Statisztika
Tagok : 4Tartalom : 1183
Webcímek : 44
Tartalom találatai : 2320801
| A kutya - Szibériai husky - A sokoldalú szánhúzó |
Évtizedekkel ezelőtt a szibériai husky fajtanév hallatán mindenki a versenyző szánhúzó kutyára gondolt, Alaszkára és az Iditarodra, szánversenyekre kietlen havas tájakon. Ma már azonban mindenféle környezetben és klímaviszonyok között megtalálható ez a rendkívül alkalmazkodóképes fajta.  Kutyakiállítások sztárja, agility, súlyhúzó és engedelmes versenyek lelkes résztvevője, de beválik terápiás vagy kereső/mentőkutyának és hátizsákot cipelő túratársnak is. A sportban a szánon kívül elhúzza a kerekes edzőkocsit, a biciklit, scootert vagy éppen síléces sporttársát, pulkával együtt. Jól megél a városi környezetben, mint elkényeztetett kedvenc, de nem kevésbé boldog egy versenykennelben sem, ahol a kutyaházához láncolva sokadmagával várja a napi futóedzést. A fajta története az első szibériai szánhúzókutyák Alaszkába importálása óta meglehetősen bővelkedik kalandos eseményekben: a szánversenyeken nagy elismerést arattak a kezdetben szibériai patkánynak csúfolt, aránylag kis termetű, de gyors és kitartó kutyák; egész Amerika hősként ünnepelte a Nome-i driftériajárvány idején orvosságot szállító huskyfogatokat (Szérum futam); részt vettek sarkkutató expedícióban és szolgáltak a II. világháborúban. Először gyorsaságuk és kitartásuk váltott ki csodálatot, később természetes szépségükkel a kutyakiállításokon is elbűvölték az embereket, így lett belőlük családi kedvenc. A szibériai husky kiváló alkalmazkodóképességének egyik bizonyítéka, hogy jól viseli a gazdaváltást, nem igazán egyemberes kutya. A show-kutya kiállítási pályája befejeztével szívesen lesz kanapékutya egy másik gazdinál, a komoly versenyzésből kiöregedett szánhúzók folytathatják a sportot egy lassabb, kedvtelésből futó csapatban és a vakációzó gazdinak sem kell amiatt aggódnia, hogy panzióba adott kedvence lesoványodik bánatában. Megfelelő mozgatás mellett kis helyet foglal: a felnőttek képesek egész nap nyugodtan szunyókálni, az elmaradhatatlan sétára várva. Persze a sok jó tulajdonság mellett akad néhány negatívum is, amelyek miatt a szibériai husky nem mindenki számára ideális fajta: – Imád ásni, az udvart hamar átrendezi. A virágoskertben nem kívánatos vendég, mert kissé máshogy műveli a kertészkedést, mint a gazdája... – Vastag, dupla bundáját évente cseréli, ilyenkor száll a szőr mindenfelé. Egy zsáknyit lehet kikefélni belőle... – Az idegen macskát, kisállatokat, baromfikat zsákmánynak tekinti és nagy élvezettel vadászik rájuk. – Természetes rohanásvágya és erős vadászösztöne miatt nem ajánlatos szabadon sétáltatni forgalmas utcákon vagy vadban gazdag területeken. Egy szempillantás alatt megtörténhet a baj: az út túlsó oldalán feltűnik egy macska és az átszaladó kutya egy autó kerekei alatt végzi, vagy az erdőben nyúl után rohan és lelövi egy arra járó vadász.
Temperamentum A szibériai husky őseit Északkelet-Ázsiában a csukcs néptörzs alakította ki a saját igényei szerint. Az emberek élete múlhatott a szánhúzó kutyáikon, tehát szigorúak voltak a követelmények: csak a kitartó, könnyen kezelhető, nem agresszív, falkában jól dolgozó egyedeket tartották meg. Így egy kemény, hámban erőn felül teljesítő, de engedelmes, kisgyermekekhez meglepően gyengéd kutyafajta jött létre. A szibériai husky legtöbb egyedének jelleme a temperamentum-skála közepén helyezkedik el, ám vannak közöttük magabiztos dominánsak vagy félénkebb, bizonytalanabb természetűek is. A szukák általában uralkodnak a kanok felett, még ha első látásra ezt nem is vesszük észre, de szinte mindig az övék az utolsó szó... Fajtastandard röviden A szibériai husky közepes méretű munkakutya, mozgása gyors és látványosan könnyed, látszólag erőfeszítés nélküli. Északi származását közepesen kompakt testalkata, vastag bundája, felálló fülei és bozontos farka jelzi. Könnyű terhet normál sebességgel igen nagy távolságokra képes elhúzni. Megfelelő kondícióban, erős és jól fejlett izomzat mellett egy deka túlsúly sem lehet rajta. A kanok marmagassága 53,5–60 cm, a szukáké 50,5–56 cm. Súly: kanok 20,5–28 kg, szukák 15,5–23 kg. A felső mérethatárnál magasabb kutyák kizárandók. A vaskos csontozat és a túlsúly büntetendő. Szeme mandulavágású, kissé ferdén áll. Szemszíne barna, kék, felemás vagy kék/barna foltos. A tekintete átható, de barátságos, érdeklődő és gyakran huncut. A fülek közepes méretűek és magasan tűzöttek. A stop jól kifejezett. Az arcorri rész hossza megegyezik az agykoponyáéval. A rózsaszín csíkos, úgynevezett hóorr elfogadott. Harapása ollós. A mellkas mély és erős, de nem széles, hogy a mellső lábak mozgását ne gátolja. A hát egyenes és erős, vízszintes a martól a farig. Az ágyék feszes és szikár, keskenyebb, mint a bordaszélesség. A has enyhén felhúzott. A far kissé csapott. A farok jól szőrözött, közvetlenül a felső vonal szintje alatt tűzött. A figyelő kutya általában elegáns, sarló alakú ívben a háta fölé kanyarítva hordja, nyugalmi állapotban pedig lelógatja. A farok nem kanyarodhat oldalra vagy nem fekhet rá a hátra. Hibának számít a szorosan kunkorodó, a túl hosszú szőrű (tollbokréta-szerű), a túl alacsonyan vagy túl magasan tűzött farok. A váll jól hátradöntött. A mellső lábak elölnézetből nem túl távol állóak. Oldalról nézve a csüd enyhén rézsútos. A csontozat erős, de nem nehéz. A láb hossza a talajtól a könyökig egy kissé nagyobb, mint a könyöktől a marig tartó távolság. Az ötödik ujjak eltávolítása megengedett. A mancsok ovális alakúak, de nem hosszúak, természetes állásban előre mutatnak. A talppárnák strapabírók és vastagok. A combok izmosak és erősek, a térd szépen ívelt, a csánk jól szögellt és alacsonyan helyezkedik el. Az esetleges farkaskörmöket el kell távolítani. A szőrzet dupla és közepes hosszúságú, soha nem olyan hosszú, hogy elfedje a kutya alakjának körvonalát. Az aljszőrzet puha és tömött, a fedőszőrök egyenesek és a testhez simulóak, nem lehetnek durvák vagy a testtől elállóak. A bajusz és a mancsszőrzet kivételével a szibériai husky bundájához nem érhet olló, a trimmelés szigorúan büntetendő. Minden szín és mintázat megengedett. Mozgása sima és könnyed. Ügetésben vonalon jár. Kiállításon laza pórázon, közepes sebességgel kell felvezetni. Jellemvonásai: barátságos, gyengéd, éber és társaságkedvelő. Nincsenek őrző-védő hajlamai, nem túl gyanakvó idegenekkel és nem agresszív más kutyákkal. A felnőtt kutyától bizonyos fokú visszafogottság és méltóság várható. Kiállítási kontra munkakutya Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallani, hogy sok más fajtához hasonlóan, a szibériai husky is kettévált kiállítási és munkatípusra. Ahhoz, hogy a szakadék a két típus között ne növekedjen tovább, nem árt ismerni az alábbi, a munkateljesítmény szempontjából nagyon fontos jellemzőket: – Lábhossz: a standard szerint a mellső láb hossza a könyöktől a talajig kissé hosszabb, mint a mar és a könyök távolsága. Figyeljünk oda, hogy tényleg hosszabb legyen. – Mellkasmélység: a mellkas legmélyebb pontja nem érhet a könyök alá. Mindig kézzel tapintsuk ki, mert a mellkasszőrzet mélyebbnek mutatja, mint amilyen valójában. – Mellkasszélesség: a széles mellkas hátráltatja a mellső lábakat a mozgásban. A kissé szűk mellkas jobban elfogadható, mint a széles. – Testhossz: a standard elég nagy változatosságot megenged, mert csak annyit köt ki, hogy a test hossza egy kissé haladja meg a marmagasságot. A versenysportban a hosszabb hát kívánatosabb, mint a rövid, de nagyon fontos, hogy feszes legyen, ne laza. A kiállítási kutyáknál azért kedvelik a hosszabb hátat, mert ennek következtében ügetésben precízebb a kutya mozgása, kisebb az esély a keresztező lépésre. Ám Curtis Brown: Dog Locomotion And Gait Analysis c. könyvében azt mondja, hogy a hosszú távú vágtázók háta inkább rövid, mint hosszú (Seppala véleménye is az volt, hogy a szibériai husky ügetésben nem elég gyors). – Hátvonal: a jelenlegi standard egyenes hátvonalat ír elő, és nem tesz említést a versenyzők által fontosnak tartott enyhe íveltségről az ágyék fölött. Az első három standard-verzióban pedig még benne volt! Nem árt odafigyelni erre, legalább olyan szinten, hogy ne vegyük hibának. – Front: kitűnően szögellt, nem meredek. A lapocka jól hátradöntött, a felkarcsont nem rövid, az előmell fejlett, a kutya mellső lábai a test alá állítottak. A versenyzők véleménye szerint a front jó szögelltsége fontosabb, mint a hátsó részé. A jó felépítésű szánhúzó munkakutya elöl jól – nagyon jól, hátul közepesen – jól szögellt. – Mellső lábközép (csüd): nem meredek, van egy kis dőlésszöge, rugalmas, de erős. – Mellső lábak pozíciója: szabad állásban a mancsok enyhén kifelé fordulnak. A teljesen előremutató mancsok mozgás közben túlzottan befordulnak, így az ízület jobban terhelődik. A szabad állásban befelé forduló mancs súlyos hiba. – Mancsok: a kerek macskamancs nem kívánatos, pedig a kiállításokon ezt kedvelik. A profi kiállítók a szabályos, ovális mancsot úgy próbálják rövidebbnek és kerekebbnek láttatni, hogy körbevágják a szőrt rajta és egészen rövidre reszelik a karmokat. – Far: a far enyhén csapott, lekerekített, a medencecsont hosszú és lejtős. Az egyenes, lapos far és a magasan tűzött farok nem kívánatos. – Hátsó lábak: a comb ívelt, közepesen szögellt. A túl erős hátsó szögellés, túl hosszú lábszárcsont a szánhúzóknál nem előnyös, mert gyengíti a tolóerőt. – Csánk: ne legyen túl alacsonyan, mert csökken a sebesség. A versenyzők szerint az enyhén befelé forduló csánk (tehéncsánk) kisebb hiba, mint a hátul széles mozgás. – Csontozat: középerős, inkább kissé vékonyabb legyen, mint vaskos. A csontozat minden fölösleges grammja csak kolonc a kutyán mozgás közben. Érdekes megfigyelés, hogy ha egy kutya már fiatalon úgy néz ki, mint egy kifejlett felnőtt, akkor később nagy valószínűséggel túl fog erősödni, nehéz testű lesz. – Szőrzet: a versenyzők a rövid, tömött szőrzetet részesítik előnyben, mert ilyen bundában a kutya nem melegszik túl verseny közben. A kiállításokon a hosszabb, szépen felfújható szőrzetet kedvelik. Végül is mindkettő szabályos, csak meglegyen a vastag, tömött aljszőrzet és a fedőszőrök ne legyenek annyira hosszúak, hogy elfedjék a kutya testének körvonalát. – Munkakedv és kitartás: talán a legfontosabb tulajdonság mind közül, amelynek segítségével az igazán jó munkakutya képes felülemelkedni kevésbé kiváló testi adottságain is, a hiánya viszont alkalmatlanná teszi a versenysportra. Sajnos csak komoly versenyeken lehet lemérni a meglétét, amikor a start izgalma, a futás öröme már múlóban van, a kutya fáradni kezd, de mégis hajtja tovább a vére akár a végkimerülésig. Ha a tenyészszelekciónál folyamatosan figyelmen kívül hagyják, a munkakedv és kitartás már néhány generáció alatt eltűnhet a génállományból. Néhány érdekesség • A szibériai husky szőrzetének mintázata bármilyen lehet, de a leggyakoribb az ún. ír mintázat (si): fehér lábak és alsó rész, egybefüggően színes (a fekete vagy a vörös árnyalatai) felső rész jellegzetes arcmintázattal. Nyakfoltosnak (sn) nevezzük azt a variációt, amikor a nyak mar felőli részén egy kisebb-nagyobb fehér folt vagy fehér sál található. A pinto (sp) mintázatnál a fehér terület kiterjedtebb, mint a színes és a tarkótól a háton végighúzódó színsáv nem egybefüggő. A tiszta fehér (sw) kutyán egyáltalán nincs színes terület. A mintázat öröklődésének dominanciasorrendje: si, sn, sp, sw. • Az ún. izabella-fehér kutya valójában színes mintázatú, csak rendelkezik egy extrém világosító faktorral, ami a színes területeket eloxidálja. Ez valószínűleg dominánsan öröklődő tulajdonság. Az izabella-fehér kutya árnyalt fehér vagy elefántcsontszínű, születéskor még halványan látszódhat a mintázata. • A színöröklődéssel kapcsolatban nem árt tudni, hogy a fekete pigment domináns a barna fölött, tehát két barna pigmentű (vörös) szülőnek nem születhet fekete pigmentű kölyke (viszont két feketének lehet vörös utódja, ha a fekete színgén mellett mindketten hordozzák a vöröst is). • A standard a szemek színénél is megengedő: a barna mellett a kék, felemás (egyik szem kék, a másik barna) vagy foltos (egy szemen belül kék és barna) is elfogadott. Az eredeti, Szibériából importált szánhúzók között elég sok kék szemű kutya volt és mivel a génállomány nem volt nagy, ráadásul a kék szem nem befolyásolta a munkaképességet, a korabeli tenyésztők nem vonták ki ezeket kutyákat a tenyésztésből (mint más fajtáknál). Később, a 60-as években a ragyogó kék szemek nagyban hozzájárultak a fajta népszerűségének robbanásszerű növekedéséhez. • Érdekes tény, hogy a barna szemű kutyák szemgolyója egy viszkózus réteget, ún. tapetumot tartalmaz, amely nincs jelen a kék szemben. A különbség a vakuval készült fényképeken válik egyértelművé: a barna szemű kutya szemei zöldes színűek a képen, míg a kék szemű kutyánál a fény közvetlenül a retináról verődik vissza és vörösnek látszik.
FOTÓ VAN HOZZÁ • A legelső, 1930-ban kiadott AKC standardban szerepel, hogy a szibériai husky könnyű terhet rövid távon képes 20 mérföld/óra (32 km/óra) sebességgel vontatni. Ez a későbbi standardverziókból kikerült, de tény, hogy az akkori kutyák igen gyorsak voltak. Az 1910-es All Alaska Sweepstakes szánversenyen John Johnson „Iron Man” fogatában rekordidőt futottak az eredeti szibériai import kutyák: a 408 mérföldet (656,5 km) 74 óra 14 perc 27 mp alatt tették meg. Öröklődő betegségei A szibériai husky alapjában véve meglehetősen egészséges kutyafajta, hála a standard által engedélyezett genetikai változatosságnak, mint pl. az összes szín elfogadása, széles méret- és súlyhatárok, bizonyos paramétereken belül különböző típusok megengedése stb. Szembetegségek: Fiatalkori szürkehályog (juvenile cataract) – A leggyakoribb öröklődő szembetegség (5,9%*), már aránylag fiatal korban jelentkezhet. Szerencsére az érintett kutyák nagy többségében nem fejlődik vakságig. Az amerikai Optigen laborban és az angol AHT-nél (Animal Health Trust) kutatások folynak a fiatalkori szürkehályogot okozó mutáns gén(ek) azonosítására. Az AHT ez év júliusában kiadott hírlevele szerint ezt a fajta kataraktot nagy valószínűséggel nem egyetlen gén okozza, ezért további DNS-minták begyűjtésére van szükségük. Szaruhártya disztrófia (corneal dystrophy) – Kristályos lipidek abnormális lerakódása a szaruhártyában, a látást általában nem befolyásolja. Recesszíven öröklődik, változó átütéssel. (2,2%*) Glaukóma – A csarnokzug veleszületett rendellenessége miatt a szem csarnokvizének akadályozott az elfolyása, megnő a szemnyomás, aminek következtében károsodik a látóideg, a kutya megvakulhat. (0,4%*) Öröklődésmenete még nem ismert. Gonioszkópiás szemvizsgálati eljárással ki lehet szűrni a hajlamosító tényezőt. Progresszív retinasorvadás (PRA) – A látóideg (retina) fokozatosan végbemenő, súlyos degenerációja, ami az esetek nagy részében vaksággal végződik. A szibériai huskynál az X (női) nemi kromoszómán recesszíven öröklődik, tehát a kanok a veszélyeztetettebbek, ugyanis náluk az anyjuktól örökölt egyetlen hibás gén is kiváltja a betegséget, mivel az Y kromoszómán nincs párja, ami kompenzálja a hatását. (0,3%*) Az Optigen kidolgozta a betegség genetikai tesztjét, amellyel a hordozó szukák kiszűrhetők. Csípőízületi diszplázia – Ebben a fajtában meglehetősen ritka (0,8%*), de a tenyészállatokat fontos szűrni, hogy ez továbbra is így maradhasson. Rejtettheréjűség – Az egyik vagy ritkább esetben mindkét here a hasüregben marad. (14%*) Öröklődésmenete sokgénes, az apa és az anya egyformán hozzájárul. Kutatások folynak genetikai teszt kidolgozására, DNS-gyűjtési fázisban. Epilepszia (3,4%*) Csökkent pajzsmirigyműködés (hypothyroidism) (2,8%*) Köldöksérv (umbilical hernia) (2,7%*) Cinkhiányos állapot (zinc deficiency) (1,7%*) Nagy nevek a fajtában Togo (1915–1929) Togo 1915-ben vagy 16-ban egyke kan kölyökként született Leonhard Seppala kennelében és tenyésztője szerint magányos, néha mogorva és gyakran rosszindulatú kiskutya volt. Felnőtt korában sem nyomott többet 22 kilónál, de ahogy az évek teltek, ereje, gyorsasága és kitartása legendássá vált egész Alaszkában. Vezérkutyai évei alatt elnyerte a „világ legnagyobb távolságot megtett kutyája” címet, mivel Seppala számításai szerint kb. 5000 mérföldet (8047 km) hagyott maga mögött szánhúzó pályafutása során.   1925-ben Togo volt az, akire Seppala a vezérposztot osztotta a Szérum Futamban. És a futam során Seppala szerint a híres vezér keményebben és jobban dolgozott, mint valaha! De a mérföldek beszedték a vámot, és a Szérum Futam volt az utolsó nagy futás, amelyet az öreg kutya teljesített. Mivel 340 mérföldet (547 km) tett meg a szérum érdekében, és maradandóan károsodott, nem meglepő, hogy sokan nagyot csalódtak, amikor az Államokból érkezett riporterek a legnagyobb publicitást egy Balto nevű kutyának adták, aki egyike volt a Seppala által hátrahagyott gyengébb csapat váltókutyáinak, és akit Gunnar Kasson használt a szérum Nome-ba szállításának utolsó ötven mérföldes (80 km) szakaszán. A riportereket annyira elbűvölte Balto nevének romantikus csengése, hogy egyszerűen neki adták Togo vezérkutya-rekordját és így Balto nevét hozták nyilvánosságra, mint a „legnagyobb versenyző vezérkutya Alaszkában”. Ennek következtében a szobor, amelyet New Yorkban, a Central Parkban állítottak az esemény emlékére, Balto nevét viseli Togo helyett…
Megjelent az A kutya 2010. februári számában |
||||||||||||||||
