőség szerint jól hasznosuló, magas energiatartalmú vemhességi kutyatápot. Nincs szükség tehát emelt tápanyagbevitelre a vemhesség első két harmadában, sőt kifejezetten helytelen, ha túlzott gondoskodásból a szoptató állatok részére szolgáló, kalciummal dúsított tápot, illetve magas fehérjetartalmú kölyöktápot adunk! Az előrehaladottan vemhes szukával ne végeztessünk túlzottan kimerítő feladatokat, de rendszeresen sétáltassuk és engedjük mozogni.

Az esedékes védőoltások beadásánál és féreghajtásnál gondolni kell arra, hogy a szerek a placentán átjutva bekerülnek a fejlődő magzat szervezetébe. Ezért féreghajtásra vagy bármely más kezelésre csak olyan készítmények alkalmazhatók, ahol a gyártó kifejezetten megengedi a vemhesség idején történő használatot. Korábbi ajánlásokkal ellentétben a vemhesség idején semmilyen védőoltás beadása nem javasolt, mivel a vakcinázás védő hatása elmarad a magzatelhalás és vetélés veszélye mellett. Vemhes állatoknál kizárólag elölt vírusos vakcinák alkalmazhatók, ezen termékek száma azonban igen szűk és rendszeresen oltott kutyáknál használatuk indokolatlan.


Forrás:
Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar
Szülészeti Tanszék és Klinika
Honlap
 
sitemap