A kutyatenyésztésben – mivel a szukák évente csak kétszer ivarzanak – rendkívül fontos a tüszőrepedés idejének előrejelzése. Mesterséges termékenyítésnél, különösen mélyhűtött sperma használatakor, jó fogamzási arány csak a megfelelő időben és technikával végzett inszeminálástól várható. A tüszőrepedés általában a prooestrus (a péraduzzanat és vérzés) kezdetétől számított 11-13. nap között következik be (1. ábra).

A tüzelés külső tünetei (vérzés, péraduzzanat, a kanok közeledésének elfogadása, stb), amelyeket főleg az ösztrogének változó szintje befolyásol, csak nagyon pontatlanul tájékoztatnak a közelgő tüszőrepedésről. A luteinizáló hormon (LH) hirtelen emelkedése 48 órával a tüszőrepedés előtt (prae-ovulációs LH-csúcs) sokkal pontosabban mutatja, mikorra várható az ovuláció. Ma már az LH koncentráció mérésére alkalmas gyorstesztek is kaphatók, amivel meghatározható a ciklus 0. napja, sajnos azonban a prae-ovulációs LH csúcs igen rövid és túl gyakori mintavételezést kíván. Ezért a fedeztetés optimális idejének meghatározásához a nagyon informatív klinikai hüvelycitológiai vizsgálat mellett inkább a progeszteron (P4) koncentráció változását követjük nyomon.  Más módszerek, pl. a hüvely elektromos ellenállásának mérése megbízhatóság szempontjából elmaradnak a hormon vizsgálatoktól és csak kiegészítő vizsgálatként értékelhetők.


1. ábra. A kutya szabályos ivari ciklusa

A fejlődő tüszők által termelt ösztrogének magas szintje az LH csúcs jelentkezésével egyidejűleg csökkenő tendenciát mutat. Számunkra jól használható jelenség, hogy az eddig alacsony szinten ingadozó progeszteron fokozatosan emelkedni kezd és kb. az LH csúccsal egyidőben éri el a 2 ng/ml-es koncentrációt (2. ábra). Az ösztrogének szintjének csökkenése és a progeszteron koncentráció egyidejű emelkedése nagyjából egybeesik az "álló ivarzás" idejével, vagyis a tűrési reflex megjelenésével. Az álló ivarzást azonban - csupán a klinikai kép alapján - sokszor nehéz megállapítani, mert a viselkedésbeli változások nem feltétlenül jelzik pontosan a tüszőrepedés idejét. A ciklus diagnosztizálásában tehát értékes segítséget nyújthat a vérszérum progeszteron szintjének meghatározása. A tüsző eredetű progeszteron koncentrációja az LH csúcsot megelőzően alacsony, utána viszont folyamatosan emelkedik az ovulációig. Az ovuláció az LH csúcsot követő második napon, egyben a progeszteron küszöbérték (2 ng/ml) fölé emelkedésétől számított második napon várható. A levált petesejteknek további 2 nap érési időre van szükségük, ezért a szuka fertilis periódusa az LH csúcs (~ progeszteron emelkedés) utáni 4-7. napra tehető. A már lezajlott ovulációra fajtánként és egyedenként eltérően a 4-8 ng/ml-es P4 koncentráció utal.

A természetes fedeztetés optimális ideje az ovulációt követő 0-4 (5) napos időtartam. A mesterséges termékenyítésre legalkalmasabb időpont friss vagy hűtött spermával az ovuláviót követő 2-3. nap, míg mélyhűtött sperma használata esetén a 3-5. nap. Mélyhűtött spermánál azonban a hüvelybe inszeminálás nem elegendő, a termékenyítésnek feltétlenül a méhbe kell történnie!


2. ábra. Az ivari hormonok és a tüszőrepedés kapcsolata

Progeszteron vizsgálatra az első mintát célszerűen akkor ajánlott gyűjteni, amikor a hüvelyvérzés csökkenése, illetve a kan közeledésének elfogadása (esetleg a hüvelykenet állapota) az oestrus kezdetére utal. Ez általában a prooestrus kezdetétől számított 9. napon történik. Amennyiben a ciklus kezdetének megállapítása bizonytalan, tanácsos a mintavételt a 7. napon elkezdeni. Korai tüszőrepedés gyanúja esetén ennél korábbi mintavételre is szükség lehet.


Forrás:
Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar
Szülészeti Tanszék és Klinika
Honlap