Szánhúzó, mint lakás kutya?


Első nekifutásra a kérdésre azt mondaná mindenki, hogy kizárt, ez a kutya nem oda való. Azt senki nem is vitatja, hogy a szánhúzó kutyák szabadságra termettek. Szeretném viszont azt bemutatni, ha valakinek mégis ezek a fajták tetszenek, akkor mire számíthat, mire figyeljen, hogy boldog kutyusa legyen.

A legtöbb dologban egy átlag lakáskutyához hasonlóan kell tartani őket. Amennyiben lakásban szeretnél kutyát tartani, akkor válaszolj meg pár kérdést magadban:


-    Elég türelmes vagy a szobatisztaságra való nevelés terén? Ez az egyik legkényesebb pont ugyanis.
-    Vállalod, hogy az év minden napján kétszer, de legalább háromszor MINIMUM leviszed sétálni? Hóban? Fagyban? Esőben? Szélben?
-    Tudsz biztosítani elegendő mozgást neki napi 3-4 órában?
-    Megbírkózol a neveléssel úgy általában lakásban és a zajos külvilágban?
-    Tudod tolerálni és természetesnek venni, hogy a kutyának szőre van, és néha vedlik? Gondoznád azt megfelelően?
-    Játszol vele, hogy ne unatkozzon?
-    Elviszed néha a kutyafuttatóra, hogy más kutyákkal is megismerkedhessen?

Ha mindenre IGENnel válaszoltál, akkor is még egy sor kihívásnak kell megfelelned, hiszen ezek a fajták plusz törődést igényelnek mozgás, oktatás és szőrápolás tekintetében a többi fajtához képest. A megfelelő etetési és az állatorvosi ellátás minden kutyatartó részére alap elvárás, ezeket ezért nem is említem külön. Számomra az egészséges és boldog kutya mindennél fontosabb.
Ahhoz, hogy a fajtáknak jelleme hogyan mutatkozik meg ilyen környezetben, olyan kutyásokat kérdeztem meg, akik ezekkel a fajtákkal kötik össze kert nélküli lakhelyüket/életüket. Azt gondolom, hogy a legjobban ők tudják elmondani milyen is egy ilyen élet kutya és a gazdi számára.


Megkérdeztem hát Pátkai Attilát, hogy neki mi a véleménye a Huskyról, mint lakás kutya:

- Régen úgy gondoltam, hogy kutya lakásba nem való, mert nem lehet neki megadni azt, amit egy kertes házban. Aztán engem is elért a végzet Naomi képében... Nem tudtam ellenállni neki. Eleinte kicsit tartottam a dologtól. Sokat olvastam előtte is már a huskykról, ismertem a fajta jellegét, így tisztában voltam vele, hogy nem könnyű dologra vállalkoztam. Lakótelepi lakásba hozni egy olyan fajtájú kutyát, aki igazából falkában érzi jól magát és elég öntörvényű… merész vállalkozásnak tűnt.
Voltak kihívások a nevelés terén?
- Amikor Naomi hozzám került felkészültem a legrosszabbakra, szinte már előttem volt a kép, hogy mikor hazaérek egy csatatér vár rám a lakásban. Néhány alkalommal valóban így is történt, szeretett papírt, újságot tépkedni, vagy ha talált egy nylonzacskót, azt addig tépte, amíg csak lehetett. Szerette, ha műanyagtárgyakat apró darabokra faraghat. Legnagyobb ’csínytevése’ az volt, amikor felborította az egész virágállványt és minden cserepes virágról leszedegette a leveleket és 1x1 cm-es darabokra tépkedte. Öröm az ürömben, hogy legalább nem ette meg és nem az állatorvosnál kötöttünk ki. Másik alkalommal véletlenül nyitva maradt egy szekrényajtó és kiszedte az összes reklámtáskát, majd feldarabolás után beterítette vele az egész előszobát. Hiába volt előtte a sok játék, neki mindig valami olyan dolog kellett, amit nem szabadott volna bántani.

Történt nagyobb dolog is ezeknél?
- Amit igazából vártam, az soha nem történt. Nem bántotta az ülőgarnitúrát, soha nem rágcsálta össze a bútorokat, nem tépte le a szinte földig érő függönyt. Ha elmentünk és magára hagytuk általában felkutatott magának valamit, amivel elfoglalhatta magát.
Hogyan sikerült ezen változtatni?
- Szép lassan hozzászoktattuk, hogy ha rövidebb vagy hosszabb időre is magára maradt, biztos lehetett benne hogy a gazdi visszajön, és nem marad egyedül. Így telt el az első pár hónap, hétről hétre javult kicsit a helyzet, egyre kevesebb dolgot szedett össze magának és nem rombolt szét már semmit. Maradt egy-két kedvenc tárgy, amit szívesen maga köré gyűjtött, ha magára hagytuk.

Rájöttünk azonban hogy a dolgok mögött nem csak a szeparációs stressz áll, hanem hogy többet kell mozognia, le kell mozgatni a felesleges energiáit és így nem marad a rombolásra és a csínytevésre. Idővel természetesen, ahogy Naomi nőtt, kinőtte ezeket a dolgokat és ma már, ha egyedül is van, végigszunyókálja az egész időt, amit egyedül tölt a gazdit haza várva. Természetesen hazaérkezéskor kitörő örömmel fogad és már indulhatunk is egy sétára jutalmul.
Mit tanácsolsz azoknak, akik husky-t szeretnének, viszont panelban laknak?
- Aki ezzel a fajtával együtt szeretne élni egy lakásban, annak fel kell készülni az együttélés kellemetlen dolgaira is. Úgy gondolom, hogy ha megadjuk nekik napi szinten azt a megfelelő mennyiségű mozgást, amit ez a fajta  igényel, akkor a lakásban sem kell semmi rosszra számítani. Nem kell elhinni, amit sok cikkben leírnak, hogy ez a fajta butább más fajtáknál és nem tanítható. Sok türelemmel, kitartással és legfőképpen következetességgel nagyon jó eredményeket lehet elérni velük.
Kiknek ajánlod a fajtát?
- Aki szeret sokat mozogni annak ideális társ a sporthoz, akár futáshoz vagy kerékpározáshoz. Egy kis kocogás a gazdival, vagy más kutyákkal való játék után pedig képesek akár egész nap kiterülve elfeküdni vagy összetekeredve szunyókálni  a lakásban. Vannak elővigyázatossági szabályok, amiket mi is betartunk és vannak kötelezőek, amiket Naominak is be kell tartania. Így lehet jó az  együttélés. Nem bántam meg, hogy ezt a fajtát választottam, a nehézségei ellenére sem, hisz a világ legcsodálatosabb kutyájával oszthatom meg az életem.

Összefoglalva: Minden csak felelősségteljes tartás kérdése. Rengeteg séta, esetleg sport könnyebben tarthatóvá teszi a husky-t lakásban. Viszont ne felejtsük el, hogy a következetesség, és a kitartás nagyon fontos ennek a fajtának a nevelésében. Naomi megmutatta, hogy a rombolásból is van kiút. Mindez azon múlt, hogy Attila türelemmel foglalkozott vele, s nem esett kétségbe nagyobb sétákat tenni a cél érdekében.
No, de lássuk a többi szánhúzót. Van aki samoyed-et is tart lakásban. Ennek a fajtának ugyan hosszabb a szőre, viszont megfelelő gondozás mellett ez se gond általában se a gazda, se a kutya számára.

 

Levora Kitti is egy ezek közül az elszánt szami imádók közül, aki vállalta, hogy panelben lakva fogja megadni Ninette-nek a boldog kutyaéveket.

Az utcán az emberek általában először megállapítják, hogy a kutyám kuvasz, vagy csau-csau, vagy sivatagi farkas, vagy husky, és még sorolhatnám mi mindent hallottam már. Ha mégis megkérdezik, hogy milyen fajta, akkor a következő kérdés, hogy lakásban tartom-e. Igen, felelem. Erre ők: Szegény kutya, hogy szenvedhet! A kutya udvarba való! Ekkor általában mindenkivel tisztázni szoktam, hogy ha ezt ő állatkínzásnak tekinti, akkor mit mondana az udvarban, jobb esetben 3 méteres láncon tartott kutyák gazdáinak? Az esetek többségében ki se tehetik soha a lábukat a portáról, a legtöbbjük pont ezért olyan agresszív a kapun belül! Nem tudnak szocializálódni, tulajdonképpen haszonállatok, házőrzők. Szerencsére nekem sok olyan ismerősöm van, akik bár családi házban tartják kutyájukat, rendszeresen sétáltatják őket, a lakásban tartott kutyákkal együtt játszanak. Tökéletesen ellátják a házőrzői feladatukat is, csak azzal a hatalmas különbséggel, hogy ők nem ugranak a legkisebb neszre is neki a kerítésnek habzó szájjal, csak akkor támadnak, amikor tényleg szükséges! Szerintem ilyen egy jól szocializált kutya!
Miben jobb panelkutyásnak lenni?
- Saját tapasztalatom szerint soha nem alakulhat ki kutya és ember között olyan szoros kapcsolat egy kinti kutya esetében, mint egy lakásban tartott kutyánál. (Tisztelet a kivételnek!) A lakásban a kutya folyton figyelemmel kíséri a gazdát, és a gazda is a kutyát! Bármelyikük, a másik legkisebb rendellenes, szokatlan viselkedésére, hangjára, mozzanatára rögtön reagál, lelkük összefonódik, mérhetetlenül ragaszkodnak egymáshoz!
Meséld el Ninette egy napját kérlek az Ő szemszögéből!

- Minden reggel munka előtt anya levisz sétálni egy rövid időre. Ilyenkor boldog vagyok, mert sétálhatok, de szomorú is, mert nem látom egész délutánig.
 
Peti, az öccse addig itthon van velem, amíg anya haza nem jön, így sosem vagyok egyedül! Ilyenkor általában nagyokat alszom, vagy tévézek, majd Petivel délben ismét teszünk egy rövid sétát! Aztán végre anya hazajön, eszünk, mert én mindig megvárom őt! Pihenünk még egy-két órát, aztán indul a séta, várnak a haverok! Szerencsére szinte az összes gazdi egyszerre jön le a kutyájával, s amíg mi hatalmasat hancúrozunk, addig ők beszélgetnek, vagy minket szórakoztatnak labdadobálással, vagy hógolyózással! Nagyon sok barátom van, és én mindegyiküket egyformán szeretem. Kyra, a legjobb barátnőm keverék kutyus, két nap különbséggel születtünk, és gyerekkorunktól imádjuk egymást. További barátaim fajtájuk szerint: dobermann, sok beagle, sok yorki, bischonok, német juhász, argentin dog, husky, malamut, akita inu, rottweiler, uszkár, tacskó, mopsz, westiek, vizsla, staffordshirek, francia bulldog, dalmata, spánielek, ír szetter, boxerek, spitzek, kis-és nagytestű keverékek. Ilyenkor általában 1,5-2 órát tombolok, aztán hazamegyünk és én kimerülten még eszek és iszok egyet, aztán édes álomba merülök alvós jegesmedvémmel egészen reggelig.



   
Így telnek a dolgos hétköznapok. Hétvégén pedig, mindkét nap, egész délután (4-5 óra hosszat) irány a lakástól 3 km-re lévő agility pálya, amit gyalog közelítünk meg, hisz anyu tudja mi kell nekem! Imádok ugrálni, bújni, hintázni.


   
 Ilyenkor télen azonban veszélyes sport az agility nyílt terepen, ezért idén kipróbáltuk a szánhúzást, és örömmel jelentem: imádom! Ahogyan a gazdámat is, amiért ennyi szórakoztató programot csinálunk együtt, és ő mindig gondol arra, hogy boldoggá tegyen! Én pedig viszonzom ezt számára a jó magaviseletemmel otthon és a kiállításokon egyaránt.
Boldog, kiegyensúlyozott, egészséges, és nagyon jó kondiban lévő kutyának tartom magam, imádok szerepelni, szeretem, ha megnéznek, és erre bőven van lehetőségem a kiállításokon, az agility bemutatókon és versenyeken egyaránt! Ezek után, szerintem abszolút hihető, hogy: SZERETEM AZ ÉLETEM, ÉS NEM ZAVAR, HOGY LAKÁSBAN LAKOM!!!

Kittivel és Ninette-tel a kiállításokon is találkozhatunk. Igazán jókedvű és összeillő páros az övék. Tanulság: Ne félj a kutyádat megismerni, ne félj megmozdulni, ha közös sétáról van szó. Ha már ilyen fajtát választ az ember, akkor tudjon megfelelő mozgást biztosítani neki a gazdi. Ninette és gazdija az agility-ben találták meg közös jókedvüket. Ez is azt bizonyítja, hogy a kiállítási kutya nem csak a ringben állja meg a helyét, hanem akár a sportban is.
A kutyatartás legszebb része minden gazda számára, mikor kutyusát mosolyogni látja. Függetlenül attól, hogy ezt egy jó labdázással, egy közös futással, túrával, vagy agility-vel éri el.

A szánhúzók két „kisebb” fajtájának mindennapjaiba tekinthettünk eddig bele. Gondolták volna, hogy van olyan aki Malamutot tart lakásban? Márpedig van bizony!
Hegedüs Réka és Szitka kutyusa erre az egyik példánk. Meg is kérdeztem hát tőle, hogy esett a választása pont erre a fajtára?!

- Mint szinte minden kisgyermek annak idején én is azzal töltöttem gyermekkorom nagy részét, hogy különféle kisállatokért könyörögtem hol szóban, hol írásban: születésnapomra, Mikulásra, Karácsonyra. Első „teljesen” saját kutyusom mi más is lehetett volna, mint egy Alaszkai Malamut! Akkor úgy gondoltam, mindent tudok a fajtáról! Először is: a malamutnak nincs kutyaszaga! Legalábbis olyan kutyaszaga nincs, mint pld. egy németjuhásznak. Azért említettem ezt a tulajdonságát elsőként, mert akkoriban nagyon is meggyőző érvnek számított ez, legalábbis ami a szülők jóváhagyását illeti, merthogy lakásban szándékoztuk tartani a kicsikét! Minden könyvet elolvastam, amit addig a Malamutokról írtak, tehát tisztában voltam a jellemvonásaival is: a Malamut hihetetlenül emberbarát és emberközpontú, valamint hatalmas mókamester, mintha arra lenne szerződtetve, hogy „embereit” szórakoztassa. Más kisállatokkal szemben már vannak fenntartások, lévén, hogy hajlamos minden állatot vagy zsákmánynak, vagy vetélytársnak tekinteni, az adott állatka méretétől függően. Sebaj, lakásban lesz, nem lesz körülötte se kutya, se macska.
Tudomásom szerint a szülők legfőképp a kutyaszőrtől rettegnek a lakásban. Okozott ez gondot nektek?
- Nos, igen, a Malamutnak szép dús bundája van, amiből egyenesen következik, hogy a Malamut rendszeresen vedlik: évente egyszer- kétszer, vagy akár többször is, ha úgy tartja kedve, nekem nem sikerült semmilyen rendszert találnom a folyamatban. Hát Istenem, vedlik! Lakásban tartjuk. Na és? Van porszívó! Volt is, amíg tönkre nem ment a sok porszívózásban. Sebaj, egyszerűbb összegyűjteni a kihullott szőrt, aztán majd szépen meg tanulok kötögetni! Jó néhány zsáknyi szőrgyűjtés után azonban a teljes gyűjtemény a kukában landolt, a porszívóval együtt.
Rombolás? Rosszalkodás? Ezekben volt részetek?
- Elkerülhetetlen, hogy kutyánk egyszer csak egyedül maradjon otthon, egyrészt, mert már elég nagy hozzá, másrészt amúgy is egy tündéri kis manó, soha még semmit nem tett tönkre, harmadrészt dolgoznunk kell, mert sajnos azért nem fizetnek minket, hogy kiskutyánkkal mulassuk az időt. Így aztán, amikor a bizakodó gazdi akár csak pár óra távollét után hazaér, még talán nem is sejti mi várja otthon.

Én sem sejtettem. Ezért az első percben elfelejtettem még levegőt is venni: a szobán mintha tornádó söpört volna végig, de minimum egy kisebbfajta bombarobbanásnak vagy terrortámadásnak lett volna kitéve, legalábbis a káoszból ítélve. Az ágyból a matrac kirángatva, jó nagy részen apró pici darabokra tépve, lepedő dettó, szék lába megrágva, és hát mit ad Isten, voltam olyan meggondolatlan, hogy egy-két ruhaneműt is elől hagytam, mert ugye a kutyuska azt úgysem éri el… nos, a jó hír, felújíthattam a ruhatáram!
Nagyon „bíztatóan” hangzik. Azért vannak, gondolom szép pillanatok is.
- Egyébként öröm az élet, mert valahányszor hazaérsz egy mala bőrbe bújtatott szeretetbomba röpül feléd, aki azt sem tudja, hogyan tegyen a kedvedre, a kezedet vagy az arcodat nyalogassa éppen. Melléd bújik, ha épp szomorú vagy, lesi minden kívánságodat, amit aztán vagy teljesít, vagy nem, attól függően, hogy épp milyen hangulata van, vagy mennyire találja értelmesnek a kérést! Kell ennél több? Nekem nem kellett, ezért történhetett meg, hogy újra mala tulajdonos lettem, mert első Bessy kutyám nagyon jó munkát végzett, és nem csak saját kis tündéri lényét lopta be a szívembe, hanem az egész fajtát, minden jó és kevésbé jó tulajdonságával együtt. Mert rossz tulajdonsága egy malának biztos nincs!
Most újra Malamutra esett a választásod. Szitkának volt már valami „bűne”?
- Nagy bűne nem volt, szerencsére meg tudtuk oldani, hogy szinte állandó felügyelet alatt legyen. Egyszer belekóstolt a 220-ba, és elrágott egy telefontöltőt.

Ezek szerint le tudod kötni az energiáit. Hogy mozgatod le kamasz kutyusod?
- A lemozgatást többnyire hosszú sétákkal oldjuk meg hét közben, a séták száma változó, de általában napi min két hosszú séta a szigeten, póráz nélkül, amikor is kiszaladgálhatja magát. És persze ott vannak a rövidebb szükség séták, hétvégén az ovi, plusz hétvégén, ha olyan az idő, akkor szinte egész nap program van, akár Normafa, akár más túrázás.
Mit tanácsolsz azoknak, akik szintén ezt a fajtát választanák?
- Aki lakásban szeretne kutyust nevelni, főleg egy olyan öntudatos és hatalmas mozgás igénnyel rendelkező fajtát, mint az alaszkai Malamut, az bizony keményfába vágja a fejszéjét. Ennek ellenére azt gondolom, hogy egy kis odafigyeléssel, és a fajta sajátosságait szem előtt tartva megelőzhetjük a nagyobb baleseteket. Mindettől függetlenül tudnék még mesélni arról is, hogy mennyi örömöt, mókát, kacagást, izgalmat és nem utolsó sorban feltétel nélküli odaadást és szeretet lopnak az életünkbe nap, mint nap, a Malamutok!
Réka már rutinosan vágott neki Szitka felneveléséhez, így biztos vagyok benne, hogy nagyon jó kutya lesz belőle. Annyit mindenképp kiemelnék, hogy a jó gazda még a vásárlás előtt megismerkedik a fajtával, ahogy Réka is tette. Csak a teljes ismeret mellett állíthatjuk biztosan, hogy a megfelelő kutyát választottuk. Hiszen ez a választás egy (kutya) életre szól.

Gondolta volna bárki is, hogy van ember, aki arra vállalkozik, hogy sportolásra adja a fejét egy szobakutyával?! Nem? Pedig van ilyen! Sőt, elég neves versenyeken is találkozhatunk Rosner Gáborral és Nortonnal. Nem is olyan rég a Szánhúzó EB-n, Donovaly-ban mutatta meg, hogy minden csak elszántság és kutyás szív kérdése.
Minden elismerésem az Övé, s nagyon örültem, mikor kérésemre pár mondatban összefoglalta eddigi tapasztalatait jelen témakörünkben!


- Hogy miért pont a malamutra esett a választásom? Nem tudom, valami megmagyarázhatatlan vonzódást éreztem és érzek még ma is ezekhez a kutyákhoz. Talán tizenévesen egy gyerektáborban egy délutáni filmvetítésen láttam először a Fehér agyart, onnan kezdve tudatosan kerestem az olyan filmeket amelyekben malamutok vagy feltehetőleg malamutok, vagy szánhúzó kutyák szerepeltek. Nagybátyám kutyát keresett magának (argentin dogok körében), így vele eljutottam több kutya kiállításra, ahol én persze mindig az V. fajtacsoport ringjénél nézelődtem a malamutokat keresve. Aztán eltelt jó pár év, mire édesanyámat meg tudtam győzni, hogy egy malamuttal megosszuk a lakásunkat. Ebben nagy segítségem volt Nagy Tamás, illetve az általa írt könyve: Az alaszkai malamut. Az interneten keresgéltem valami irodalmat a malamutokról, ekkor akadtam Tamás könyvére és az elérhetőségére. Találkoztam vele személyesen, mert pont Pesten járt és átadta a könyvet, amit minden olyan embernek ajánlok, akik azon gondolkodnak, hogy talán malamutot szeretnének. Fehéren-feketén minden le van írva, amit a malákról tudni kell, mind az előnyös, mind a hátrányos tulajdonságaikkal, a tartással kapcsolatos tudni valókkal egészen onnantól kezdve, hogy megszületik egy kölyök, szerintem egy malásnak ez a könyv "kötelező olvasmány"!
Ha még ezek után is úgy gondolja az ember, hogy ilyen kutyát szeretne, akkor látogasson el több tenyésztőhöz és a neki legszimpatikusabbnál vásároljon kölyköt, én is így tettem.
Most már lassan 6éve élünk együtt lakásban Norton barátommal mindenféle problémák nélkül.
Attól függetlenül, hogy lakásba vagy kertbe kerül egy malamut azt tudni kell, hogy csak olyan ember válassza ezt a fajtát, akinek van ideje és türelme. A malamutok, mint általában a szánhúzó kutyák önfejűek, makacsok, kíváncsiak, érdeklődők, barátságosak az emberekkel, és kutyák híján igénylik is a társaságukat, nagy a vadászösztönük. Ezzel együtt nagyon értelmesek, és ha az ember megtalálja velük a hangot, akkor nagyon jól lehet velük dolgozni, legyen az sportolás, kiállításra felkészítés vagy csak általános tudni valók betanítása. Ugyan akkor nem „szolgalelkűek”, mint pl. egy németjuhász. Nagy a mozgás igényük, ami mindjárt felvetődik egy lakásban tartott kutyánál. Az 5 perces séták nem elégítik ki a malamutokat, kiadós 1/2-1órás sétákra van szükségük, min.3-4-szer, de akár többször is. Kölyökkorban még nem kell erőltetni a kemény fizikai megterheléseket, de fokozatosan terhelve 1 éves korára kb. ez lesz az igénye. A szobatisztaságot szinte automatikusan tudják, a lakásban kijelölnek maguknak egy pontot és azt használják mindig (amíg nincsenek meg hiánytalanul az oltások, addig ne vigyük utcára  a kölyköt). Én egy nejlon zsákot terítettem arra a helyre, ahol mindig elvégezte a kis és nagydolgát (ez pont az én szobám volt). Ezt könnyű takarítani vagy cserélni. Érdekes módon mindig jelezte, ha elvégezte a dolgát. Amikor már le tudunk menni vele az utcára, addig kell lent lenni vele, amíg el nem intézet mindent, ilyenkor nagy dicséret, hogy tudja jót csinált. A malamutokat (és a többi kutya fajtát is) csak pozitív megerősítéssel lehet nevelni, ha jót csinál dicséret vagy jutalom falat, ha rosszat, akkor nincs dicséret vagy szóban leszidás. Erőszakkal, bántalmazással nem lehet nevelni őket, mert vagy félős lesz vagy pont ellenkezőleg és agresszivitásba fordul a kutya (még a gazdája ellen is). Azt is tudni kell a malamutokról, hogy falka állat a lakásban nem tudunk 1 vagy 2 kutyánál többet tartani, ezért mi emberek, akikkel együtt él lesz a falkája, ezért már kölyökkorától kezdve tudatosítani kell benne, hogy a család emberi tagjai, legyen az kis gyerek, nagymama, felnőtt felette állnak a ranglétrán. Amit egyszer megengedünk a malamutnak, azt már természetesnek veszi, hogy mindig szabad. Pl.: ha egyszer megengedjük neki, hogy felmenjen az ágyra, akkor lehet, hogy legközelebb már nem is kell hívni, és nem érti miért zavarja le a gazdi, tehát következetes nevelés szükséges hozzá! Érdekes módon a szőrével nincs annyi probléma, mint ahogyan azt az ember először gondolná. Heti egyszer (hétvégén) egy 20-30perces átkeféléssel rendben tarthatjuk kutyánk bundáját, illetve így a lakás sem lesz kutyaszőrös, kivétel a vedlés időszaka, ilyenkor érdemesebb gyakrabban kifésülni a bundájukat. Így a vedlés időszakát lerövidíthetjük, illetve megint csak a lakás tisztaságát javíthatjuk.
Tehát megfelelő neveléssel (kutyaiskola), kiadós sétákkal, fejben és fizikálisan lefárasztott kutyával teljesen harmonikusan együtt lehet élni. Ha ezeket a feltételeket biztosítani tudjuk malamutunk számára akkor szerintem már lényegtelen, hogy az a kutyus egy kertben vagy egy lakásban piheni ki magát és töltődik fel. Kezdetben nem is gondoltam a szánhúzásra, de egy kutyasétáltatás alkalmával összefutottam Józsa Zoli barátommal és egyben csapattársammal, aki elhívott egy versenyre. Vigyázat! Szerelem első látásra!
Aki egy kicsit is sportos beállítottságú és szereti a malákat vagy bármilyen más kutyákat az könnyen „megfertőződhet”!
Akinek egy kutyusa van annak is van lehetősége sportolni cannicros = terepfutás kutyával, bikjöring = terepkerékpározás kutyával, akinek pedig több kutyája van, azoknak a fogatozásra van lehetőségük. Ezekről és minden hasonló témáról a neten lehet böngészni, mindenkinek jó kutyázást!!!!
Ezúton is gratulálok Gábornak az EB-n nyújtott teljesítményéért! Ahhoz, hogy boldog kutyánk legyen, nem feltétlen szükséges versenyre járni. Saját magunk és a kutyánk szórakoztatására is bele lehet kóstolni ezekbe a szép sportágakba. Viszont, ha valaki ilyenre szánja el magát, akkor érdemes utána olvasni a tanítás mikéntjének, illetve elmenni 1-1 hazai versenyre, vagy edzésre. Biztos vagyok benne, hogy nagy szeretettel fogadják a kérdéseket, és adnak segítséget a tanulást illetően gyakorlott sportolóink. Nem veszélytelen sportok, sem ember, sem kutya tekintetében. Épp ezért nagyon fontos az alapos felkészülés.

Jómagam is lakásban tartom kutyusom. Egy 1 éves samoyed kutyussal osztom meg otthonom. Mi még csak tanuljuk a biciklis futást, de elég bíztató a fejlődésünk szerintem. Úgy gondolom, hogy napi 2-3 óra séta nem elegendő mozgatás, így a heti egyszeri nagyobb séta, illetve biciklizés betartása a fő cél. Nincs annál szebb, mikor a kutyád csillogó szemmel nézi, ahogy rárakod a hámot.
Összeállítottam egy kisvideót, ami inkább mókás, mint profi, ha a benne lévő bikejöring-et nézzük, de valahol el kell kezdeni…:
http://www.youtube.com/watch?v=24bnAq765Lw
Remélem sikerült némi betekintést adnom a fajták szobakutyás sorsába. Bízom benne, minden leendő gazdi fel tudja mérni ebből, hogy mire vállalkozik, ha szánhúzót választ lakásba. Az élet nem fenékig tejfel, áldozatokkal jár a lakásban tartásuk, de annak, aki igazán szereti őket nem jelent áldozatot, csak életmódváltást.
Jó kutyázást!


Szerkesztette: Karácsony Petra
Interjú alanyok: Pátkai Attila, Levora Kitti, Hegedüs Réka, Rosner Gábor


Kutya emeleti lakásban? Valljuk be, egy szánhúzókutya igazi helye a kertben van. Azonban vannak olyan elszánt kutyások, akik mellett egy szánhúzókutya panelban is jól tudja érezni magát. Őróluk szóltak a fenti írások.
Nagyon fontos, hogy mielőtt valaki panelba vinne szánhúzókutyát, alaposan gondolja végig, hogy ilyen szintű és mennyiségű mozgási lehetőséget, elfoglaltságot, törődést biztosítani tud kutyájának, mint cikkíróink?

Sajnos rengeteg panelba került, és unalmában"kezelhetetlenné vált" szánhúzókutyát adnak le gazdái sintértelepekre, menhelyre, dobnak ki az utcára. Kérjük, mindenki gondolkozzon felelősségteljesen, hisz élőlényekről van szó!

Dér Andrea

 
sitemap