Beszámoló a kisfarkasoknál tett látogatásról
Ahogy azt korábban meghirdettük, július 31-én szombaton meglátogattuk a veresegyházi Medveotthonban a 4 hónappal ezelőtt született kis farkasokat.


A programon szép számban vettek részt klubtagjaink és családtagjaik, illetve néhány külsős érdeklődő. Összesen 35 fő. A Medveotthon (vagyis most már Állatkert)  vezetője,  Kuli  Bálint először egy tájékoztatót tartott a Medveotthonról  és  a  kis  farkasokról.  Ezútán  3  kisebb  csoportra oszlottunk,  és  úgy  mentünk  be  a  kis  farkasok  kifutójába,  némi fertőtlenítős   kéztörlés után. Nem is tudom igazából, hogy mit vártam előzetesen,  hogy  fog mindez lezajlani, de legnagyobb meglepetésemre, amikor  belépett  az  első  csoport  (mi  addig  a  kerítésen kívülről figyeltük  őket),  mind  az  5 kis farkas boldogan odarohant hozzájuk, rájuk   ugrált,  húzta  a  táskájukat,  hajukat,  amit  csak  elértek. Egyszóval  játszottak  velük.  Egyáltalán  nem  féltek  az emberektől, kimondottan   örültek   nekik.  Mintha  kölyökkutyákat  láttunk  volna játszani.  Mint  megtudtuk,  2-3 hetes korukban elválasztották őket az anyjuktól, kézből etették őket, hús péppel, majd amikor már kinőttek a fogaik,  rendesen  hússal kezdték őket etetni, hisz már tudták tépni,  és  azóta is azt kapják. Az éles fogacskáik nyomát  viseli  nadrágom szára is. A kifutóban sok érdekes információt tudhattunk meg a kölykök gondozóitól, akik nagyon türelmesen és lelkesen válaszoltak a némileg naívnak hangzó kérdéseinkre is.





Amikor  mi,  az  utolsó csoportban  lévők  kerültünk  sorra, addigra a kicsik már kiugrálták magukat,   lenyugodtak,  és  könnyebben  lehetett  velük  foglalkozni. Könnyen  fel tudtam őket emelni, és több percig is tartani a kezemben, miközben  az  adott  kölyök rengeteg puszit osztott, nyalta a fülem, a nyakam, ahol csak elért és persze azért lelkesen húzta a hajam. A gondozók felhívták a figyelmemet, hogy azért vigyázzak, mert volt már  akinek kilukasztották így a fülét. Szerencsére most semmi ilyesmi nem történt. Sáros mancsnyomokkal távoztunk tőlük, de rendkívül boldogan. A Babika  nevű  kis  farkaslány kikísért minket az ajtóig, szinte kérte még a simogatást. Nagyon nehezen hagytuk ott őket, hisz nem mindennapi élményben volt részünk. A kicsik után elsétáltunk a nagy farkasok lakhelyéhez is. 22 db farkas él  itt,  3  falkában.  A  legnagyobb  testsúlya  60 kg. Általában jól kijönnek  egymással, de néha vannak összetűzések köztük, És az évente egyszer esedékes tüzelések okoznak problémákat, de ezt ivartalanításokkal igyekeznek megelőzni. Jövetelünkre egy hatalmas példány megjelent, és az izgalom legkisebb jele nélkül megtekintett bennünket. A kerítés túloldaláról  úgy  tűnt,  hogy  jóval  nagyobb,  mint a velünk lévő malamutok. Kuli Bálint itt is sok érdekességet mesélt a farkasokról, a velük  való  életről.  Nem  mintha  szándékunkban  állna a nagyok közé bemenni, de aki fél tőlük, abban ez végképp fel se merüljön, hisz a félelem szagát megérzik, és zsákmánynak fogják az illetőt tekinteni. Ami számomra nem várt információ volt, hogy a kullancsbetegségek  a  farkasokra is nagyon veszélyesek. Természetesen nem   lehet   rájuk   spot-ont  vagy  kullancsnyakörvet  tenni,  ezért kullancsirtó-szerek permetezésével próbálják megoldani a helyzetet. Érdekes módon a medvékre a kullancsok nem veszélyesek. Szerencsére egy ekkora méretű állatot a kullancsok nem bírnak legyőzni.





A  farkasok  után  továbbmentünk  a  Medveotthont  körbefogó  kellemes sétaúton,  a  medvék  mellett.  A  macik érdeklődve nézték a szánhúzókutyákat.  Egyik, a  társaságunkban lévő mala lány oda is szólt egy   macinak,   aki   erre   visszamormogott,   a   mala   lány   meg valószínűleg úgy gondolván,  hogy  az  erőviszonyok  nem  egyenlőek,  el  is hallgatott nyomban. Miközben  mi  sétáltunk,  volt  aki  kényelmesen, a  turista kisvonattal  tette  meg  ezt a séta-kört.
A  macik  szomszédságában felépült gólyáknak is egy elkerített rész. A gólyák   egy   része   a   Hortobágyról  került ide, van akit sérülése miatt  fogtak  be  és már sosem fog tudni  repülni.   Aogy  hallottuk, van  olyan bátor gólya is köztük, aki kihasználja   épp  szárnyait  és  időnként  átruccan  a  macikhoz  is. Szerencsére  a  macik  nem  fanyalodnak  rá a pipihúsira, hisz naponta kapnak   enni  a  gondozóktól  és  a  látogatók  is  hordják  nekik  a finomságokat.  A  Medveotthon  azt kéri mindenkitől, hogy inkább mézet
hozzon, vagy vegyen ott a helyszínen, és a kitett, ingyenesen elvehető hosszú fakanalakat  használva  nyújtsa  be  a  maciknak  a  mézet a kerítésen keresztül.  Természetesen  a  kerítések  rendkívül masszívak, és belül több soros elektromos kerítés is van. Sajnos már előfordult olyan, hogy a felelőtlen látogatók labdát dobtak be  a  macikhoz,  és  egyikük, Dönci, lenyelte, majd a labda a halálát okozta szegénynek.



A   séta   során   találkoztunk  Rudolffal  is,  a  Medveotthon  egyik rénszarvasával,  akit  éppen  sétáltatott  gondozója. Szegény Rudolfot egyszerre mind megrohantuk és lelkesen elkezdtük simogatni, kicsit döbbenten forgatta a  szemeit.  Az  agancsának  a tapintása olyan volt, mint a bársony, a hátán   a  szőr  viszont  fura,  műanyag  szálhoz  hasonlított.  Éppen vedlésben volt. Hiába a nyár a Mikulás szánjának egyik reptetőjét sem kíméli.
Tervben van, hogy a télen Rudolffal fogunk közös rendezvényt csinálni. A szánhúzókutyákkal most már úgyis összeismerkedett. :))


Miután körbesétáltuk a Maci-lakot   és  visszaértünk  kiindulási pontunkhoz,   köszönetet   mondtunk   Kuli   Bálintnak  a  Medveotthon vezetőjének  ezért  a  rendkívül  érdekes programért és lehetőségért és megállapodtunk, hogy 2011. március 12-13-án fogjuk megrendezni ismét a Medve-kupa kutyafogathajtóversenyt a Medveotthonnál, és ha minden jól  megy, akkor ismét lesz előadás a farkasokról és újra bemehetünk majd az akkora már kissé megnőtt kis farkasokhoz játszani.

Ezután   volt   aki   még  nézelődött  tovább  a  maciknál,  volt  aki elfogyasztotta   a   magával   hozott   ebédet,   illetve  a  társaság "farkaséhes"  része  beült a Maci-otthon éttermébe, ahol mindenféle, a helyszínre  utaló  finomságok,  köztük  több  személyes tálak várják a látogatókat.


Nagyon jól sikerült   a  nap,  örök  élményt  jelent  szerintem  a résztvevőknek,   nekem   mindenképp. A kis farkasokkal való találkozás tényleg rendkívüli volt. Aki  szeretne  legközelebb  velünk tartani ugyanide,   már  most  írja  be  a  2011.  március  12-13-i  dátumot  a naptárjába. Mindenkit szeretettel várunk.

Dér Andrea


Fotók: Tóth Erika, Miklós Árpád, Tóth Csaba, Nagy Kinga

Kisfilm a farkaskölyök simogatásáról Miklós Árpitól:
http://www.youtube.com/watch?v=p_ZlIQ4Zbw8
Miklós Árpi fotói:
http://gallery.site.hu/u/malavant/medveotthon/
 
sitemap