Kutyák természetes táplálása - dióhéjban

Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb teret hódítottak a táp gyártó cégek. Manapság a kutyások nagy része szinte kizárólag gyári tápokkal eteti a kutyáját.

De régen mit is ettek a kutyák?


A kutya több ezer éve az ember hű társa. Vajon az ősidőktől az újkorig hogyhogy nem volt szükségük a kutyáknak arra, hogy ízlésesen formált és színezett, illatos száraz kis golyócskákkal etessék őket? És ha nem szeretnénk szeretett négylábúnkat tartósítószerekkel, ízesítőszerekkel és színezékekkel felturbózott tápokon tartani, mi lehet az alternatíva?

Már réges rég ismert, főeg nyugateurópában és amerikában elterjedt etetési mód a BARF (Bones-And-Raw-Food, Biologisch-Artgerechtes-Rohes-Futter).

Ennek az etetési módnak az alapja az az elmélet, miszerint a kutya a farkastól származik, így a farkas természetes eledeléhez hasonló táplálék összeállítása házi kedvencünknek.

A kutya alapvetöen húsevö. Ezért a táplálékának nagy része állati eredetű összetevőkből kell hogy álljon. A leg természetszerűbb, ha az egész prédaállat szerepel a kutya étlapján, természetes arányaiban. Tehát hús, belsőségek, zsír, bőr, csontok, stb. Az állati eredetü élelmiszerekhez sorolhatjuk még a tejtermékeket (pl. joghurt, kefír, túró), valamint a tojást. A szertés kivételével szinte minden növényevő háziállatunk és vad húsa etethető nyersen. Sertést az Aujeszky betegség veszélye miatt nem szoktunk nyersen etetni, mivel ez a kutyákban végzetes betegséget okoz. Jóllehet, a házisertés állományok nagyrészt mentes státuszban vannak  Aujeszkyt illetően, vaddisznóban mégis fel-fel bukkanhat a betegség. Ezért többnyire kérődző és baromfifajok húsát szoktuk nyersen etetni. Kifejezetten érzékeny és allergiára hajlamos egyedeknek kiváló táplálék lehet a lóhús is. Halat is lehet etetni, de azt kizárólag nyersen, mert a főtt vagy sült hal szálkái kemények és veszélyesek lehetnek.

Viszont a kutya nem kizárólagos húsevő, ezért biztosítani kell neki a megfelelő mennyiségű és minőségű növényi eredetű táplálékot is. A természetben a farkasok ezt bogyókkal, gyógynövényekkel, friss fűvel és természetesen a prédaállat beleinek, tartalmukkal együtt való elfogyasztásával oldja meg. Viszont a kutya épp úgy, mint a farkas nem tudja megemészteni a növényi sejtfalat, így nehezen fér hozzá a sejtekben megbúvó vitaminokhoz,  ásványianyagokhoz, tápanyagokhoz. Ezért segítenünk kell neki úgy, hogy vagy feldarabolva megfőzzük, vagy - még jobb - mixerben lepépezzük a zöldségeket, gyümölcsöket, gyógynövényeket. Ezzel a művelettel kicsit utánozni tudjuk azt, amikor a farkas a növényevő prédaállat félig emésztett béltartalmát elfogyasztja.

Egy sok vitát kavaró összetevő a szénhidrát, melyet többynire gabonafélék formájában tudunk adni a kutyának. Ezzel kapcsolatban különböző vélemények léteznek. Van, aki szeret szénhidrátot is adni, amivel például csökkenteni lehet a hús mennyiségét, és van, aki nem etet semmiféle szénhidrátot sem, arra hivatkozva hogy természetben nem nagyon táplálkozna gabonamagvakkal egy kutya vagy farkas. Szénhidrátforrásként szerepelhetnek gabonapelyhek és fött tészta, rízs, krumpli, köles, hajdina,...

Egyéb vitaminokat, táplálóanyagokat olajokkal (len-, tökmag-, olíva-, halolaj,...) tudjuk pótolni, valamint egyéb táplálékkiegészítők lehetnek még igény szerint a zöldkagyókivonatok, különböző vitamin készítmények, stb.

Egy átlagos aktivitású, egészséges, felnőtt kutya alapvetően testtömegének 2-4%-ának megfelelő mennyiségű táplálékot igényel egy nap. Ez arányaiban 75-90% állati eredetű és 10-25%-ban növényi eredetű összetevőkből kell hogy álljon. Fontos odafigyelnünk a megfelelő kalcium-foszfor arányra, melynek be nem tartása hosszú távon súlyos károsodást okozhat házi kedvencünkben. Alapvetően az egész napi adagra számolva 10-30% kell hogy legyen a csontos összetevök aránya. Ezzel normális esetben fedezni tudjuk egy egészséges kutyának a napi kalcium szükségletét, fenntartva a helyes Ca-P arányt.

Ajánlott még heti egy koplaló napot tartani, hogy a kutya emésztőrendszere ez idő alatt pihenjen, tisztuljon.

Nem szükséges görcsösen ragaszkodni ahoz, hogy minden egyes étkezésnél a kutya minden táplálék összetevőből az ideális mennyiséget kapja. Sokkal fontosabb arra törekedni, hogy a kutyánk egy hosszabb időszakon át (pl. pár hét) kiegyensúlyozottan legyen etetve. Nagyban megkönnyíti az eledel öszeállítását, ha nem napokra bontva hanem egy -két hétre számoljuk ki a szükséges mennyiségeket, amiket meg kell etetnünk kutyánkkal.

Takarmánytáblázatok
Itt a teljesség igénye nélkül be szeretnék mutatni néhány példát, hogy miket etethetünk nyersen a kutyánkkal. Természetesen a gabonaféléket csak pelyhesítve, puffasztva vagy főzve ajánlatos adni, hisz nyersen nem tudja megemészteni a kutya.

Állati eredetű táplálék összetevők:
marha, ló, juh, kecske, vad
csontok / rágcsák
baromfi
tejtermékek
százrétü gyomor, bendő
szegycsont
szány
kecsketej
tőgy
lapocka
combjoghurt 
szív farok
nyak
kefír
gége, légcsőfej
tej
túró
garat, nyelőcső
láb, nagy izületek
farhát
sajt
tüdő lábvég (bőr, csülök/pata is)
máj
 
fejhús fül, orr
szív
 
máj  gyomor
 
vese  egész állat 
 
lép
   
pofa
   
izom
   

 

Növényi eredetű táplálék összetevők:
zöldségfélék 
gyümölcsök
gyógynövények
gabonafélék
brokkoli 
alma
borágó
amarant
kebimbó
barackfélék
lucerna
hajdina
kínai kel 
banán
csalán
tönkölybúza
uborka
bogyós gyümölcsök
vízi torma
rozs
karfiol
körtekaporzab
karalábé
cseresznye
csipkebogyó
köles
krumpli (főve)
 kutyatej 
kukorica
csírák
 petrezselyem
quinoa
tökfélék          
  rízs
répafélék   árpa
cékla
  korpa
cukkíni
  csírák
salátafélék
   
zeller
   
spenót
  

 

... folytatás következik...


Forrás:

Dr. Konc-Görgey Tünde (Tűzvadász)  Swaine Simon "BARF - Biologisch Artgerechtes Rohes Futter für Hunde" könyve alapján

 
sitemap