Mindenekelőtt tudni kell, hogy ez a sport nem kis anyagi áldozatot, időt és energiát vesz majd igénybe. Még a hobby hajtás is igen költséges! Jó ha mindenki előbb számot vet és csak utána foglalkozik komolyan a sportolással, és vigyázzon, mert a lejtőn nem lehet megállni, ha beleszeret a kutyafogathajtásba, könnyen szenvedélyévé válhat!

Gondolni kell arra, hogy minimálisan 2 kutyát folyamatosan jó kondícióban és egészségi állapotban, megfelelő edzettségben kell tartanunk. Szükségünk van a száraz időszakban egy kerekes edzőkocsira. Ez még házilagos készítéssel is kb. 40.000 Ft, ha azt akarjuk, hogy kellően strapabíró, a szabályoknak megfelelő és biztonságos legyen.

A következő probléma a sok kutya szállítása lehet. Ennek megoldására szolgál az úgynevezett boxos utánfutó. Nem csak a szállításnál, de a több napos versenyeken az éjszakai elhelyezésnél is fontos, ilyenkor a kutyaház szerepét is kiválóan betölti. Ezt kompletten elkészítve szintén nem vásárolhatjuk meg, ugyanis nem tömegcikk. Ha új utánfutót vásárolunk és arra készítjük a boxot és csak az anyagköltségeket számoljuk, akkor is 100-150 000 forintot szükséges rászánnunk. A box azért fontos, hogy az utazás alatt vagy az éjszakai elhelyezéskor ne legyenek verekedésre, sérülésre lehetőségek. Néhányan a hideg téli versenyekre szalmát tesznek a boxok aljára. A kutyák, ha megszokják a helyet, bizony néha annyira megkedvelik, hogy szívesen alszanak benne máskor is.

Lássuk a legklasszikusabb felszerelést, a szánt! Létezik verseny-, sprint-, és túra-szán, valamint az úgynevezett tobogán. Rendelésre néhányan ezt is elkészítik kb. 40-50 000 forintért. A profi szánok pedig több százezer forintba kerülnek. Ehhez jönnek a hámok, stake-out láncok, szárak és kötélzetek, a versenyekre az utazási és szállásköltségek. Nos, lehet számolni! A hókampó a szán egyik kötelező tartozéka, egyfajta fék, a rajtnál a hajtó a hóba leszúrva rögzíti vele a szánt.

A kutyafogathajtás sajnos “nem része a nemzeti alaptantervnek”. Általában a kezdők mindig egy tapasztaltabb, régen versenyző sporttársukhoz fordulnak “szakmai tanácsokért”. A kutyák (ugyanúgy, mint az emberek) nem egyformán tehetségesek, egyiknek több, másiknak kevesebb idő is elég ahhoz, hogy megértse, mit vár tőle a gazdája. A kutyák temperamentumától és vérmérsékletétől, az edzések gyakoriságától, a hajtó erőnlététől és rutinjától is sok minden függ.

A hazai versenyekre nem jellemző a sérülés és a baleset, komoly személyi sérülés évek óta nem történt versenyen. Természetesen borulások és bukások minden alkalommal vannak, ez a sport jellegéből fakad. A kutyák sérülése is nagyon ritka, sérültkutya-szállító zsákba csak néhány alkalommal került kutya. Egy-egy verseny rendezői mindig nagy gondot fordítanak arra, hogy a pálya talaja, az útszakasz minősége, a rajt és a cél helye megfelelő legyen. Minden alkalommal több pályabíró dolgozik a verseny alatt, akiknek nem csak a szabályok betartásának figyelése a feladatuk, hanem adott esetben a segítségnyújtás is. Minden versenyen kell legyen állatorvos és humán elsősegélynyújtó is.

A versenyek általában kétnaposak és a két futott idő összesített eredményét veszik figyelembe. De ha a hőmérséklet a versenykiírásban szereplő rajt időpontjára a megengedett fölé emelkedik, az aznapi futam távját vagy lerövidítik, vagy a versenyt elhalasztják a délutáni napszakra, vagy elmarad. Mindenekelőtt a legfontosabb szempont a versenyzők és a kutyák testi épségének megóvása. Különösen nagy gondot kell fordítani az etikus állatvédelmi szempontok betartására, a kutyák bármiféle bántalmazása kizárást von maga után. Ostor, pálca használata tilos. Ilyesmi nem is fordult elő soha. Akinek szánhúzó kutyája van, jól tudja, hogy a fenyítéssel való nevelés nem hogy nem válik be, de kifejezetten káros és teljességgel eredménytelen. Viszont a következetesség és a dicséret, a kellő határozottság, a gyakori és rendszeres edzések meghozzák a kívánt eredményt.