Hazánkban és világszerte is egyre népszerűbb ez a sport, melynek fanatikusai: kutyák és gazdáik a tél közeledtével egyre inkább elemükben érzik magukat. Nincs is szükség olyan sok mindenre, hogy részesei lehessünk a kutyák és hajtóik csapatmunkája adta fantasztikus élménynek: csupán néhány szánhúzókutyára, némi felszerelésre, elszántságra és türelemre.

De kik is az igazi Szánhúzókutyák? Az FCI hivatalosan jelenleg 4 szánhúzó kutyafajtát ismer el: a Samoyedet, az Alaszkai Malamutot, a Szibériai Husky-t és a Grölandikutyát. Ők négyen már több száz, sőt ezer éve bebizonyították, hogy képesek életben maradni és dolgozni akár -30-40 C fokban, társai és segítői voltak az embernek a tundrákon, az Alaszkai Aranyláz idején, a Sarkkutatások során, sőt még a II. Világháborúban is. Manapság pedig elsősorban sportkutyaként dolgoznak velünk, értünk, elkápráztatnak bennünket szépségükkel és kedvességükkel.

„Ezerarcú szépség, avagy Szibéria örök szelleme”

Az FCI által elsőként regisztrált szánhúzó kutyafajta: a Samoyed. Eredetileg a szibériai tundrákon élő szamojéd törzs mindenes munkakutyái voltak: őket használták a rénszarvasok terelésére, vadászatban a vadak hajtására, elejtésére, csomagok, emberek szállítására. Játszótársai és őrei voltak a gyermekeknek, éjszakánként pedig a sátrakban melegítették gazdáikat. Bárki, akinek Samoyedje van tudhatja, mindezen feladatok ellátására a mai napig alkalmasak ezek a már-már mesebeli szépségű, mosolygós, mindig vidám, élénk és ugatós kutyák.

„Egy különleges kuyta, különleges embereknek” Az Alaszkai Malamutok, avagy az Észak tehervonatai eredetileg a mahlemut alaszkai eszkimótörzs megbecsült társai voltak. Elkísérték gazdáikat a vadászatra, szánt húztak, hátizsákot cipeltek. Ezek az impozáns küllemű, erőt és magabiztosságot sugárzó kutyák hihetetlen dolgokra képesek: hatalmas súlyokat mozgatnak meg, hosszan és kitartóan vontatnak, testsúlyuknak akár 2/3-át is elcipelik a hátukon: a maguk tempójában. Jellemük pedig, a büszkeség és játékosság, a méltóságos tartózkodás és a család iránti olthatatlan szeretetéhség magával ragadó keveréke.

„Szemek, melyek kékségében visszatükröződnek a gleccserek, egy pillantás, mely észak szabadságáról mesél, vele született emberbarátság”: A szibériai husky Észak-kelet Ázsiából származik, ahol kifejezetten a szánhúzásra tenyésztették a Chukchi törzsek. Világhódító útját 1909-ben kezdte meg Alaszkában, ahol rövid idő alatt a szánhúzóversenyek csillagává vált. A Szibériai Husky talán a legismertebb és leggyakoribb szánhúzókutya napjainkban is, a hajtók elsősorban sebességük, kitartásuk, és munkafanatizmusuk miatt kedvelik őket. Különleges külseje miatt a hobbi kutyatartók között is népszerűvé vált – szerencsétlenségére. Ugyanis, mint született atlétának, a Szibériai Huskynak lelkes, energikus gazdira, sok mozgásra és foglalkozásra van szüksége! Ha mindezt megkapja csodálatos társ válik belőle.

„Egy északi fazon, nagy szívvel”: A grönlandi kutya elődje 1000 évvel ezelőtt az inuitok által került Grönlandra. Máig ott él és dolgozik sarki otthonában változatlan kemény feltételek mellett. Eredeti énje mit sem változott: „faragatlan”, független és önfejű. Hazánkban még nincs Grölandikutya regisztrálva, őket elsősorban az északi országokban, szinte kizárólag munkakutyaként tartják.

Ők négyen az évszázadok során arra lettek szelektálva, hogy munkájukkal segítsék az embert, és hogy iránta semmilyen körülmények között ne mutassanak agresszivitást. Ennek köszönhetően mindannyian emberbarát, kedves, hízelgős kutyák.

Sajnos sok olyan ember is vásárolt és vásárol nap, mint nap szánhúzókutyát, akiket csupán különleges külsejük varázsol el, ám jellemüket nem tudják, és nem akarják megérteni, és ahelyett, hogy megpróbálnák kielégíteni e különleges fajták speciális igényeit, rövid úton szeretnének megszabadulni tőlük. Sajnos az északiak megbecsült segítőtársainak leszármazottait gyakran menhelyek, gyepmesteri telepek rácsai mögött, az utcán kóborolva látjuk viszont.

Pedig embernek, kutyának egyaránt jót tesz a sport, a közös játék! A fiatal szánhúzót egészen korán, már 6-7 hónapos korában össze lehet ismertetni a fogathajtással. De a kezdéshez sosincs későn!

Milyen sportot is űzhetünk egy szánhúzókutyával?

Rengetek félét, hogy csak a húzósportokat említsük: fogatozás, canicross, bikejöring, scooter, pulka, és síjőring!

A klasszikus értelemben vett fogatozáshoz legalább két lelkes és egészséges kutyára, hámokra, kötélzetre és szánra (száraz időben 3 vagy 4 kerekű edzőkocsira) van szükség. A versenyeken külön kategóriák vannak a 2, 4, 6, 8 illetve az ennél több kutyából álló fogatok számára, valamint külön versenyeznek a Szibériai Huskyk, és a másik három szánhúzófajta Samoyed, Malamut, Grölandi.

Ám azok sem maradnak ki semmiből, akiknek csak egy szánhúzójuk van. Számukra ott a Canicross, avagy a kutyás terepfutás, és ennek téli változata a Síjöring, avagy sífutás kutyával. Ezekben a sportokban a gazda egy speciális derékövet, a kutya pedig húzóhámot visel, őket egy kb. 2m hosszú rugalmas póráz köti össze, a kutya pedig húzással segíti a gazdi haladását. A Bikejöring, avagy kutyás biciklizés és a Scooter, a kutyás rollerezés, hasonló elven működik, a póráz végét ilyenkor a biciklihez vagy a rollerhez rögzítik.

A pulka hazánkban még kevéssé ismert, a kutya egy kisebb szánt vontat, melynek súlya meg van szabva, a gazda síléceken követi ezt a fogatot.

Ezekben a kategóriákban a férfi és női versenyzőket külön díjazzák.