Statisztika
Tagok : 4Tartalom : 1183
Webcímek : 44
Tartalom találatai : 2320382
| A szibériai husky fajta története korabeli fotó illusztrációkkal |
A szibériai husky története az egyik talán legérdekesebb és lenyűgözőbb a faj tiszta kutyák történetei közül. A Chiukchi törzs tenyésztette ki körülbelül 3000 évvel ezelőtt az észak szibériai területeken, s meghatározó része lett a kultúrájuknak. Az ott uralkodó extrém időjárási viszonyoknak köszönhetően (néha -40,-50 fok hihetetlen erős szelekkel kísérve) tette ezt a fajtát ennyire erőssé és ellenállóvá. Ezek a kutyák képesek falkában dolgozni (gyakran több mint 20 kutya együtt), húzni egyetlen egy embert több száz kilométeren át, csak azért, hogy az egy adott tó adott lékjében horgásszon, és zsákmányával megtehesse ezt az utat visszafelé is. Ők az akkori szánhúzó kutyákhoz képest kicsinek számítottak, de hatékonyak voltak, hiszen a húzott súly eloszlott a kutyák között, és eközben kevés energiabevitellel tettek meg hatalmas távolságokat.
Még ma is a hosszú távú versenyeken a szibériai husky fele annyi élelemmel teszi meg ugyanazt a távot mint alaszkai husky rokonaik. Fontosságuknak és hasznosságuknak köszönhetően a huskyk köszponti szerepet játszottak a Chiukchi népek életében és vallásában. A törzs gazdagabb tagjai birtokolták a legjobb kutyákat, többek között ezért is lehettek a leggazdagabbak. Egy Chiukchi legenda szerint a nagy éhség idején, mikor mind a törzsi népek, mind a kutyák száma nagyon megfogyatkozott, az utolsó két még életben lévő husky kölyköt egy ember anya nevelte fel saját tejével, hogy a fajta fennmaradhasson. Ebben a kultúrában az asszonyok nevelték a kölyköket és választották ki azokat az egyedeket, akiket megtartottak. Ők döntötték el kit tenyésztenek tovább, kit ivartalanítanak, és melyik kan maradhat fedező kan. Ezután a férfiak feladata volt, hogy elvégezzék a szánhúzáshoz szükséges kiképzést, leggyakrabban a heréltekkel. De a kutyák nagy része továbbra is az emberekkel lakhatott kunyhóikban és sátraikban, társaságot csinálva a gyerekeknek. Érdekes volt, hogy például az éjszakai hidegeket is kutyákkal ítélték meg: „ez egy három kutyás éjszaka volt”. Ez azt jelentette, hogy olyan hideg volt, hogy három kutyát vett maga mellé a fekhelyére, hogy ne fázzon. Ez a folyamat természetesen ahhoz vezetett, hogy a szibériai husky ma is híres kedvességéről és jó temperamentumáról. Ez nem véletlen. Hogy miért volt erre szükség? Képzeljünk el egyetlen egy embert, több mint 20 kutyával egyedül, kinn a jégen... nem jutott volna haza, ha a kutyák közt verekedés, agresszió tört volna ki (ebben persze az is nagy segítség volt, hogy a kanok nagy része herélt volt, illetve a csökkentett ételfogyasztás).
Télidőben a herélt kutyák mind ki voltak kötve, csak az ivaros egyedek voltak szabadon, és ők kedvükre párosodhattak. Ennek volt köszönhető, hogy csak a legjobb egyedek szaporodtak és a fajta folyamatosan pozitív irányba fejlődött. Nyaranta minden kutya szabadon volt engedve, és maga vadászhatta le magának az ételt, ekkor is falkában éltek és éltek túl. Talán ennek köszönhető, hogy a fajtában a mai napig benne van a függetlenség szelleme, és az óriási vadász ösztön. Egy család nem is olyan régen a hegyekben kirándult, és elvesztette kicsiny husky szukáját. Hiába keresték nem találták. Következő nyáron visszatértek ugyan oda, s megtalálták kutyájukat, aki bár soványabb volt, de teljesen egészséges. Sikeresen vadászott, és kerülte el, hogy más ragadozó áldozata legyen. A XIX-ik században a Chiukchi törzsek egy eddig ismeretlen ellenséggel találták szembe magukat, a Cári felderítőkkel. A feladatuk az volt, hogy felderítsék a még ismeretlen területeket, és esetleges prém kereskedelmi területeket nyissanak, nem törödve az ott élő népekkel. Többek közt jogot kaptak arra, hogy ha szükséges írtsák ki őket. Ezuttal is a kutyák mentették meg a Chiukchi törzseket - segítségükkel olyan területekre menekülhettek, ahova a Cári csapatok nem követhették. Sajnos a XX-ik században a Szovjeteknek sikerült kiegyezniük a Chiukchikkal és megnyílt köztük a prém kereskedelem. Majd a Szovjetek kivégeztették a falvak vezetőit, akik maguk a kutyatenyésztők voltak, s felállítottak a saját kutyatenyésztési terveiket. 1952-ben odáig jutottak, hogy olyan dokumentumot hoztak nyilvánosságra, mely szerint a Szibériai Husky mint fajta soha nem is létezett.
Ma már tudjuk, hogy Szibéria azon területein a mai napig is fellelhető a fajta. Jon Van Zyle festőnek sikerült néhány egyedet elhoznia onnan, és ha valaki látta a National Geographic Special műsorát a szibériai tigrisről, az felismerhette, hogy a nyomkövető által használt két kutya közül az egyik kétséget kizáróan szibériai husky volt. Szerencsére a fajta ki lett menekítve és már el is terjedt világ szerte, mire a Szovjetek rátehették a kezüket. A fajta történetét egy következő cikkben folytatjuk. Karl Ágnes - Northspring kennel A cikkhez felhasznált anyag, és annak fordítása: Michael Jennings - The Siberian Husky című könyve. Fotók forrása: Facebook
|
